A kabinet által vasárnap jóváhagyott, a haredi (ultraortodox) katonák IDF-be való felvételének növeléséről szóló törvényjavaslat elsősorban a haredi férfiak munkaerő-piaci részvételének növelésére irányul — írja elemzésében a The Jerusalem Post.
Bár a törvényjavaslat tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek ösztönzik az IDF-be való bevonulást, a hadkötelezettség alóli mentesség korhatárának 24-ről 21 évre történő csökkentésével a kormány megpróbálja elhárítani azt a jogi akadályt, amely a nagyszámú haredi jesiva diákot megakadályozza abban, hogy felsőoktatásba és munkába álljon.
2002 óta a katonai szolgálatra való halasztás jogszerűen elérhető a nappali tagozatos jesiva diákok számára azzal a feltétellel, hogy heti 40 órát a jesivában tanulnak, ami a legtöbb diák számára kizárja a munkavállalás vagy a felsőoktatás lehetőségét.
A katonai szolgálat alóli mentesség korhatára jelenleg 24 év, ami azt jelenti, hogy ha a fiatal haredi férfiak el akarják kerülni az IDF-be való bevonulást, ahogyan azt jelenleg a nagy többség teszi, akkor 24 éves korukig kell várniuk, mielőtt munkát vagy képesítést szerezhetnek.
Ugyanakkor a haredi férfiak korán házasodnak – az Izraeli Demokrácia Intézet szerint átlagosan 22 és fél évesen – és átlagosan 23 és fél éves korukban vállalják első gyermeküket.
Ez azt jelenti, hogy mire elérik a katonai szolgálat alóli mentesség korhatárát, a felsőoktatásba vagy a szakmai képesítések keretei közé való belépés lehetősége nagymértékben csökken, mivel már súlyos anyagi és családi kötelezettségeik vannak.
Ez pedig csökkenti termelékenységüket és képességüket arra, hogy jelentős összeget keressenek, ami komoly terhet jelent az izraeli gazdaság egészére nézve, különösen hosszú távon, figyelembe véve a haredi szektor nagymértékű népességnövekedését.
Az IDI elnöke, Yohanan Plesner és Dr. Gilad Malach, a központ haredi programjának igazgatója nemrégiben közzétett állásfoglalásában kiszámította, hogy ha nem sikerül csökkenteni a felmentési korhatárt, akkor 2030-ra 10 000 haredi férfival kevesebb lesz a foglalkoztatottak száma, ami mintegy 14,5 milliárd NIS-szel csökkenti az ország GDP-jét.
A lap azt is megjegyezte, hogy a haredi férfiak nagy többsége – 69%-a – 18 és 20 éves kora között vonul be, míg a 21-23 éveseknek csak 21%-a, a 24-27 éveseknek pedig 10%-a teszi ezt.
A szerzők ezért azzal érveltek, hogy a felmentési korhatár csökkentése nem rontaná nagymértékben a sorozásra való ösztönzést.
Megjegyezték azt is, hogy az IDI felmérésében megkérdezettek 80%-a azt állította, hogy akkor is bevonult volna, ha a felmentési korhatár csak 21 év lenne.
A felmentési korhatár csökkentésével azonban van egy alapvető probléma: a haredi besorozások még most sem érik el a kormány által meghatározott célokat. A haredi újoncok besorozási potenciáljának 30%-os csökkentése még nehezebbé tenné e célok elérését.
Igen, az új törvény pénzügyi szankciókat tartalmaz azon jesivák ellen, amelyek nem teljesítik a besorozási célokat, és amelyek célja a besorozás ösztönzése, de ezek a szankciók szerények, akárcsak maguk a besorolási célok.
Ennek a helyzetnek az a következménye, hogy bár az új haredi „sorozási törvény” jót tesz az izraeli gazdaságnak, nem fog nagyobb arányú haredi sorozást eredményezni. Ez azt jelenti, hogy a besorozási egyenlőség növelésének célja valószínűleg nem fog előrehaladni, és megmarad a jelenlegi egyenlőtlenség, ahol a haredi katonák jóval kevesebben vannak, mint világi és nemzeti-vallásos társaik.
Az elmúlt 30 évben a haredi besorozással kapcsolatos egész harc az egyenlőség és a méltányosság ezen kérdése körül forgott, és a Legfelsőbb Bíróság három alkalommal is megsemmisítette azokat a kereteket, amelyekben a fiatal haredi férfiak az ilyen intézkedésekben rejlő diszkrimináció miatt nagyobb lehetőséget kapnak a katonai szolgálat elkerülésére, mint társaik.
Az új jogszabályt, ha elfogadják, kétségtelenül ismét megtámadják a Legfelsőbb Bíróságon, és nem világos, hogy eltér-e attól a korábbi állásponttól, miszerint a jesiva diákokra vonatkozó katonai szolgálati mentességekben rejlő egyenlőtlenség jogilag igazolható.