A politikai döntéshozók és a közegészségügyi bürokrácia vonakodnak a lakosságot érintő korlátozások feloldásától, ezért elérhetetlen és szükségtelen célokat tűztek ki – írja John Tierney a New York Times publicistája.
A világjárvány során az amerikai politikai és közegészségügyi vezetők Rahm Emanuel klasszikus diktátumát követték a hatalomra vágyó tisztviselők számára:
„Soha ne akarjuk, hogy egy súlyos válság elmenjen mellettünk.”
Továbbá pedig elfogadták a következőt is: soha ne akarjuk, hogy egy válság véget érjen.
Így hát meghosszabbítják a nemzeti nyomort, ahelyett, hogy enyhítenék, amit néhány egyszerű stratégiával meg lehetne tenni. Magyarázzák el a nyilvánosságnak, hogy a vírus soha nem fog eltűnni, de az amerikaiak nagy többségére már nem jelent halálos veszélyt. Ösztönözzék a még mindig veszélyeztetett kisebbséget arra, hogy beoltassa magát, őszintén beszélve arról, hogy kik vannak veszélyben, és hogy mit tudtak meg a tudósok a fertőzésről. Támogassák a fertőzés megelőzésére és a gyógyulás felgyorsítására bizonyítottan alkalmas kezeléseket, ugyanakkor kerüljék a nem bizonyítékokkal alá nem támasztott kezeléseket és a járulékos károkat és bizalmatlanságot okozó kötelező szabályokat. Mindenekelőtt tegyék világossá az amerikaiak számára, hogy végre van okunk az ünneplésre: ami egykor példátlan veszélynek tűnt, ma már csak egy a sok kórokozó közül, amelyekkel már tudjuk, hogyan kell együtt élni.
De a nemzet „válságkezelői” nem akarják feladni a közvélemény felett gyakorolt hatalmukat, ezért új célokat tűztek ki, amelyek éppoly elérhetetlenek, mint amennyire szükségtelenek és károsak. Már nem elegendő, hogy minden amerikai felnőtt számára elérhetővé tegyék a vakcinákat; mostantól a válság nem érhet véget, amíg a teljes lakosságot be nem oltják. Ahelyett, hogy az erőfeszítéseket a veszélyeztetettek beoltására összpontosítanák, a tisztviselők megszállottan az általános engedelmesség kikényszerítésére törekednek, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy olyan emberek oltóanyagát pazarolják el, akik már természetes immunitást szereztek, vagy akiket minimálisan fenyeget a súlyos megbetegedés kockázata.
Ugyanazok a progresszívek, akik rendszeresen elítélik a „rendszerszintű rasszizmust” és a „nyugati imperializmust”, most olyan politikákat kényszerítenek ki, amelyek aránytalanul büntetik a kisebbségeket és a szegényeket, mind az Egyesült Államokban (a New York-i fekete tizenévesek és fiatal felnőttek többségét a város új oltásigazolás politikája száműzte az mindennapi élet nagy részéből), mind a világ többi részén. A képmutatást Martin Kulldorff, a Harvard epidemiológusa ügyesen érzékeltette egy tweetjében:
„Ha az alacsony kockázatú amerikai és európai diákok számára előírt egyetemi oltási kötelezettséget támogatjátok, miközben Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában nincs elég oltóanyag az idősebb, magas kockázatú emberek számára, kérlek, távolítsátok el a #BLM címkéket a Twitter/Facebook profilotokról”.
A gyerekeket egy újabb kör felesleges maszkkötelezettségre és valószínűleg még több iskolabezárásra ítélik Anthony Fauci és mások bizonyítékmentes figyelmeztetései alapján, miszerint a Delta-változat halálosabb lesz számukra, mint az eredeti vírus. Bár a variáns fertőzőbb, a bizonyítékok nem mutatják, hogy halálosabb lenne. Valójában az amerikai gyermekek körében a koronavírus okozta halálozási arány jelenleg alacsonyabb, mint tavaly volt – továbbá tavaly sokkal több gyermek halt meg influenzában, mint koronavírusban. Az egyik legalaposabb, angliai tanulmány szerint a coviddal kezelt 18 év alattiak túlélési aránya 99,995 százalék. De ahelyett, hogy ezeket a megnyugtató statisztikákat hangsúlyoznák, az olyan közegészségügyi tisztviselők, mint Jerome Adams, korábbi sebész főorvos, folyamatosan új módszereket keresnek a szülők és a gyerekek megijesztésére.
„Aneszteziológus vagyok és apa. Mindkét minőségemben biztosíthatom önöket, hogy a gyermekük sokkal jobban érzi magát, ha maszkban van, mint lélegeztetőgépen. Ha egy gyermek nevében döntést hozol, kérlek, az ő kényelmük alapján válassz, nem pedig a tiéd alapján.”
– tweetelte.
Nem szolgáltatott új bizonyítékot arra, hogy a gyermekek fokozottan ki lennének téve a vírus okozta kockázatoknak, még kevésbé arra, hogy a maszk bármi különbséget jelentene ebben, de gondoskodott arról, hogy mellékeljen egy hátborzongató fényképet egy lélegeztetőgépen lévő gyermekről.
Ez volt a közegészségügyi demagógia új mélypontja, sajnos azonban nem sokban különbözött más tisztviselők, a sajtó és a közösségi média platformok félelemkeltésétől. Siránkoznak, hogy a lakosság egy kisebb része továbbra is vonakodik az oltástól, anélkül, hogy felismernék, hogy valószínűleg az ő taktikájuk a fő oka ennek a vonakodásnak. Olyan sokáig vezették félre az embereket, hogy nem csoda a felmérések szerint az oltatlan amerikaiak túlnyomó többsége azt mondja, hogy nem bízik Fauciban.
Sok oltatlan embernek téves elképzelései vannak az oltás mellékhatásairól, de nem tévednek, amikor azt mondják a közvélemény-kutatóknak, hogy a vírus veszélyeit eltúlozták és politikai célokra használták fel. A Fehér Ház és demokrata szövetségesei a sajtóban a szezonális hullámot használták fel arra, hogy támadják a republikánusokat, amiért nem írják elő a maszkok használatát – miközben nagyrészt figyelmen kívül hagyták a maszkot és egyéb korlátozásokat előíró demokrata fellegvárakban, mint például Hawaiin, Oregonban vagy San Franciscóban tapasztalható járványhullámot.
Még Robert Redfield is, aki tavaly, amikor a CDC-t irányította, megalapozatlanul állította a maszkok hatékonyságát, most elismeri, hogy „kevés adat” áll rendelkezésre a maszkok kötelezővé tételének alátámasztására. Arra a kérdésre, hogy a CDC téved-e, amikor maszkokat ajánl az iskolásoknak, azt válaszolta:
„Azt mondom, hogy nem tudtam olyan adatokat áttekinteni, amelyek alátámasztanák ezt az ajánlást”.
Az ügynökségnél dolgozó utódait sajnos úgy tűnik, hogy kevésbé érdekli az adatok felülvizsgálata, mint azok elrejtése. Amint arról David Zweig a New Yorkban Timesban beszámolt, amikor a CDC kutatói 169 georgiai általános iskolában összehasonlították a koronavírus-ellenes technikákat, nem találták a fertőzések statisztikailag szignifikáns csökkenését azokban az iskolákban, amelyekben maszkot kértek a diákoktól és társadalmi távolságtartást kényszerítettek ki. Ezek fontos eredmények voltak, mert ez volt az első ilyen jellegű nagyszabású vizsgálat, azonban a CDC még csak meg sem említette őket a kutatásról közzétett összefoglalójában. Ehelyett az ügynökség továbbra is azt javasolta, hogy minden diáknak maszkot kell viselnie.
A CDC európai uniós megfelelője, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (European Centre for Disease Prevention and Control) a gyermekekre gyakorolt fizikai, pszichológiai és szociális hátrányok miatt ésszerűen azt ajánlotta, hogy a 12 év alatti diákok ne hordjanak maszkot. A National Institutes of Health még arra sem vette a fáradságot, hogy tanulmányozza a maszkokkal kapcsolatos politikájának gyermekekre gyakorolt negatív hatásait. Más kutatók tucatjai azonban kimutatták a „maszk okozta kimerültség szindrómának” nevezett problémák hosszú sorát. Ezek közé tartozik a vér oxigénszaturációjának csökkenése; a vér szén-dioxid szintjének növekedése; a szív- és légzésszám emelkedése; légzési nehézségek; szédülés; fejfájás; álmosság; és a koncentrációs és gondolkodási képességek csökkenése.
A vírus által minimálisan veszélyeztetett gyermekek maszkhasználatát tavaly azzal indokolták, hogy ezzel megelőzhető a veszélyeztetett felnőttek megfertőződése. De most, hogy a vakcinák könnyen hozzáférhetőek, miért ártanánk a gyerekeknek azon felnőttek kedvéért, akik szándékosan nem védekeznek? Mióta viselik a gyermekek a felelősséget a felnőttek döntéseiért?
A gyermekekre vonatkozó maszkhasználat-ajánlások etikai vagy tudományos alapon nem indokolhatók, de azért maradnak fenn, mert a felnőttek egy bizonyos rétegének érdekeit szolgálják. Ennek a színháznak a célját Ron DeSantis, Florida kormányzója és azon kevés politikusok egyike, aki valóban követi a tudományt a világjárvány idején, nyers pontossággal írta le.
„A politikusok arra akarnak kényszeríteni, hogy eltakarjuk az arcunkat, hogy ők így fedezzék a saját seggüket”.