Valóra vált az IDF 2021 elején közzé tett előrejelzése, miszerint a libanoni terrorszervezet kísérletet tesz korlátozott konfliktusokat kezdeményezni a libanoni-izraeli határon – írja Judah Ari Gross Közel-Kelet szakértő a The Times of Israel oldalán.
Pénteken az Észak-Izraelre kilőtt rakéták az ötödik ilyen támadást jelentették Libanonból három hónap alatt, de az első, amelyet a Hezbollah terrorcsoport közvetlenül és nyíltan hajtott végre a 2006-os második libanoni háború óta – ami egyértelmű változást jelez.
A kék vonal – az Izrael és Libanon közötti nem hivatalos, de nemzetközileg elismert határ – a háború óta eltelt másfél évtizedben – néhány kivételtől eltekintve – nagyrészt csendes volt, még akkor is, amikor az Izraeli Védelmi Erők és az Irán által támogatott Hezbollah, a szomszédos Szíriában folytatta egymással konfliktusát.
Általánosságban elmondható, hogy Izrael tartózkodott a libanoni légicsapásoktól, és a Hezbollah is szüneteltette a rakétatüzet. Az utóbbi hónapokban azonban ez megkezdett eltünedezni.
Az Izrael és a Gázai övezetben működő terrorcsoportok közötti májusi konfliktus során a libanoni palesztin csoportok háromszor lőttek rakétákat Észak-Izraelre, nyilvánvalóan a Dél-Libanon felett szigorú ellenőrzést fenntartó Hezbollah hallgatólagos jóváhagyásával. A hét elején egy palesztin csoport ismét rakétákat lőtt ki Észak-Izraelre. Izrael ebben a négy esetben korlátozott tüzérségi válaszcsapással válaszolt. Szerdán ezt egy sor légicsapás követte, amely katonai célpontokra irányult abban a térségben, ahonnan a rakétákat kilőtték. Ezek voltak az első izraeli légicsapások Libanonon belüli célpontok ellen 2014 óta.
A második libanoni háborút követően a libanoni határon kialakult fenyegetés esetében az IDF-nél egy újabb kiterjedt háborúval számoltak, erre készült az IDF, és azóta azon dolgozott, hogy elhalassza, vagy legalábbis javítsa a győzelmi esélyeit. Ezzel szemben a Gázai övezetben sokkal zavarosabb a helyzet: Miközben fennáll a nagyszabású konfliktus veszélye – mint például májusban vagy 2014-ben –, sokkal gyakoribb, hogy a palesztin terrorcsoportok korlátozottabb támadásokat hajtanak végre a térségben, és az IDF hasonlóan visszafogott megtorlásokat hajt végre ezekre válaszul, anélkül, hogy a helyzet totális háborúvá fajulna.
Az év elején az IDF arra figyelmeztetett, hogy Libanonban is a gázai dinamika van kialakulóban, mivel a Hezbollah egyre magabiztosabbnak érzi magát abban, hogy közvetlenül indíthat Izrael ellen támadásokat anélkül, hogy kockáztatna egy kiterjedt háborút, amely az izraeli katonai elemzések szerint pusztító lenne Izrael és – még inkább – Libanon számára.
A Hezbollah új, agresszívabb álláspontja ellenére az IDF szerint a terroristák retteghetnek, egyrészt az izraeli hadseregtől, másrészt a Libanonban zajló pénzügyi és társadalmi válság miatt, amint azt a héten a bejrúti kikötői robbanás egyéves évfordulója alkalmából a kormány ellen szervezett tüntetéseken is láthattuk.
Sőt, Ran Kochav, az IDF szóvivője pénteken újságíróknak azt mondta, hogy a hadsereg szerint a legutóbbi rakétatámadás is „mutatja, hogy félhetnek Hezbollahnál, mivel nyílt, lakatlan területekre lőttek”.
Azonban van okunk megkérdőjelezni ezt az értelmezést. A pénteken Észak-Izraelre kilőtt 19 rakétából 10-et lőtt le az Iron Dome rakétavédelmi rendszer, amit az IDF légvédelmi doktrínája szerint általában csak akkor aktiválódik, ha úgy tűnik, hogy a lövedék lakott terület felé tart.
Bár a Hezbollahnak talán nem szándéka teljes körű háborút kirobbantani a pénteki rakétatámadással, azonban úgy tűnik, hogy mindenképpen hajlandó volt megkockáztatni egyet.
Az IDF előrejelzései a Hezbollah elleni háború kitörésének módjára vonatkozóan nem azzal számolnak, hogy a síita terrorszervezet egy ilyen konfliktust hirtelen, nagyszabású támadással kezdeményezne – hanem inkább azzal, hogy valamilyen határ menti támadással kezdődne, esetleg az IDF csapatai elleni rajtaütéssel, mint a második libanoni háborúban, vagy egy rakétatámadással, amelyre Izrael erőteljes választ adna.
A Hezbollah ezt követően további megtorlást hajtana végre, esetleg még több rakétatámadást indítana Izrael ellen, és bevetné Radwan egységét, egy különleges alakulatot, amelyet kifejezetten Galilea egyes részeinek elfoglalására és, hogy ezzel késleltesse Izrael szárazföldi invázióját Dél-Libanonban. Egy ilyen invázióra az IDF tisztjei szerint azért lenne szükség, hogy elfoglalják a stratégiai fontosságú magaslatokat.
A pénteki rakétatámadás tehát úgy tűnik, hogy a Hezbollah tesztje, hogy lássa, hogyan reagál Izrael újonnan alakult kormánya.
Az IDF szóvivője újságíróknak azt mondta, hogy Izraelnek „nem áll szándékában háborút indítani”, egy magas rangú tisztviselő pedig hozzátette, hogy a további válaszlépéseket „a műveleti szükségleteknek megfelelően és az Izrael számára legmegfelelőbb időben” fogják végrehajtani.
Az, hogy Izrael hogyan és mikor torolja meg a pénteki támadást, precedenst teremthet a Hezbollah bármely jövőbeli agressziójára, és meghatározza a libanoni határon kialakuló modus vivendit: visszatér-e a második libanoni háború utáni nyugalom, vagy ismét rendszeressé válik a rakétatűz.