Több mint 20 év telt el azóta, hogy Monica Lewinsky és Bill Clinton elnök viszonyának dramatizált elbeszélései a kultúránk részévé váltak – a híradásoktól kezdve a vígjátékokon át egészen a televíziós különkiadásokig — emlékeztet Lior Zaltzman a Kveller magazinban.
Most először azonban a zsidó származású egykori Fehér Házi gyakornok veszi kezébe a gyeplőt, amikor a történetéről van szó.
A 48 éves Lewinsky Ryan Murphy „American Crime: Story Impeachment” című sorozatának lett a producere, amelynek premierje szeptember 7-én volt az FX-en, a Ros Hásáná, a zsidó újév ünnepén. A 10 epizódos heti sorozat feltűnő időzítéssel érkezett – ahogy belépünk a nagyünnepekbe, ez az újramesélés egy lehetőség arra, hogy vezekeljünk azért, ahogyan a történetét az évtizedek során elmesélték. Hiszen világszerte oly sokan nevettünk Lewinskyn – aki, ne feledjük, mindössze 22 éves volt a 49 éves Clintonnal való viszonya idején -, és aktívan vagy passzívan részt vettünk a kigúnyolásában. Lewinsky egyszer a róla szóló pletykák terjedését ahhoz a klasszikus zsidó történethez hasonlította, amelyben egy rabbi arra kérte a gyülekezet egyik tagját, hogy vágjon fel egy párnát, majd próbálja meg visszatenni a tollakat – ez a metafora arra utal, hogy milyen nehéz visszaszívni a pletykát, ha egyszer elterjedt.
Ezt az új sorozatot egy olyan időszakban mutatják be, amikor a nagyközönség újra átgondolja, hogy a média történetmesélése miként árt a fiatal nőknek (lásd: Britney Spears). De ne feledjük, hogy Lewinsky volt az első, legalábbis ami a bulvársajtó förtelmesen érzéketlen bánásmódját illeti.
„American Crime Story: Lewinsky beleegyezése nélkül nem létezhetett volna – ez egy csodálatos váltás a történetének kezdeti dinamikáján, amelyet először az ő beleegyezése nélkül tártak a világ elé. (Figyelemre méltó, hogy ez a történet egy olyan kapcsolatról szól, amelyben a hatalmi egyenlőtlenségek olyan szélsőségesek voltak, hogy Lewinsky maga is megkérdőjelezte, hogy egyáltalán szerepet játszott-e az afférban olyan dolog, mint a beleegyezés.)
„Senkinek sem szabadna elmesélnie a történetedet, csak neked, és elég durva, ha mégis más teszi”
— mondta Murphy a lánynak a műsorról, amit remélt, és felkérte, hogy legyen a producere.
Lewinsky természetesen igent mondott, és jócskán bekapcsolódott a műsorba. Saját véleménye szerint nagyon igényes munkatárs volt:
„Nem hiszem, hogy bárki a szereplők közül, beleértve engem is azt akarta volna, hogy a forgatáson ott legyek, amikor olyan jeleneteket vesznek fel, amelyeknek köze van hozzám”
— mondta az InStyle magazinnak.
„Annyira részletorientált vagyok, valószínűleg a legidegesítőbb módon, hogy például ‘Ó, ott három gombom volt, nem két gombom'”.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy ez Lewinsky PR-darabja lenne; ez csak egy őszintébb, árnyaltabb ábrázolása az ő verziójának az eseményekről. Bár még mindig dramatizált – és Murphy dramatizálta, aki a túldramatizálás mestere -, Lewinsky ott volt, hogy a műsor érzelmi hűsége megmaradjon, és a jelenetek a lehető legpontosabbak legyenek. Nem engedett, ragaszkodott például ahhoz, hogy az a pillanat, amelyben a tangáját villantja a volt elnöknek, része legyen a sorozatnak.
„Végső soron két dolgot éreztem. Az egyik az volt, hogy nem kaphatok felmentést azért, mert producer vagyok”. „Kettő pedig az, hogy ez nem volt tisztességes a csapattal és a projekttel szemben, mert így mindenki sebezhetővé vált volna”
— nyilatkozta Lewinsky a The Hollywood Reporter című lapnak.
„American Crime Story: Az „Impeachment” a botrányban érintett nőkre összpontosít, és Lewinsky barátságát állítja a középpontba a Pentagon munkatársával, Linda Tripp-pel (Sarah Paulson), aki titokban rögzítette beszélgetéseiket az elnökkel folytatott viszonyáról. Lewinsky-t Beanie Feldstein alakítja – a 28 éves, mágneses erejű zsidó színésznő, aki elmondása szerint Lewinskyvel egy cipőben járnak. Mindketten zsidó családban nőttek fel Los Angelesben, jómódú családokban; mindketten imádják a színházat és show-dalokat hallgatnak a futópadon; mindkettőjüket a bat/bar micvák fémjelezték – Lewinsky a bátyja bár micváján kezdte el viselni jellegzetes barettjét, míg Feldstein a legjobb barátjával, a tehetséges Ben Platt-tel is ott ismerkedett meg.
Lewinsky megformálása álomszerep volt Feldstein számára, aki úgy képzelte magát, mint Lewinsky testőre a képernyőn – testével védte és védelmezte a hírnevét.
„Remélhetőleg Monicát az emberségének mélységeivel mutatom be, és annyi fájdalom van benne, amennyit átélt”
— mondta Feldstein a Los Angeles Timesnak.
„Ez teljesen más, mint bármi, amit eddig csináltam, és ez nagyon ijesztő”.
A sorozatban más elképesztő zsidó tehetségek is feltűnnek: Billy Eichner, akiből mindenben több kell, Matt Drudge-ot alakítja, a zsidó médiaszemélyiséget, aki megalapította a Drudge Report nevű hírösszefoglaló oldalt, és aki elsőként számolt be nyilvánosan a botrányról.
Judith Light, a mi zsidó királynőnk pedig Susan Carpenter-McMillant, Paula Jones pimasz és médiaszerető PR-osát alakítja. Őszintén szólva egyesek azt állítják, hogy a sorozatot már csak ezért az alakításért is érdemes megnézni.
A további nagynevű zsidók között van az ikonikus Fred Melamed, mint Lewinsky ügyvédje; Kevin Pollak (Moishe Maisel a „The Marvelous Mrs. Maisel”-ben), mint a Fehér Ház tanácsadója, Bernie Nussbaum és Patrick Fischler, mint Clinton bizalmasa, Sidney Blumenthal. Margo Martindale Lucianne Goldberget alakítja, aki sürgette Trippet, hogy rögzítse a Lewinskyvel folytatott beszélgetéseit. Goldberg maga nem zsidó, de férje, Sidney Goldberg újságíró-vezető az, és fiaikat zsidónak nevelték.
A kilencvenes évek óta nagyon sok minden változott, és persze Clinton impeachmentje óta Donald Trump korábbi elnököt kétszer is megvádolták. És mégis, még mindig sokat gondolok Lewinskyre – és tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy pontosan megértsem, mi is történt pontosan a vádemelési per során, de Lewinsky akkor vált a korszellem részévé, amikor én még csak most kezdtem megismerni a populáris kultúrát. Évekig ő volt az örök vicc – egy fiatal nő, akit könnyű csattanóvá lapítottak. Sokan azzal mentegették azt az érzéketlen módot, ahogyan minden ügyet eltávolítottak belőle, hogy annyira szexualizálták – ő lett a kék ruha, a szivar, „az a nő” -, Monica Lewinsky-t, az embert pedig eldobták.
De Lewinsky több volt ennél – ő egy zsidó nő volt, aki úgy nézett ki, mint én és sok barátom. Mindig kényelmetlenül éreztem magam a róla szóló viccektől – mert Feldsteinhez hasonlóan én is rokonságot éreztem ezzel az emberrel. Azóta csodálom Lewinskyt, amióta a zaklatás elleni küzdelem szószólójaként visszatért a nyilvánosság elé. Imádtam a TED-előadásait, a lendületes tweetjeit, az önismereti humorát. Számomra ő szimbolizálja azt, hogy hogyan becsméreljük a szexualizált nőket, és hogy milyen könnyű kihasználni egy fiatal nőt, akit rajtakapnak, hogy rossz fiúba zúgott bele (és lássuk be, mindannyian voltunk már így – én tudom, hogy voltam). Egy olyan nőt is szimbolizál, aki nagyon nyilvánosan küzdött a saját traumájával, és aki még mindig nyíltan küzd vele. Lewinsky PTSD-ben szenved az 1998-as események miatt, és miközben a műsort nézte, leült egy terapeutával, hogy segítsen neki. „Mert ez nehéz” – mondta a THR-nek. „Nagyon nehéz, főleg azzal a drámai szabadsággal, amit alkalmazni kell”.
De mindennél jobban szimbolizálja Lewinsky – számomra és sokak számára – a megváltást is. Lewinsky-nek két évtizedbe telt, mire kijutott a romok közül. Kellett hozzá egy sikertelen divatkarrier és tengerentúli szökési kísérletek, de most előbukkant, ragyogóan és csodálatosan vonzóan – nem úgy, hogy fölé- vagy aláment, hanem átment rajta. Ezt a bravúrt úgy érte el, hogy visszaszerezte a hangját: ezzel a műsorral, a Twitteren és a zaklatás áldozataiért folytatott aktivizmusán keresztül. (Jövő hónapban mutatják be az HBO Max új műsorát, a „15 Minutes of Shame”-et, amelynek producere a zaklatásról és a nyilvános megszégyenítés áldozatairól szól).
„American Crime Story: Impeachment” lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk a megbocsátáson, a megváltáson és a megújuláson – mindezek nagyon is helyénvalóak a zsidó újév idején. Miközben egy teljesen meggyőző Lewinsky-t látunk a képernyőn, aki megtapasztalja az árulásokat és a földbe döngölő mélypontokat, nagyon megnyugtatónak találom rágondolni. Ő egy élő emlékeztető arra, hogy létezik megváltás, mások és magunk számára is, még a legsötétebb idők után is.
