Az afganisztáni felfordulás után sokan próbálkoznak meg a meneküléssel a tálibok elől. Rengetegen az embercsempészekhez fordulnak, hogy kijuttassák őket az országból – írja a Deutsche Welle, akinek sikerült megszólaltatnia egy az ügyben járatos embercsempészt.
„Embereket azóta csempésznek át a határokon, amióta határok vannak. Az üzlet addig fog folytatódni, amíg léteznek határok”
– magyarázta Baver, egy 32 éves embercsempész a DW-nek, aki a Törökország és Irán közötti húzódó határon tevékenykedik.
Elmondása szerint ő felelős azért, hogy a menekülteket a „biztonságos zónába” juttassa, ami ebben az esetben a kelet-anatóliai Van városában van.
„Több ezer embert hoztam már át a határon”
– mesélte némi büszkeséggel.
Azt nem árulta el, hogy pontosan hol csempészi át az embereket az iráni-török határon, és figyelmeztetett, hogy a szervezet egész működése összeomlik, ha felfedi az útvonalakat. Elmondása szerint egy Afganisztánon, Pakisztánon, Iránon, Törökországon, sőt Európa egyes részein átívelő embercsempész-hálózatról van szó.
A török rendőrség fokozta járőrözéseinek a számát az iráni határ menti török városokban, a tálibok afganisztáni hatalomátvétele előtt pedig számos akciót is végrehajtottak ott.
Ezek után számos bírósági eljárás indult: csak az év eleje óta 920 feltételezett embercsempész ellen emeltek vádat.
„Nem akarok közéjük tartozni”
– mondta Baver.
Az általa a határon átcsempészett migránsokat a „vendégeinek” nevezi. Ez a fajta „embercsempész zsargon” arra szolgál, hogy a rendőrség számára nehezebbé tegyék az embercsempészek kommunikációjának megértését. A további biztonság érdekében a legtöbben közölük olyan üzenetküldő alkalmazásokon keresztül kommunikálnak, mint a WhatsApp vagy a Telegram, amelyeket a rendőrség nehezen tud nyomon követni.
Afganisztán már évek óta a menekülthullámok egyik kiindulópontja, ezért az embercsempészet is virágzik. Az Isztambulba tartó afgánok átcsempészési ára 1500 dollár, amely a tálibok hatalomátvétele óta emelkedett – elsősorban azért, mert a török határ mostanra már jobban biztosított és nehezebb az átjutás.
A Baver „segítségére szoruló” afgánok már hosszú utat tesznek meg, mire elérik a török határt.
Az embercsempész szervezetek több ezer emberből állnak, akik az országhatárokon átívelve együttműködnek. Minden országban – Afganisztánban, Pakisztánban, Iránban és Törökországban – vannak olyan emberek, akiket „kezeseknek” neveznek. Ők olyan közvetítők, akik megkapják a menekültek által fizetett teljes összeget, és a sikeres határátlépés befejezése után a Hawala-rendszeren keresztül átutalják az embercsempészeknek az esedékes részüket. A Hawala egy világszerte létező informális pénzátutalási rendszer, amelyet akkor használnak pénzátutalásokra, amikor a hagyományos banki módszerek nem jöhetnek szóba.
Az embercsempészés első szakaszában, amint 30-40 embert összegyűjtöttek, Kabulból a pakisztáni Beludzsisztán tartomány határvidékére viszik őket. Az embercsempészek igyekeznek elkerülni az afgán-iráni határon átvezető útvonalat, mert az rendkívül veszélyes.
A határon a beludzs embercsempészek veszik át az irányítást. Miután a csoport megérkezik Pakisztánba, megkezdődik a hosszú és fáradságos út az iráni határig. Az út nehéz, és általában három-négy különböző embercsempész vesz rajta részt. A menekülteket ezután egy „nullponton” hagyják, amely egy megállapodás szerinti hely az iráni határon.
Miután a menekültek átlépték az iráni határt, egy jármű összegyűjti őket az iráni-pakisztáni határvidék különböző találkozási pontjain, amely egy 10 órás út során viszi őket az iráni fővárosba, Teheránba. Ott aztán buszokra rakodják őket, és a nyugat-iráni Maku és Khoy városokba viszik őket. Átadják őket újabb embercsempészeknek, és a török határhoz közeli falvakba viszik őket, amelyekben a csempészek állítólag kiváló kapcsolatokat ápolnak az iráni határőrséggel.
Az utolsó lépésként az afgánokat végül 40-50 fős csoportokban az öt titkos menekültútvonal egyikén átvezetik Törökországba. Az átkelés sötétedéskor kezdődik, és napkeltére a csoport általában már megérkezik Dogubayazıt, Caldiran, Ozalp és Saray török városokba.
Baver a DW-nek elmondta, hogy nem érti, miért kriminalizálják a szakmáját. Baver szerint, ő semmi rosszat nem tesz, és azt mondja, pont, hogy a csempészek segítenek azoknak az embereknek, akiknek az élete veszélyben van:
„Nem csinálunk semmi rosszat. Nem csempészünk kábítószert vagy fegyvereket. A tevékenység, amit folytatunk, olyan, mint egy kerék, amely mindig tovább fog forogni. Az embercsempészet mindig is létezni fog. Ha mi nem csináljuk, akkor mások fogják. A nagyszüleink is ezt csinálták, és a gyerekeink is fogják csinálni utánunk”.
