Valóban annyira aggasztó a globális felmelegedés?

Mióta a homo sapiens sapiens megjelent a Földön, 3 olyan geológiai időszak is volt, amikor 1-2 fokkal melegebb, vagy ugyanilyen meleg volt, mint a 2010-2020-as periódus. A legutóbbi, a maihoz hasonló globális felmelegedés a holocénben zajlott, azzal egyidőben, amikor a Közel-Keleten a földművelés megjelenése magával vonta a neolitikus forradalmat. Annak ellenére, hogy az emberiség számára ez a jelenség nem szokatlan, mégis sokan a COVID járvány kapcsán kipróbált állami önkény további terjeszkedését sürgetik – annak minden kudarca ellenére.

A klímaváltozás kapcsán legtöbbször emlegetett aggodalom a szén körforgásának emberi tevékenység általi gyorsítása. A széndioxid túlnyomó részét az óceánokban zajló karbonát ionos reakciók, a szénsav képződés, a felszíni kőzetek mállása és reaktivitása, a tengeri fitoplanktonok és a szárazföldi növényzet fotoszintézise közösen, évszázmilliók során kivonták a légkörből. Széndioxid ellenes mestertervük végül nem sikerült, hiszen az a földi élet kipusztálását jelentette volna. Megjelentek ugyanis a sokszor hektikusan változó teljesítményű széndioxid gyártók is, amik szorgosan ügyködni kezdtek azon, hogy a légkör megkapja széndioxid utánpótlását. Ilyen tényezők kiváltképp az erdőtüzek – a Karbon korszak óta – a vulkánok és nem utolsó sorban a baktériumok és állatvilág az emberrel az élén.

A klíma-rettegés az utóbbi szereplő pár száz éves piaci tevékenységén akad meg. “Tizenkét év múlva vége a világnak, ha nem reagálunk a klímaváltozásra” – közölte egy ízben Alexandria Ocasio-Cortez az amerikai szocialisták egyik meghatározó politikusa . A gimnazista lányból felépített, baloldali klíma-celeb, Greata Thunberg pedig már csak 2030-ig adott időt a világnak – jegyzi meg Seres László. Ezeket a téteket időről időre korábban is megtették a politikusaink; Laurent Fabius 500, Gordon Brown korábbi brit miniszterelnök 50 nap alatt menthetetlenné váló bolygót vízionált, Al Gore korábbi kongresszusi képviselő, a jégsapkák 5 éven belüli eltűnéséről delirált – egyik jóslat sem vált be, hiába próbálkoztak az 5-ös száma különböző árnyalataival. Amíg viszont nem volt lehetőség a COVID járvány kapcsán lobbizni állami túlterjeszkedésért, a politikai önkényt megszavazó naivitást az állam klíma-orvosi előre léptetésével próbálták a köztudatba ültetni. A fellelkesült csata-zöldek a tettlegességig is elmentek volna az emberi széndioxid elleni harcban A hágai bíróság például épp a napokban írt ki hasraütés-szerűen egy 45%-os széndioxid csökkentési tervet a Shellnek, amiért el merészelte adni a fosszilis üzemanyagot a fogyasztóknak.

Számos tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy az ipari forradalom óta megnőtt piaci célú széndioxid kibocsátás következtében jelentőssé vált az emberi tényező szerepe a klímaváltozásban, de a beígért 99%-os tudományos konszenzus hoax helyett, miszerint ezzel az ember fő ok lett volna, csupán 0,5%- vélekedett így. A helyes megközelítés inkább az, hogy változik a különböző tényezők egymást erősítő vagy gyengítő hatása, máskülönben nem ugrálna a Bitcoin árfolyamára jellemző nyugtalansággal a globális hőmérsékleti görbe sem. Sőt, maga az ember piaci tevékenysége sem egyoldalú; mi magunk is törekszünk a szén körforgásának egyensúlyára. A széndioxidot felhasználó piac akár 800 milliárd dollárosra bővülhet 2030-ra David Roberts szerint, aki ennek három területét emeli ki; a betongyártás különböző fázisainál használt széndioxidot, üzemanyag előállítást széndioxidból és azokat a vegyi eljárásokat, amelyek végén polimerek, műanyagok, szintézisgáz, hangyasav és metanol keletkezik. Ezek a tendenciák valahogy konkrétabbnak tűnnek, mint azok a gyermeki ábrándozások, hogy az államszervezetek belegondoskodják őket a széndioxid kibocsátás mentes világba.

Az viszont végképp nem világos számomra, hogy a jelenlegi globális felmelegedés miért lett a világvége várók új homokozója – mégha Tóth Csaba erre a kérdésemre is csak azt mondaná, hogy “kifogás”. A neolitikumban egész jól jöttünk ki egy ugyanilyen mértékű felmelegedésből. Ez azonban valószínűleg se őt, se a klíma-rettegőket nem hatja meg, akik forró, ördögi katlant várnak a jövőben tovább zajló piaci munkamegosztástól. Csakhogy a homo sapiens sapiens – a vele együtt élő többi fajjal – kettő, a jelenleginél is nagyobb felmelegedésen is túl van, és köszöni jól van. A legkorábbi modern emberi koponyát Marokkóban, Jebel Irhoudban találták. Tulajdonosuk 315 000 évvel ezelőtt élhetett. Ekkor már egy globális felmelegedésen túl volt az akkori világ. Bár 260 ezer évvel ezelőtt a Föld átlaghőmérséklete lehűlt -8,5 fokra, ami Európa és Észak-Amerika nagy részének eljegesedését jelentette, nem kellett sokat várni az újabb felmelegedésre, ahol is körülbelül 4 ezer év alatt egészen 2 fokig szökött a hőmérséklet. Hozzávetőlegesen, a mai globális átlaghőmérséklet tartósan 1 fok alatt van, és az elmúlt pár ezer évben is csak 1 fok és -1,5 fok között téblábolt. Az óriási hőingadozás még egyszer megismétlődött; a következő, nagyjából 100 ezer éves lehűlési periódus alatt, mikor már Eurázsiában is jelen volt a modern ember, -9 fok körül állt a hőmérsékletcsökkenés, majd 10 ezer évre rá hirtelen felkúszott 3 fokra, hogy aztán egy újabb 100 ezer éves lehűlést követően utoljára nekiveselkedjen a -8 foknak.

Láthatóan az éghajlat csapongó szeszélyei a sapienst nem tántorították el a Föld meghódításától – noha az éghajlatváltozások helyi szinten kedvezőtlenül hatottak. A vikingeket például váratlanul érte az 1300-as évek végére bekövetkező lehűlés; ki is haltak a grönlandi telepeik. A ma, lassan 8 milliárd főt számláló emberi populáció azonban annak a jele, hogy a lokális jellegű változásokra – ilyen lehet például az évente 3,3 milliméteres tengerszint emelkedés – rugalmasan tudunk reagálni. A történelem azt mutatja, hogyha egy adott területen szárazság, vagy lehűlés következik be, rendszerint az újonnan megművelhetővé váló területekre költözünk. Mára az alkalmazkodó képességünk az intézményesült piaci munkamegosztás révén olyan fejletté vált, hogy akár geomérnöki megoldásokat is kitalálunk az éghajlati adottságokból származó jelenségek szabályozására. Ilyen például itthon az Országos Jégkármentesítő Rendszer, ami ezüst-jolidot juttatva a levegőbe csökkenti a jég által okozható károkat a mezőgazdaságban. Közel-Keleten ugyancsak elterjedt, hogy egyfajta fordított ozmózissal kivonják a sót a tengervízből, hogy iható, édesvizet kapjanak. Hollandiában pedig elterjedtek az úszó házak, amelyek a víz felszínén maradva kínálnak kellemes lakhelyet. De még a szénsav képződés miatt savasodó tengerekre  is van receptünk.

Összességében tehát azt látom, hogy a klíma-kataklizma hívők nemcsak az emberi tevékenység szerepét illetően esnek könnyen túlzásokba, hanem az ember saját maga által előidézett változásokhoz való alkalmazkodó képességét is figyelmen kívül hagyják. Mindezt úgy, hogy végső esetben rendszerint az államhoz futnak segítségért. Bárhol is találnak rést a pánikhangulat kirobbantásához, a politikai hatalom nem fogja eltolni magától a lehetőséget, hogy a COVID pandémia során már kipróbált szabályokkal újabb területekre tegye rá kezét, miközben megint családok millióit szolgáltatja ki a nélkülözésnek.

A szerző a Le az Adók 75%-ával párt elnöke