Miután beidézték Izrael varsói ügyvivőjét, a lengyel külügyminiszter-helyettes a zsidó állam „helytelen” kritikáját fogalmazta meg a restitúciós követeléseket tiltó törvény ellen — írja a Times of Israel.
Lengyelország külügyminiszter-helyettese hétfőn azt mondta, reméli, hogy Izrael megváltoztatja álláspontját egy olyan törvényjavaslattal kapcsolatban, amely ellehetetleníti a második világháborús restitúciós követeléseket az egyre elkeseredettebb diplomáciai vitában.
A törvényjavaslat, amelyet a múlt héten fogadott el a parlament alsóháza, nagyobb jogbiztonságot kíván nyújtani a háború előtti ingatlanok jelenlegi tulajdonosainak a náci német megszállás idejére visszanyúló történelmi követelésekkel szemben.
A kritikusok szerint azonban a jogszabály gyakorlatilag megakadályozhatja, hogy a zsidó családok leszármazottai igényt tarthassanak a holokauszt idején üresen maradt ingatlanokra, Izrael pedig „erkölcstelenségként” ítélte el a jogszabályt.
Pawel Jablonski külügyminiszter-helyettes azt követően beszélt, hogy Tal Ben-Ari Yaalont, Izrael varsói ügyvivőjét behívták a lengyel külügyminisztériumba, hogy tájékoztassák az új törvényről.
Jablonski a hétfői találkozót követő televíziós tájékoztatóban azt mondta, hogy az izraeli bírálat „helytelen” volt, és „reméljük, hogy az izraeli fél hozzáállása megváltozik”.
A kommunizmus idején a zsidók tulajdonjogi követeléseit befagyasztották, és a régió más országaitól eltérően Lengyelországban a kommunizmus 1989-es bukása óta nem született átfogó törvény a restitúciós követelésekről.
Néhány család, amely elvesztette vagyonát, azóta is követeli a kárpótlást vagy kártérítést, de a folyamat kaotikus és hosszadalmas volt.
Egyes esetekben csalás állt a követelés hátterében.
Az új törvény, amelyet a szenátusnak még el kell fogadnia, és az elnöknek alá kell írnia, mielőtt hatályba lépne, egyes jogi ügyek esetében 30 éves határidőt határoz meg.
Ez azt jelenti, hogy ha valaki 1989-ben vásárolt egy háború előtti ingatlant, és ebből az időből van egy konkrét hivatalos igazolás, amely bizonyítja a tulajdonjogát, akkor a korábbi történelmi tulajdonosok mostantól nem támadhatják meg ezt a jogot.
Jablonski szerint az izraeli kritikusok „a holokauszt kérdésére hivatkoznak, amellyel ez a törvény semmilyen módon nem foglalkozik. Ez, úgy érzem, a tények ismeretének hiányáról tanúskodik”.
„Ez a törvény nem irányul senki ellen” – mondta, hozzátéve, hogy „az izraeli politikai vitát olyan nézetek uralják, amelyek vagy kritikusak Lengyelországgal szemben, vagy egyszerűen csak lengyelellenesek”.
Izrael varsói nagykövetsége korábban azt mondta, hogy „ez az erkölcstelen törvény súlyosan befolyásolja az országaink közötti kapcsolatokat”.
Ez „gyakorlatilag megakadályozza a zsidó tulajdon visszaszolgáltatását a holokauszt túlélőinek és leszármazottaiknak, valamint a Lengyelországot évszázadok óta otthonának nevező zsidó közösségnek a kártérítési kérelmeit. Ez észbontó” – mondta a nagykövetség.
A külügyminisztérium vasárnap beidézte Lengyelország izraeli nagykövetét, Marek Magierowskit is.
Jair Lapid külügyminiszter vasárnap reagált Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök múlt heti kijelentésére, amelyben azt mondta, hogy Lengyelország nem fog „fizetni” a német bűnökért – „egy zlotyt, egy eurót, egy dollárt sem”.
„Lengyelország miniszterelnökének ellenőriznie kellene a tényeket. Lengyel földön zsidók millióit gyilkolták meg, és semmilyen törvény nem fogja kitörölni az emléküket” – írta Lapid.
„Minket nem érdekel a lengyel pénz, és már maga a célzás is antiszemita. Mi a holokauszt áldozatainak emlékéért, nemzeti büszkeségünkért harcolunk, és nem hagyjuk, hogy bármelyik parlament olyan törvényeket fogadjon el, amelyek a holokauszt tagadását célozzák”.
M agyarul. Ne kelljen visszaadni semmit. Szokásuk szerint elbújnak a nácik bűnei mögé azzal, hogy ez nem az ő felelősségük. A probléma az, hogy a vagyonok Lengyelország területén vannak, elvinni nem lehet házat, telket stb.
Jó helyen van a szóköz az M betű után. Ha jól belegondolok, törölhetnéd az a fölösleges M-et.
Ugyan valóban elfoglalt, kisajátított ingatlanokról van szó, de ezt a lerombolt ország háború utáni rendszere tette, az a rendszer pedig már eltünt. Igaz, jogos a visszaszolgáltatási igény, de valahol kicsinyesnek érződik, ennyi idő után, jogilag pedig göröngyös út, miután a 7-8 évtizedes fenntartás költségeivel is számolni kell, többek között.
Az nem érződik igazán helytállónak, hogy ezt a törvényt a holokauszt emléke eltörlésének szándékával hozták volna.
Ezeket az ügyeket végre le kellene zárni egyszer és mindenkorra, hogy nem mérgezze tovább a szóban lévő országok viszonyát. A lezárás persze kölcsönös megállapodáson kellene, hogy alapuljon, nem pedig egyoldalú tiltáson.