Több mint három hét telt el azóta, hogy két német szövetségi államban hatalmas árvíz pusztított. Három hét távlatából most már tisztábban látszik, hogy mi és miért történt. Krisztina Koenen írása.
Eddig 179 halálos áldozatról tudunk, de ez feltehetőleg még mindig nem a végleges szám, a romokban valószínűleg vannak még áldozatok. A biztosítótársaságok az anyagi kárt ötmilliárd euróra becsülik, az állami szervek becslése szerint kétmilliárd lehet az utakban, hidakban és vasúti sínekben keletkezett kár.
Az árvíz július 15.-én éjszaka pillanatok alatt öntötte el Északrajna-Vesztfália és Rajnaország-Pfalz több keskeny völgyét, ahol néhány települést a szó szoros értelmében magával sodort. Az éjszaka folyamán egy ritka, de nem kivételes meteorológiai helyzet következtében helyenként rövid időn belül négyzetméterenként 400 liter eső esett. Az anyagi kár rövid távon ugyan nem volt megelőzhető, de ez egyáltalán nem igaz az emberi áldozatokra vonatkozóan.
Hannah Cloke, brit hidrológia professzor, az európai árvízvédelmi riasztórendszer EFAS egyik kezdeményezője, már egy nappal később, július 16.-án, súlyos vádakat emelt a német hatóságokkal szemben. Az EFAS négy nappal a katasztrófa előtt egyértelműen felhívta a figyelmet a közelgő veszélyre és értesítette a felelős német hatóságokat. Azok azonban nem riasztották az érintett települések lakosait, sem a közmédia, sem a helyi rendvédelmi szervek nem adtak ki figyelmeztetéseket, és nem szólalt meg a kevés, még meglévő sziréna sem. A veszélyeztetett településeket nem ürítették ki.
A riasztás és a kiürítés elmaradásáért azonban senki sem érzi magát felelősnek. Horst Seehofer belügyminiszter épp úgy visszautasított minden bírálatot, mint Armin Schuster, a német katasztrófavédelem vezetője. Ők állítólag továbbították a riasztást, mindent megtettek, amit kellett, csak a helyi szerveknél történt mulasztás. A legnagyobb rejtély azonban az, hogy a hatalmas német állami televízió és rádió, amely az adófizetők milliárdjait zsebeli be, miért nem hívta fel a lakosság figyelmét a közelgő veszélyre. Miközben megállás nélkül a közelgő klímahalállal riogatják a közönséget, a valódi veszélyek nyilván nem keltik fel érdeklődésüket. A WDR, Északrajna-Vesztfália állami TV- és rádióadója, és az SWR, Rajnaország állami TV- és rádióadója, a meteorológiai intézet jelentései ellenére sem tartotta feladatának a lakosság figyelmeztetését, és a mai napig sem látja úgy, hogy hibát követett volna el.
Hasonló a helyzet a mentési munkálatok terén. Napokig tartott, amíg a katasztrófavédelem nehéz gépekkel végre megjelent a helyszínen. Közben a lakossági összefogás nagyszerű példáit láthattuk: mesteremberek, szerelők, helyi építkezési vállalkozók, gazdák siettek erőgépekkel, traktorokkal a helyszínre, segítettek a romokat eltakarítani és túlélőket keresni. Merkel kancellár felhívta a lakosságot, hogy adakozzék, Armin Laschet, Északrajna-Vesztfália miniszterelnöke, a kereszténydemokrata CDU kancellárjelöltje, nevetséges 200 millió eurónyi segítséget igért, a szövetségi kormány központi alapokból 400 milliót. Csakhogy a nagyságrendeket szemléltessük: A német adófizető évenként negyven és ötven milliárd euró körüli összeggel biztosítja a 2015 óta az országba bevándorolt migránsok ellátását, de az árvízkárosultak megsegítésére csak alamizsna jut.
A dolognak van még egy pikantériája: 2014-ben, amikor a migrációs nyomás már nagy volt, és az önkormányzatok nem bírták a terheket viselni, a kormány úgy döntött, hogy az akkor 9 milliárdos árvízvédelmi alapot átirányítja a migránsok ellátására. Eddig sajnos nem sikerült kideríteni, hogy a kérdéses alapokat azóta feltöltötték-e és most rendelkezésre állnak-e. Úgy tűnik, hogy nem.
Miközben az állami segítség még mindig várat magára, elkezdődött a helyzet ideológiai besorolása. Időközben csak egyetlen értelmezés ömlik az állami és kormányhű médiából: Az árvíz oka nem egyszerűen az időjárás, a halottak nem a hatóságok felelőtlenségének, felkészületlenségének, az árvízvédelem elhanyagolásának következménye, hanem mindennek csakis a globális felmelegedés, a klímakatasztrófa az oka. Vagyis senki sem felelős semmiért, kit érdekelnek az ilyen pitiáner ügyek, amikor a mi felelősségünknek globális dimenziói vannak. Majd ha győztünk a klímakatasztrófa elleni harcban, akkor árvíz sem lesz.
Merkel kancellár nevezte meg elsőként a tragédia felelősét, amikor július 20.-án Bad Münstereifelbe, az egyik súlyosan érintett városba érkezett. A megoldás az lenne, mondotta, hogy még gyorsabban kell a német széndioxid-kibocsájtást csökkenteni, és meg is ígérte, hogy ezért mindent meg fog tenni. Az árvízvédelem helyi követelményei, vízgyűjtők kiépítése, az árterek védelme, a lakossági riasztások megszervezése, a károsultak megsegítése nem érdekelte – ö a Nagy Ügyet szolgálja, a világ megmentését.
A cinizmus tetőfoka azonban az volt, amikor az állami média elkezdte terjeszteni, hogy a segítségre siető önkéntesek jobboldali radikálisok, neonácik és egyéb „másképpgondolkodók”, oltás- és maszkellenes aktivisták.
A THW, a technikai katasztrófavédelem elnöke azt terjesztette, hogy a lakosság a jobboldali radikálisok által felbujtva állítólag megtámadta a THW dolgozóit. A rágalmat egyetlen bizonyítékkal sem tudta alátámasztani, még a rendőrség is ellentmondott neki. A mai napig sem tűnt fel egyetlen filmfelvétel sem, egyetlen tanú sem, ami vagy aki a vádat alá tudta volna támasztani, de a kormányhű média továbbra is az önkéntes segítőket ócsárolja. Annyit már elértek, hogy egyetlen polgármester sem merte azt a pénzadományt elfogadni, amelyet az u. n. másképpgondolkodók gyűjtöttek a károsultak megsegítésére.
Melyek az árvízkatasztrófa tanulságai?
A mai német politika fő témái között első helyen áll a klímakatasztrófa megelőzése, utána következik a gender egyenlőség megteremtése, valamint a rasszizmus és a jobboldali gondolkodás elleni harc. Mindez természetesen az egész világra vonatkozik, hiszen mindenütt a világon ugyanezek az emberek a fő probléma. E harc kibontakoztatásának a legnagyobb akadálya a konkrét ember, az ő kis konkrét problémáival. Egy szélsőséges meteorológiai eseményt nem tudunk előre jelezni, az Ahr, Erft és Wupper folyók szintjét nem tudjuk egy napra előre meghatározni, csak a száz év múlva uralkodó hőmérsékletről tudjuk pontosan, hogy milyen magas lesz, és ennek megfelelően alakítjuk Európa (még) legjelentősebb ipari államának a politikáját.
Ha ez az abszurd és gyerekes önhittség nem vezetett volna majd kétszáz ember halálához és számtalan egzisztencia megsemmisítéséhez, még nevetni is lehetne rajta.
Hétfőn, augusztus 2.-án, Armin Laschet ismét meglátogatott egy árvíz sújtotta területet, ahol most valóban dühödt emberek fogadták. Kezét zsebre vágva, egy adjutánsa által a feje fölé tartott esernyő védelme alatt sétálgatott a helyszínen. Ez csak választási propaganda, miért nem ül a miniszterelnök inkább az irodájában és gondoskodik arról, hogy elég konténer érkezzék a romok eltakarítására, kérdezte egy dühödt polgár, majd kijelentette: „A választásokon majd megkapjátok a válaszunkat!” Időközben egy felelőst már megtaláltak: Az államügyészség vizsgálatot indított, na nem a belügyminiszter vagy a katasztrófavédelem elnöke ellen, hanem az egyik kisváros szerencsétlen polgármestere ellen, akit a segítségnyújtás elmulasztásával vádolnak.
Befejezésül még csak egy adat, hogy a német prioritásokat illusztráljuk: Német egyetemeken és főiskolákon több mint 200 gender tanszék működik. Hidrológia tanszék 18 van.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.