Mensah-Stock kedden 4-1-re legyőzte a nigériai Blessing Oborudududut a női 68 kilogrammos szabadfogású birkózás döntőjében, és ezzel ő lett a második amerikai nő, aki aranyérmet nyert ebben a számban. Mensah-Stock egyben az első fekete amerikai nő, aki birkózó aranyérmet nyert az olimpián – írja a The Daily Wire.
Győzelme után Mensah-Stock alig tudott uralkodni boldogságán a mérkőzés utáni interjújában.
„Megleptem magam! Isten kegyelméből még a lábamat is képes vagyok megmozdítani”
– mondta Mensah-Stock.
„Csak az ő kezére bízom magam. Imádkozom, hogy az a sok gyakorlás, az a pokol, amin az átkozott edzőim keresztülvittek, kifizetődik. Ez minden egyes alkalommal így is van. Egyre jobb és jobb leszek. Olyan furcsa, hogy nincs felső határa annak, amit meg tudok csinálni. Izgatottan várom, hogy mi lesz a következő lépésem.”
Amikor a riporter megkérdezte, milyen érzés volt hazáját képviselni, Mensah-Stock úgy válaszolt, hogy az minden amerikai szívét megmelengeti.
„Csodálatos érzés”
– mondta Mensah-Stock.
„Imádom képviselni az Egyesült Államokat, és rohadtul szeretek itt élni. Imádom. És annyira boldog vagyok, hogy képviselhetem a hazámat!”
Mint a legtöbb olimpikonnak, a 28 éves aranyérmesnek is kanyargós út vezetett odáig, ahol most tart.
A középiskolában a nővére kérésére kezdett el birkózni, miután néhány atlétikai csapattársa zaklatta őt. Első évben bejutott az állami döntőbe, majd junior és végzős korában is állami bajnoki címet szerzett. A Wayland Baptistba járt – egy kis főiskolára a texasi Plainview-ban –, ahol két országos bajnoki címet is nyert.
Tragikus módon édesapja elaludt a volánnál és autóbalesetben elhunyt, miközben hazafelé tartott Mensah-Stock és nővére egy középiskolai birkózóversenyéről.
Úgy tűnik, hogy az élet minden nehézségén keresztül Mensah-Stock hihetetlenül pozitívan állt a dolgokhoz. A tokiói olimpián mutatott derűs személyisége annyira ragadós volt, hogy a The Guardian írt egy cikket „Az amerikai birkózó Tamyra Mensah-Stock a legderűsebb sportoló a 2020-as tokiói olimpián?” címmel.
A The Guardian szerint Mensah-Stock 37 500 dollárt kap az aranyéremért, és ő pontosan tudja, hogy mit fog kezdeni a nyereményével.
„30 000 dollárt akartam adni anyukámnak, hogy vehessen egy food truckot. Ez volt az ő álma”
– mondta.
„Az anyukámnak lesz egy food truckja! Lesz egy kis üzlete. Nagyon, nagyon, nagyon jól tud főzni – barbecue-t.”
Mensah-Stock üdítő változatosságot jelent az olimpiát megelőző néhány hónap után. Nem mondja, hogy elnyomott lenne, vagy hogy a nemzeti himnusz lejátszása „tiszteletlenség” volna. Egyszerűen csak örül, hogy olimpikon lehet, és örül, hogy az Egyesült Államokat hívhatja otthonának.
https://uploads.disquscdn.com/images/5b2e0d39b9cbb2f524e216008d715b2943ea785dc873ebd27ba223173427bdc5.png
Sajnos manapság egy ilyen nyilatkozathoz több bátorság kell, mint ahhoz hogy a nemzeti zászlót meggyalázva teli torokból szidja a saját országát… Mindezt úgy, hogy épp ezen sportolók is példák arra, hogy aki hajlandó tenni érte, azok számára bizony vannak lehetőségek a „kitörésre”.
Jó, hogy nem csak negatív példák vannak.
Azon fájdalmasan kevés esetek egyike, amikor nem csak a sportolói teljesítmény, de a morális hozzáállás is megsüvegelendő. Minden tiszteletem az Övé, amiért ezt fekete nőként így lenyilatkozta, mert bár (remélem) sokan gondolják így, de a jelenlegi őrült helyzetben amikor a teljes közbeszédet megmérgezte az eltörléskultúra, az emberek nagy része inkább beáll a sorba, mert pontosan tudják hogy elég pár apró elszólás és számkivetetté válhatnak. (mint Gina Carano pl)
Azon fájdalmasan kevés esetek egyike, amikor nem csak a sportolói teljesítmény, de a morális hozzáállás is megsüvegelendő. Minden tiszteletem az Övé, amiért ezt fekete nőként így lenyilatkozta, mert bár (remélem) sokan gondolják így, de a jelenlegi őrült helyzetben amikor a teljes közbeszédet megmérgezte az eltörléskultúra, az emberek nagy része inkább beáll a sorba, mert pontosan tudják hogy elég pár apró elszólás és számkivetetté válhatnak. (mint Gina Carano pl)
Azon fájdalmasan kevés esetek egyike, amikor nem csak a sportolói teljesítmény, de a morális hozzáállás is megsüvegelendő. Minden tiszteletem az Övé, amiért ezt fekete nőként így lenyilatkozta, mert bár (remélem) sokan gondolják így, de a jelenlegi őrült helyzetben amikor a teljes közbeszédet megmérgezte az eltörléskultúra, az emberek nagy része inkább beáll a sorba, mert pontosan tudják hogy elég pár apró elszólás és számkivetetté válhatnak. (mint Gina Carano pl)