Nissim Black valóban alulról jött. Drogdíler családjából kalandos úton, az iszlámon és a kereszténységen keresztül érkezett az ortodox zsidóságig, ma a legismertebb fekete-zsidó rapper aki tehetségét Isten és a zsidóság szolgálatába állította. Vasárnap este a Zsinagógák Hete keretén belül lép fel Alex Clare után a Budai Parkszínpadon, hogy a hazai közönség is megismerhesse. A ma Izraelben élő hászid rapperrel Megyeri A. Jonatán beszélgetett.
***
Nagy rajongója vagyok, és már nagyon várjuk a vasárnapi koncertet
Én is nagyon várom már, hogy Budapestre érkezzek!
Itt Magyarországon kevesen ismerik meglehetősen egyedi történetét. Damian Jamohl Black néven született Seattle-ben. Hogyan került az izraeli Bét Semesbe, egy gyönyörű családdal és egy teljesen új vallással és életmóddal?
A bűnözésnek és a drogoknak erősen kitéve nőttem fel;
9 évesen füvet szívtam, 12 évesen már árultam, és egy utcai bandával randalíroztunk. Tanúja voltam például annak, ahogy a mostohaapám hazajött a barátaival egy lövöldözésből, és mindenkinek golyó ütötte sebei voltak. Emlékszem, egy barátja meg is halt az egyik ilyen eset után. Gyakran ébredtem arra gyerekként, hogy szüleim ki vannak ütve, az asztalon kilónyi drog és kokain van. Ez normális volt számomra.
Egy interjúban azt mondta, hogy Seattle egy olyan negyedében nőtt fel, ahol ortodox zsidók éltek. Azt gondolnám, hogy a drogok kevésbé jelentenek problémát egy ilyen környezetben.
Nem fetétlenül, nézze meg New Yorkot. A zsidó közösségek gyakran közel vannak az ilyen, más jellegű közösségekhez. A 98118, a seattle-i irányítószám, ahol laktunk, a legkomplexebb környék az Egyesült Államokban. Minden nap egy zsinagóga mellett sétáltam el iskolába menet. Az előtt a súl előtt, amelyben később a betérésem zajlott.
Ez egy szefárdi zsinagóga volt, úgy tudom.
Igen. Nos ez a környék ilyet és és olyat is kínált.
Tudott valamit a zsidókról abban az időben?
Nem, kivéve, hogy szombaton jártak „templomba”, amikor az utcákat elárasztották a fekete öltönyben sétáló emberek.
De a családomban soha nem volt antiszemitizmus, egyszerűen soha nem kerültek szóba a zsidók. Ami segített, mert fertőződtem meg káros nézetekkel. Legalábbis nem ezen a téren.
A vallással először nagyapám ismertetett meg, aki szunnita muszlim volt, így először az iszlámot ismertem meg. Ő egyébként a börtönben tért át az iszlámra; élete nagy részét ugyanis börtönben töltötte.
Feltételesen szabadlábra helyezték, de csak egy évre, és mielőtt visszament volna, hozzánk költözött. Naponta ötször imádkoztam vele, ő vitt el a mecsetbe is.
Értett az iszlámhoz vagy csak gyakorolta?
Nagy tudású volt; nagyon okos. Élete vége felé még könyvet is írt az életéről. Ha most belegondolok, nem is értem, hogyan élhette azt az életet, amit élt, ha ilyen okos. Az ember a környezete terméke lesz, intézményesül, és beleragad egy gondolkodás- és életmódba.
De visszakerült a börtönbe, és abban az időben, ha bárki megkérdezte volna tőlem, azt mondtam volna, hogy muszlim vagyok.
Aztán évekkel később az utcára kerültem, 13 éves koromban kirúgtak az iskolából; alternatív iskolákba kellett járnom dühkezelési foglalkozásokra.
Más problémás fiatalokkal?
Igen. Ez valójában egy csapda, mert ha odamész, ott csak még több bajba kerülsz.
Hogyan lehet kikerülni a bajból, ha csak olyan emberekkel vagy körülvéve, akik bajkeverők?
Isten mindig rajtam tartotta a kezét, soha nem engedett túl messzire menni.
Közel az utolsó iskolai napomhoz, az apák napja előtti este, rohangáltunk, és betörtünk egy pár ablakot a környéken. Új walkie-talkie-jaink voltak, és így próbáltuk ki őket. A rendőrség elől menekültünk, és tudni akartuk, hogy tudunk-e kommunikálni a walkie-talkie-kkal.
Hány éves volt ekkor?
Tizenhárom. Sok barátom nálunk aludt aznap este és az egyikük zoknija kigyulladt, mert egy lámpán felejtette. Súlyos asztmám volt, és arra ébredtem, hogy a ház tele van füsttel. Őrületesen köhögtem.
Kirohantunk a házból, és pár percen belül láttuk, hogy az egész ház lángokban áll. Az anyám ott ült és sírt, hallottam, hogy az ablakok üvegei betörnek a hőtől, és arra gondoltam…
Részlet az interjúból:
Hogy néhány órával korábban még az egész városban ablakokat törtetek be?
Pontosan! És azután az éjszaka után a nagymamámnál voltam, és őrült pánikrohamot kaptam. Valahogy Isten sosem engedte, hogy túl messzire menjek. Szóval,
még abban az évben elkezdtem járni egy hip-hop programra a Union Gospel Mission-be, egy keresztény szervezetbe, mert volt egy zenei programjuk, ami az én módszerem volt arra, hogy kiadjam magamból a dühömet, kifejezzem magam és hasonlók. Mindig is szerettem a zenét, és ekkorra már volt is néhány dalom.
Ez a hely valóban biztonságos menedékké vált számomra. Sok bajból kihúzott azáltal, hogy más társasággal lógtam, és egészséges kapcsolatokat láttam, ellentétben azzal, aminek korábban ki voltam téve. Az ottlét megnyitotta előttem egy új élet lehetőségét, azt, hogy nem kell feltétlenül olyan környezetben lennem, mint ahol felnőttem. Végül elmentem egy keresztény misszionárius táborba, ahol ifjú misszionárius lettem, és elkezdtem dolgozni a táborokban, programokat szervezni, segíteni a táborok vezetésében.
Sok afroamerikai gyerek volt ott?
Igen és általában sok kisebbségi. Akkoriban rengeteg pénzt fordítottak ezekre a programokra, ami nagyon hasznos volt. Sokat segítettek nekem. Nem sokkal ezután az iskolakörzet megengedte, hogy két év alternatív iskolában töltött idő után visszamehessek egy rendes állami középiskolába. Ez nagyon jó volt, mert a középiskola, ahová mentem volna, olyan hely volt, ahol nem sokan végeztek, és a legtöbben az utcára kerültek, és sok bajba keveredtek. Alacsony teszteredmények, nagyon alacsony iskolázottsági szint. Amerika már így is borzalmas, szóval ha olyan iskolába mész, ami az utolsó az oktatásban, az tényleg borzalmas.
Mostanában éppen ezekről az iskolákról folyik a vita Amerikában.
Ami azért érdekes, mert például a sportban a csúcson voltunk, kosárlabdában az ország első számú csapata, a futballban az állam legjobb csapata. Úgy mentem be ebbe az új iskolába, hogy elhatároztam, csendes gyerek leszek, miután sok bajba keveredtem a középiskolában. Végül egy rap-versenyt rendeztek az egyik gyűlésen, így kezdődött. Zenével és a focival foglaltam el magam.
Úgy 15-16 éves lehettem, amikor volt egy megvilágosodási pillanatom, úgy éreztem, hogy komolyan változtatnom kell az életemen.
Reveláció?
Igen, de nem tudtam, mi az. Úgy éreztem, hogy nem tartozom ide, és valami a fejemben is azt mondogatta: „Nem tartozol ide!”. Egy idő után ez abbamaradt. De úgy éreztem, hogy Isten mondani akar nekem valamit, ezért elmentem, és részt vettem minden bibliatanulmányozó csoportban és programban. Mire észbe kaptam, a gimnáziumomban a gyerekek több mint fele járt bibliatanulmányozó csoportokba, különböző keresztény klubba.
Közben ekkor találkoztam leendő feleségemmel. 16 éves voltam. A feleségem nagyon erős keresztény nevelésben nőtt fel. Ő volt az, aki távol tartott a bajtól.
Később egy nagyobb lemezkiadó ajánlatot tett nekem, miután meghallgatták a demómat, és gengszter rapet akartak; röviden szólva, beleestem ebbe a csapdába. Először próbáltam erősnek lenni, de aztán elcsábultam. Rengeteg pénzt ajánlottak.
Ha gengszter rappet csinál valaki, akkor gengszternek is kell lennie?
Nem feltétlenül.
Minden gengszter rapper igazi gengszter?
Nem, a legtöbbje csak jó színész. Néhányan igazi gengszterek, és ezek a fickók általában agyonlőve végzik. De sokan sokkal keményebb személyiséget kell magadra öltsél, mint amilyen valójában vagy. A gengszter rap akkoriban nagyon menő volt; volt egy 50 Cent nevű fickó, aki nagyot alkotott, és szinte egymaga felrázta a rap-ipart.
Szóval végül én is ebbe estem bele. Sokan ezek közül a srácok közül úgy kezdik, hogy színlelnek, de később szükségük van egy kíséretre, különösen, amikor a mikrofonba mindenféle dolgokat mondasz és ellenségeket szerzel. Az emberek próbára tesznek, ezért testőrökre van szükséged. Aztán elkezded meggyőzni magad, hogy sokkal keményebb vagy, mint valójában.
Mivel foglalkoztam eddigre már a spiritualitással, rájöttem, hogy már nem tudom, ki vagyok, de azzal tisztában voltam, hogy csak színjátékot játszom. A feleségem segített, aki ekkor persze még csak a barátnőm volt.
Egyszer aztán egy másik rapperrel keveredtem verekedésbe, és egy „ölj vagy megölnek” helyzetbe kerültem. Egy barátom megpróbálta megölni ezt a srácot a verekedésünk után, és letartóztatták, a srác pedig azt hitte, hogy én küldtem rá a barátomat, hogy megölje őt. Így most ők jöttek értem, úgyhogy utánuk kellett mennem.
Nem hangzik túl jól…
Ha ezt az életet akarod élni, vagy úgy teszel, mintha élnéd, akkor meglátod, milyen fából faragtak. Én már jóval korábban eldöntöttem, hogy nem ilyen életet akarok élni.
A természetes válaszom az ima volt, és elkezdtem imádkozni, rájöttem, hogy nem tudok visszatérni ebbe az életbe.
De még mindig volt néhány probléma. Épp akkoriban adtam ki egy albumot ennek a srácnak az emlékére egy független lemezkiadó cégen keresztül, és a
z eladásokból származó pénzt vissza kellett fizetnem egy drogdílernek, akinek barátom tartozott, ami nagyon nehéz helyzet volt. De sok imával lelkileg is túljutottam rajta.
Amikor úgy érezted, hogy imádkoznod kell, az azért volt, mert úgy gondoltad, hogy nincs más, akihez fordulhatnál, vagy Isten volt az első állomásod?
Mindig tudtam, hogy van Isten. Az evangéliumi világban nagyon egyszerű az emberek hite, nem intellektuális alapokra épül. Tudtam, hogy Istennek oka van arra, hogy ezen a világon vagyok és hogy neki kell élnem az életemet.
Úgy éreztem fogy az idő és reméltem, hogy ki tudok kerülni abból a környezetből, amiben voltam élve. Hogy Istennek nem fogy el velem kapcsolatban a türelme.
Csak egy bizonyos határig lehet próbára tenni az Istent?
Isten soha nem engedte, hogy túl messzire menjek. 15-16 évesen buzgón tanulmányoztam a Bibliát, bezárkóztam a szobámba és órákig sírtam Istennek. Szerelmes voltam a Bibliába, főként az Ószövetségbe és rengeteg kérdésem volt, mert úgy éreztem, hogy a keresztény tanok gyakran zsákutcába futnak, önellentmondásosak a nézeteik. Elkezdtem kreacionistákat nézni a YouTube-on, rábbukkantam a Zeitgeist Refuted című filmre, ami megcáfolta azt az elképzelést, hogy a keresztény történet pogány dolgok koppintása volt. Jézus zsidó volt, megtartotta a zsidó ünnepeket és követte a zsidó szokásokat.
Biológiai apám, akivel nem együtt nőttem fel ugyan, de kapcsolatban voltam, szintén nagy változást vezetett be az életébe. A 80-as években nagy drogdíler volt, ma pedig keresztény teológus, lelkész és egy bibliai főiskola professzora.
Szép!
Teljesen megváltoztatta az életét. Szóval tudtam, hogy feltehetek neki kérdéseket. És elkezdtem mélyebbre ásni. Tudni akartam, hol volt a törés. Elkezdtem olvasni az összes apokrif könyvet, azokat, amik nem kerültek be a bibliai kánonba. Aztán belemélyedtem az egyházalapítók írásaiba és kiderült számomra, hogy a kereszténység teljesen átírta a zsidó vallást, amit egyébként Jézus is gyakorolt.
Egy idő után azt mondtam a feleségemnek, hogy nem akarom többé ünnepelni a húsvétot és a karácsonyt. Ő azt hitte, hogy megőrültem. Fogalma sem volt róla, hogy mit csinálok; csak azt látta, hogy napi 8 órát töltök azzal, hogy ezeket a könyveket olvasom, némelyiket egy olyan nyelven, amit még ő sem ismer. Nem kérdezett semmit; nem voltam az utcán, szóval csak ez számított.
Ez egy nagyon érdekes utazás volt. Eközben a feleségem húga ahhoz a legjobb barátomhoz ment hozzá, aki egyben a producerem is volt és elkezdte befolyásolni és bevonni. Mielőtt észrevettük volna, mind a négyen csináltunk valamit, amiről fogalmunk sem volt mi az.
Így jutottam el e messianisztikus gyülekezetbe.
Jézushívő zsidók?
Igen. Azt hittem, hogy ez egy normális zsinagóga, akkor még nem tudtam volna, mi a különbség. De miután felolvastak a háftárát [a Tóraolvasás utáni felolvasás prófétai szakaszokból – a szerk.], az Újszövetségből olvastak. Ekkor már kezdtem kapisgálni valamit.
Furcsán néztek rád?
Nem, egyáltalán nem. Voltak ott más feketék is. Inkább én tekintettem furcsán rájuk.
Végül beszélgettem az emberekkel, és rájöttem, hogy ez nem a zsidóság és meg kell ismernek az igazi zsidóságot.
Felmentem a netre, elkerültem a Chabad.org-ra, és Mendel Kaplan lett az első „rabbim”, a ChabadFlamingo.com-on. Aztán elkezdtem figyelni más rabbikat, Rabbi Gordont és másokat. Két évig tanultam, olvastam és hallgattam meg mindent ami elérhető volt.
Nem zavarodik meg az ember, ha ilyen hirtelen tódul rá ennyi információ?
Én már régen beleszerettem Istenbe. Leültem olvasni a Bibliát, hogy megtudjam, hogyan lehet kapcsolatom Istennel. Korábban azt hittem, hogy már volt, de előről kellett kezdenem az egészet. Elkezdtem imádkozni és böjtölni, sokszor három egymást követő napon át. Éjszakánként sírtam Istennek, az érzékenységem az egekbe szökött, és az egész olyan volt, mint egy kirakós játék, ami összeállt.
Mikor hagyta ott ezt a messiási gyülekezetet?
Egy konferenciára mentünk, ahol más, hasonló gyülekezetekkel találkoztunk. Mivel mindenki zsidó volt, az előtérben állt kér ortodox rabbi, akik azért jöttek, hogy lelkeket mentsenek, próbálják a „híveket” lebeszélni erről a maszlagról.
Chábád rabbik voltak?
Egyikük természetesen igen.
Úgy érezte, mintha kihúzták volna a szőnyeget a lába alól? Mintha megint hamisnak bizonyult volna az, amiben eddig hinni próbált?
Kezdetben igen. Ugyan meddig lehet még tagadni, hogy az Istennel kötött eredeti szövetség valós? Én az igazságot akartam tudni, azt kerestem. Eddigre már tudtam, hogy a zsidó az igaz hit, de még soha nem találkoztam fekete zsidóval. Isten aztán úúgy intézte, hogy találkoztam eggyel, egy boltban, és meghívott sábeszre. Két egymást követő héten mentem el, nagyon közel a környékemhez, ahol felnőttem. És utána egy másik család is meghívott minket. Így kerültünk be a közösségbe.
Mentálisan nehéz volt számomra az átmenet, de Eli Cohen rabbi volt az, aki véget vetett minden teológiai kétségemnek, amikor azt mondta, hogy végső soron zsidóként elfogadok mindent, amit a zsidó nép elfogad, és elutasítom azt, amit a zsidó nép elutasít.
Elkezdtünk a közösségbe járni, két év után pedig mind a négyen betértünk, én és a feleségem, a húga és a sógorom. Dupla esküvőt tartottunk.
Még nem voltak gyerekek?
Mindkettőnknek volt már két gyermeke. Mostanra mindkettőnknek hat van, hála Istennek.
Mikor költöztek Izraelbe?
Úgy hat évvel ezelőtt.
A sógoráék is?
Igen, csak pár házzal arrébb laknak. A zenémet is nagyrészt ő csinálja. Mindig azt mondom az embereknek, hogy ha megtérsz, hozd magaddal a produceredet is. [nevet]
Végül aztán nem a chábádnál kötött ki, a breszevi hászid irányzathoz csatlakoztak.
Valóban. Sok könyvet olvastam már egészen a kezdetekben a breszlevi tanításokról, nagyon közel érzem magamhoz ezt az irányt. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy körülbelül hét évbe telik, amíg valaki spirituálisabbá válik, és megkérdezték tőlem, hogy úgy érzem-e, hogy nekem ennyi időbe telt. Én pedig azt mondtam nekik, hogy nem,
nálam épp az ellenkezője történt, én azonnal lángra lobbantam.
Beszéljünk a zenéről, amely már korán az élete része volt és bizonyára szerepet játszott a spirituális utazásában is. Mikor jött az ötlet, hogy vegyen valamit a régi életéből, ami ráadásul meglehetősen messze van a zsidó tanításoktól és azt szentséggé változtassa?
Azt éreztem, hogy Isten azt akarja, hogy visszatérjek a zenéhez. A zsidóság felé történő spirituális utam elején már abbahagytam a zenélést, pedig épp akkor jöttem ki a legnagyobb lemezemmel, még az MTV-n is voltam. És ez még csak nem is egy gengszter lemez volt, eddigre már nagyon erős volt a hitem.
Érdekes, mindig, amikor engedek a hitemnek, akkor van a legnagyobb sikerem. Amikor sötétebb, gengszteresebb voltam, kevesebb sikerem volt.
Beszéltem az akkori rabbimmal, Brody rabbival arról, hogy vajon visszatérhetek-e a zenéhez. Mire ő, legnagyobb meglepetésmre azt mondta, hogy nem csak, hogy visszatérhetek, de kötelező visszatérnem és használnom Istenadta tehetségemet a pozitív üzenetek közvetítésére. Legszentebb feladatunk a profánból vagy egyenesen a rosszból szentséget és jót csinálni. Így hozhatjuk le Istent erre a világra. Ezt tanítja a chábád filozófia is.
Nissim Black a Zsinagógák Hete című prorgramsorozat keretén belül látogat Budapestre. Augusztus 29-én, e hét vasárnap este, a Sóletfesztivál és Alex Clare koncertje után lép fel a Budai Parkszínpadon.
Jegyet vásárolni ide kattintva tud, a koncertről és más programokról további információt pedig itt talál.
