Michael Schudrich lengyel főrabbi szerdán azt fogja mondani a lengyel szenátusnak, hogy az ország erkölcsi kötelessége, hogy valamilyen kártérítést nyújtson mindenkinek, akinek a vagyonát a lengyel kommunista kormány elkobozta, legyen az zsidó vagy nem zsidó – tudta meg a The Jerusalem Post.
A rabbi közeli munkatársainak elmondta, hogy a szenátusnak azt fogja mondani, hogy ez a kötelesség a Tízparancsolat bibliai rendelkezéséből ered: „Ne lopj”.
A múlt hónapban a lengyel parlament alsóháza, a Szejm jóváhagyta azt a jogszabályt, amely harmincéves elévülési időt írna elő azokra a követelésekre, amelyek alapjait a lengyel kommunista rezsim a második világháború után kobzott el az eredeti tulajdonosoktól.
A háború után a kommunista hatóságok országszerte hatalmas vagyonelkobzási programot hajtottak végre, amely nagy mennyiségű, korábban Lengyelország háború előtti, megközelítőleg hárommillió fős zsidó lakosságának tulajdonát is magában foglalta, akiknek mintegy 90%-át a nácik gyilkolták meg a holokauszt során.
Az új jogszabály megakadályozná, hogy a holokausztot túlélő, majd az elkobzások következtében vagyonukat elvesztő lengyel zsidók – és örököseik – visszakövetelhessék azt, vagy kártérítést kapjanak.
A törvényjavaslat diplomáciai incidenst okozott Izrael és Lengyelország között, miután Jáir Lapid külügyminiszter „erkölcstelennek” ítélte azt, mondván, hogy sérti a holokauszt túlélőinek jogait, akiknek a kommunista rezsim a háború után elkobozta a tulajdonát.
A The Post úgy tudja, hogy Schudrich határozottan érvényesíteni kívánja a zsidók, a nem zsidók és örököseik jogait, és ragaszkodik ahhoz a kijelentéséhez, mely szerint az erkölcs megköveteli a kártérítés valamilyen formáját.
„A Tízparancsolat egyike az, hogy ‘Ne lopj'” – mondta a főrabbi közeli munkatársainak, akiknek szerda reggel a lengyel szenátusban tartott nyílt meghallgatásán fog nyilatkozni.
„Ezt a vagyont kétszer lopták el: egyszer a németek, amikor megszállták az országot, másodszor pedig a kommunisták a háború után. A jelenlegi lengyel kormány a kommunista kormány utódja, bár nagyon különböző – és a ‘Ne lopj’ továbbra is érvényes 60 évvel és 80 évvel a lopás megtörténte után is” – mondta Schudrich.
„Erkölcsi kötelességünk, hogy valamilyen módon kárpótoljuk azt, akinek a tulajdonát ellopták, és a kormány erkölcsi felelőssége, hogy elismerje a megtörtént igazságtalanságot”.
Schudrich azt is ki kívánja fejezni, hogy a lengyel kommunista rezsim vagyonelkobzásainak áldozatai vallási hovatartozása – legyen az zsidó vagy katolikus – irreleváns, és hogy az erkölcsi kötelezettség minden olyan lengyel állampolgárra kiterjed, akinek elkobozták a vagyonát.
A főrabbi ugyanakkor elmondta, hogy sok esetben a holokausztot túlélő zsidó ingatlantulajdonosok a háború után elhagyták Lengyelországot, így sokkal nehezebb számukra, hogy egy másik országban élve jogi igényüket egykori tulajdonukkal szemben érvényesítsék.
A főrabbi elismerését fejezte ki, hogy a lengyel szenátus – az alsóházzal ellentétben – meghallgatásokat és vitákat tart a jogszabályról, mivel úgy véli, csakis meghallgatással és beszélgetéssel lehet erkölcsös és igazságos megoldást találni.
„Egy erkölcstelen cselekedet nem évül el, az erkölcstelenség hatásai soha nem múlnak el” – mondta Schudrich a munkatársaknak.
„Mindenkinek, akinek tulajdona volt, meg kell adni a lehetőséget és a jogot, hogy valamilyen kártérítést kapjon a tulajdonának ellopásával járó erkölcstelenségért”.
Gideon Taylor, a Zsidó Visszaszolgáltatási Világszervezet (WJRO) műveleti elnöke, aki erőteljes lobbitevékenységet folytatott a törvény megállítására irányuló nemzetközi nyomásgyakorlás érdekében, reményét fejezte ki, hogy a lengyel szenátus megvizsgálja, hogy a törvényjavaslat milyen hatással lesz a zsidókra és a nem zsidókra egyaránt.
„Az igazság az, hogy a háború után a kommunisták tömegesen államosították a magántulajdont – otthonokat, üzleteket, földeket – majd mindet az államnak adták át” – mondta.
„Itt nem azokról a szörnyű dolgokról van szó, amelyeket Németország tett Lengyelországban a háború alatt. A holokauszt túlélői, családjaik és mások évtizedek óta várnak arra, hogy igazságot szolgáltassanak a második világháború után tőlük elkobzott vagyonért” – mondta Taylor.
„Valójában azoknak az igénylőknek, akik a jelenlegi követelmények alapján nyújtották be kérelmüket, most azt fogják mondani, hogy követeléseik megszűntek” – mondta.
„Lengyelországnak helyesen és igazságosan kell cselekednie ezeknek a zsidó és nem zsidó jogos tulajdonosoknak az érdekében.”
