1970 nyarán Jeruzsálem úgy döntött, hogy meg kell leckéztetni szovjeteket, ezért az izraeli légierő lelőtt öt szovjet MiG-21-es vadászgépet. Három perc alatt – írja Michael Peck a National Interest oldalán.
Az 1967-es hatnapos háborúban elszenvedett megsemmisítő vereségtől megalázva Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök úgy döntött, hogy anélkül száll szembe Izraellel, hogy nyílt csatában kockáztatná a vereséget: az 1967-70-es „Felőrlő” háborúban az egyiptomi hadsereg állandó tüzérségi sortüzeket és kommandós támadásokat intézett a Szuezi-csatorna mentén lévő izraeli állások ellen.
Izraelt zavarták az állandó veszteségek, azonban képtelen volt megnyerni ezt az ütközetet, ezért a saját maga által választott fegyverrel vágott vissza. Az Izraeli Légierő (IAF), amelynek légi villámháborúja döntő szerepet játszott a hatnapos háború megnyerésében, az újonnan beszerzett, amerikai gyártmányú F-4 Phantomjaival megtorló légicsapásokat hajtott végre mélyen Egyiptomban. Nasszer válaszul a Szovjetunióhoz fordult, amely a Szuezi-csatorna mentén sűrű légvédelmi hálózatot épített ki föld-levegő (SAM) rakétákból. Míg az IAF számos egyiptomi repülőgépet lőtt le, addig válaszul az SA-2 és SA-3 ütegek is több IAF-gépet semmisítettek meg, és fenyegették ezzel az izraeli légi műveleteket a csatorna mentén.
A SAM-ek önmagukban is vörös vonalat jelentettek Jeruzsálem számára, azonban ezen felül jöttek a szovjet légierő MiG-21-es századai, amelyek folyamatos légi járőrözést hajtottak végre Egyiptom felett.
Kezdetben a szovjetek és az izraeliek ügyeltek arra, hogy elkerüljék egymást (ahogyan ma az izraeli, amerikai és orosz repülőgépek teszik Szíria felett). Végül a szovjetek felléptek az izraeli légicsapásokkal szemben, sőt 1970. július 25-én egy levegő-levegő rakétával megrongáltak egy izraeli A-4 Skyhawkot. A SAM-ek és a MiG-ek miatt az izraeliek a Szuezi-csatorna környékét „Texasnak” nevezték el, mivel az állapotok a vadnyugatra emlékeztettek.
Izrael úgy döntött, meg kell leckéztetni a szovjeteket. A leckét gondosan előkészítették. Mivel az oroszul beszélő izraeli rádiósok figyelték a szovjet kommunikációt, az IAF-nek elég jó elképzelése volt arról, hogy milyen erővel áll szemben.
„A terv nagyon egyszerű volt”
– írja Shlomo Aloni történész.
„Négy Mirage-nak egy nagy magasságú felderítő repülést kellett végrehajtania a terület felett, ahol a szovjet MiG-21-esek aktívak voltak. A felfegyverzett Miragek egy-egy párja nagyon közel repült egymáshoz, hogy a radarképernyőn szimulálják a két fegyvertelen Mirage tipikus felderítő küldetését. Eközben több Phantom és Mirage-raj alacsony magasságban várt a Sínai-félsziget felett, az egyiptomi radarok látóterén kívül arra, hogy lecsapjanak, ha a szovjetek bekapnák a csalit, és a „felderítő” Mirage-okat közelebb kergetnék izraeli területhez”.
Július 30-án, csütörtökön délután aztán a szovjetek „belerepültek” a csapdába.
Egyiptom több repülőteréről huszonnégy MiG-21-est indítottak, hogy elfogják a „felderítő repülést” végrehajtó izraeli gépeket. A „könnyű prédából” hamar tizenhat Phantom és Mirage III-as repülőgép lett. Három percen belül öt MiG-et lőttek le, kettőt a Phantomok, kettőt a Mirage-ok és egyet közösen.
Az izraeliek azonban úgy döntöttek, hogy az áldozatokat egyiptomiként azonosítják, elkerülendő a további eszkalációt a szovjetekkel.
„Voltak egyiptomiak, akik nem tudták elnyomni a feltörő nevetésüket az oroszok kudarcát látván”
– írta egy izraeli író az eset kapcsán.
Ma úgy tűnik, Izrael, Amerika és Oroszország megpróbálja elkerülni az összecsapást Szíria felett. Amikor Izrael szíriai célpontokat vagy Szírián belül iráni erőket támad, nem nehéz elképzelni egy olyan forgatókönyvet, amelyben orosz vadászgépek vagy légvédelmi egységek kerülnek szembe izraeli repülőgépekkel. Ha megtámadják őket, Izrael vissza fog vágni. Mint 1970-ben is.
