Minden idők legnagyobb héber nevű popegyüttesének rajongói csütörtökön évtizedes várakozás után különleges csemegét kaptak — olvasható a Forward újévi szatirikus írásában.
A zenekar egy livestreamben nemcsak egy új dalt mutatott be, hanem bejelentette, hogy 40 év után először újra összeállnak, és egy új albummal, a „Voyage”-gal jelentkeznek. De ez még nem minden, jövő nyártól kezdve az ABBA koncerteken a kvartett fénykorának CGI-modelljeit felhasználva fog fellépni, amit a legmodernebb technika tesz lehetővé, amelyet egy külön erre a célra épített londoni arénába építettek be.
Bár az együttes 1982-ben felhagyott a turnézással és a lemezfelvételekkel, a nemzetközi slágerek monumentális katalógusa és a „Mamma Mia!” című népszerű musical világsikere az elkövetkező években is életben tartotta az együttes örökségét.
Bár általában azt feltételezik, hogy az együttes címe a svéd kvartett keresztneveinek – Agnetha Faltskog, Bjorn Ulvaeus, Benny Andersson és Anni-Frid Lyngstad – rövidítése, az együttes slágereinek alapos vizsgálata felfed egy rejtett utalást a zsidó történelemre és hagyományokra, amire csak utal az ABBA név, amely héberül apát jelent.
A „Dancing Queen”, az együttes egyetlen #1 slágere az Egyesült Államokban, Shulamitra utal, aki talán jobban ismert, mint Salome, Heródes lánya és házassága révén Khalkisz és Kis-Örményország királynője, aki előadta a csábító Hét fátyol táncát. Mi mást jelenthetne a sor: „Nézd azt a lányt, nézd azt a jelenetet, megtaláltuk a táncos királynőt”?
Az „S.O.S.”, az ABBA másik legnagyobb slágere, egyike azon ritka popdallamoknak, amelyek a zsidó d-moll hangnemben szólalnak meg. A dal szövege, amely egy olyan szervezet után kapta a címét, amely amerikai és európai zsidó fiatalokat összekötő programokat működtet, a zsidó nép és istensége közötti közvetlen kapcsolat elvesztését érinti a prófétai korszak végén: „Olyan távolinak tűnsz, bár közel állsz / Életre keltettél, de valami meghalt, attól félek / Tényleg megpróbáltam, hogy működjön / Bárcsak megérteném / Mi történt a szerelmünkkel, régen olyan jó volt”. Szinte el lehet képzelni, hogy ezeket a szavakat a Nobel-díjas Bob Dylan énekli. Vagy a másik zsidó rockköltő, Leonard Cohen.
A „Fernando” című slágerről széles körben úgy tartják, hogy egy mexikói szabadságharcosról szól. A címszereplőről azonban keveset tudni, hogy kripto-zsidó volt, aki az inkvizíció elől menekült Spanyolországból Mexikóba.
„Add ide! Add ide! Gimme!” nagyon hasonlít a „Gimmel Gimmel Gimmel Gimmel”-re, amely a héber ábécé harmadik betűje előtt tiszteleg.
A „Honey, Honey”, az együttes „Waterloo” című monstre slágerének B-oldala, az együttes Ros Hásáná himnusza.
A „Mamma Mia!”, az ABBA által létrehozott és annak dalai alapján készült musical egy Sophie nevű, bizonytalan származású lány története, aki férjhez menne, az esküvőt pedig egy pap tartja. Az utolsó pillanatban az esküvőt lefújják, amikor az esküvőn két férfi jelenik meg, akiket a lány apjának gyanúsítanak, és mindketten – Sophie-hoz hasonlóan – gyanúsan zsidó nevet és foglalkozást viselnek: Sam, egy amerikai építész és Harry, egy brit bankár.
Az együttes „Money, Money, Money” című dala lényegében a „Hegedűs a háztetőn” kedvencének, a „Ha én gazdag lennék”-nek az átirata.
A dalszövegben többek között ez áll: „Nem kellene dolgoznom, csak hülyéskednék és szórakoznék…”, és ezzel Tevje szájából vették ki a szavakat.
Így az ABBA – bár számítógépen generált – újraegyesülését világszerte és különösen a kortárs zsidó zene rajongói körében üdvözlik. Csak remélni lehet, hogy a 276 éves közös életkorban ez a projekt nem válik az együttes Waterloo-jává, Józsué Jerikó elleni csatájának alig álcázott újrajátszásává.
Ezt a cikket szerkesztőségünk az ünnep beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
