Izraelnek egy új izraeli-zsidó történetet kell megalkotnia, amely a jövő kihívásaira hangolódik. Ehhez pedig egy magas szellemi képességekkel rendelkező politikai vezetésre van szüksége – véli a BESA Center oldalán megjelent cikkében Gershon Hacohen nyugállományú tábornok.
A múlt heti böjtnek, amely a Második Templom lerombolására, valamint a zsidó történelem más nagy katasztrófáira emlékeztet, nem igazán van helye az izraeli napirenden. Pedig a „harmadik templom” lerombolásáról való félelemben sokan osztoznak.
Egyesek a „nyolcadik évtized veszélyére” figyelmeztetnek. Dávid és Salamon monarchiája, mint egységes királyság a nyolcadik évtizedben ért véget, és a Hasmóneus királyság is hasonló sorsra jutott. Ari Shavit a Harmadik templom című új könyvében azt elemzi, hogy függetlenségük nyolcadik évtizedében az izraeliek saját ellenségeikké váltak:
„A biztonsági kihívásokkal meg lehet birkózni… de az identitás szétesését nem lehet leküzdeni”.
Gidi Dar filmrendező A pusztulás legendája című filmjének első vetítésén hasonló üzenetet közvetített, mondván, attól tart, hogy az országa megszűnik létezni.
Nem minden izraeli állampolgárban él a megsemmisüléstől való félelem. Izraelnek sok nem zsidó állampolgára van. Bár teljes állampolgári egyenlőséget élveznek zsidó honfitársaikkal, nem osztják a zsidóknak az ország jövőjével kapcsolatos félelmét. Ennek az az oka, hogy egy ilyen szörnyű forgatókönyv esetén csak az izraeli zsidóknak, nem pedig az összes izraeli állampolgárnak kell majd szembenéznie a teljes megsemmisüléssel.
Hacohen szerint a fizikai túlélésen túl a zsidó nép harmadik templomának esetleges lerombolása spirituális jelentőséggel is bírna. Ez olyan hatalmas katasztrófa lenne szerinte, hogy kétséges, a zsidó nép valaha is talpra állna. Ebben az értelemben Izrael pusztulása miatti zsidó aggodalmaknak kozmikus jelentősége van.
Ez a szorongás alapvető része Izrael identitásának. Ebben az értelemben Ben-Gurion többször is azt állította, hogy Izrael állam nem öncélú, hanem eszköz az „Izrael megváltása, a száműzöttek összegyűjtése és a nemzeti függetlenség” örökös céljának eléréséhez. Ahogyan azt 1950-ben is mondta:
„Az állam igazi küldetése nem a biztonság és nem az ország fejlesztése. Ezek csak szükséges feltételei az igazi küldetésnek. Mert Izrael nem olyan, mint más országok, és nincs a történelemben még egy olyan, mint Izrael állam újjászületése: újjászületésének egyedisége sorsának egyediségét is tükrözi….. Az egész nép a megváltás reményét hordozta szívében, és az állam csak a kezdete e remény beteljesedésének. A száműzöttek összegyűjtése pedig Izrael államának feladata, rendeltetése és küldetése. E törekvés nélkül kiüresedik történelmi tartalmától, és nincs jelentősége a zsidó nép számára napjainkban, az előttünk járó és az eljövendő nemzedékek számára.”
Ezt a küldetéstudatot azokban a napokban az izraeli zsidók túlnyomó többsége osztotta. Shavit könyve mesterien mutatja be azokat a változásokat, amelyek Ben-Gurion kora óta egy teljesen más izraeli társadalmat hoztak létre. Ezeket a változásokat a globális trendek is befolyásolták, és nemcsak Izraelben ássák alá a belső stabilitást.
Hacohen szerint nemcsak Izrael zsidó gyökereinek vizsgálatára van szükség, hanem egy olyan kulturális-vallási erőfeszítésre is, amely egy új, a jövő kihívásaira hangolt zsidó-izraeli történet megfogalmazására irányul.
