Niall Ferguson: A populizmus nem halálos

„Ne azokat a politikusokat vádold a Covid halálesetekért, akiket nem kedvelsz”- írja a skót-amerikai történész az UnHerd hasábjain. 

Divat lett a populistának titulált vezetőkre mutogatni és őket hibáztatni a koronavírus-járvány áldozatai miatt – írja Ferguson. A szerző emlékeztet, hogy az Egyesült Államokban a média végig azt sugallta, hogy Trump miatt olyan katasztrofális az amerikai helyzet. Nemrég pedig az Egyesült Királyságban robbant ki botrány miután a miniszterelnök egykori jobb keze Dominc Cummings busz alá dobta egykori főnökét és azt állította, hogy Boris Johnson miatt tömegek haltak meg és nem alkalmas az ország vezetésére.

„A liberális újságírók és szerkesztők számára, akik már így is idegenkednek a populista vezetőktől, a kísértés, hogy a tömeges elhalálozást a politikusokra kenjék, ellenállhatatlannak bizonyult. Hasonló a narratíva Brazíliában, ahol azt mondják vér tapad Jair Bolsanaro kezéhez, és hasonló vádakkal illetik Narendra Modit is Indiában”

– írja a történész.

A populista vezetők bűnösségét még kifejezetten rutinos újságírók is elkönyvelték. A szerző példának hozza az Atlantic magazin cikkjét, amelyben James Fallows veterán újságíró, aki az egész Covid válságért egyedül Trumpot tartotta felelősnek. Idézett több egészségügyi tisztviselőt, akik szintén az elnököt hibáztatták.

„Fallows nem tette fel magának a kérdést, hogy vajon miért mondják ki olyan gyorsan az ítéletet az elnökre az egészségügyi szakemberek, a szakértők és a kormánytisztviselők. Fallows egy repülős metaforát használt. Állítása szerint több százezer amerikai azért halt korai halált, mert a pilóta inkább a Twitteren lógott, mint hogy a közeledő viharra reagáljon.”

Hasonló cikkeket lehet találni minden populista vezetőről.

„Az általánosítás a következő: a populizmus öl. (…) Nem az a lehetséges ellenérv, hogy ezek a vezetők remek munkát végeztek volna és ezért meg kell őket védeni. Mindannyian szörnyen teljesítettek”

– írja Ferguson, aki szerint Trump egyetlen pozitív döntése az oltás megszervezése volt.

„Veszélyesen téves úgy következtetni a populisták számtalan bűne miatt, hogy a kérdéses országok jobban jártak volna más vezetőkkel. Ez ugyanis ahhoz vezetne, hogy azzal, hogy az amerikaiak lecserélték Donald Trumpot Joe Bidenre meg is oldották a problémát, ami annyi betegséget és halált okozott tavaly és hogy a mexikói, brazil, és indiai szavazók is hasonló módon oldhatják meg a problémáikat”.

Ferguson szerint három hiba van az érvelésben. Először is egyáltalán nem egyértelmű, hogy a populista vezetőkkel rendelkező országokban valóban több lett volna a halálesetek száma. Másodszor azok a hibák, amik sok szakértő szerint a halálesetek növekedését okozták sok esetben nem követlenül a miniszterelnökök és elnökök döntöttek. Sőt a történész szerint az orvosi tanácsadók és a járványszakértők sokkal inkább felelősek, amiért nem ismerték fel a helyzet komolyságát. Harmadszor pedig más vezetők ugyanolyan rosszul teljesítettek, mint a populisták.

A történész először a halálozási többlet adatokat vizsgálja meg, és egy olyan tanulmányt használ, amely az életkorhoz igazította az adatokat. E szerint a következő tíz országban voltak a legrosszabbak a halálozási ráták 2020-ban: Bulgária, Lengyelország, Chile, Egyesült Államok, Szlovénia, Belgium, Csehország, Anglia, Wales, és Skócia. A szerző szerint ezek közül az országok közül minimum négyről nem lehet elmondani, hogy populista vezetője lenne.

„Akármi is a helyzet, az a hasonlat, hogy az elnökök a pilóták, a járvány pedig a vihar vagy a turbulencia, történész szemmel meglehetősen félrevezetőnek tűnik. (…) Aki ismeri a modern kormányzatok működését, az tisztában van azzal, hogy az egészségügyi krízisekkor a kritikus döntéseket nem legfelül hozzák, a tudományos tanácsadók és a releváns ügynökségek azok, akiknek dönteniük kell a fenyegetés súlyosságáról és arról, hogy milyen lépést javasolnak.

Az elnök vagy miniszterelnök csak akkor lép be a képbe, ha alapvető dolgokban nem értenek egyet az adott csoport szakértői, a hivatalnokok, vagy a kabinet tagjai. Ha például konszenzus van a nyájimmunitás stratégiával kapcsolatban, ahogy például Londonban úgy tűnik konszenzus volt róla 2020 első hónapjaiban, akkor a miniszterelnök nem fogja felülírni ezt, és nem számít, hogy épp egy könyvet fejez be, vagy, hogy a barátnője elégedetlenkedik vagy hogy hatalmas dekor számla érkezett”- írja Ferguson.

A szerző szerint nem kenhető Boris Johnsonra az angol reakció, és ugyanez igaz Bolsonaróra, Modira és Trumpra is. Sokan azt állítják például, hogy Biden jobban kezelte volna a válságot, egy tv riporter Fergusonnak azt mondta, hogy a demokrata politikus a „tudományra hallgatott volna”. A történész mindenkit emlékezetet arra, hogy az Obama-adminisztráció alatt már volt egy jelentősebb járvány, ami alapján a demokraták semmivel nem lettek volna sikeresebb, mint Trump.

Mikor az H1N1 influenza elérte az Egyesült Államokat Ron Klain, Biden kabinetfőnöke elmondása szerint az adminsztráció „amit el lehetett rontani azt elrontotta.” Klain szerint az, hogy nem történt katasztrófa, az pusztán a szerencsének köszönhető.

Ferguson utal még az opioid krízisre is, amit 2009 és 2016 között 365 ezer amerikai életét követelte.

„Megismétlem, nem akarom védeni se Borist, se Trumpot. Mindössze amellett érvelek, hogy túl könnyű és egyben félrevezető a halálesteket miatt a populista vezetőket hibáztatni, bár némelyik valóban hozzájárulhatott a halálozások növekedéséhez.

Ami a legtöbb nyugati országban történt függetlenül a vezetők kilététől az a közegészségügyi bürokrácia teljes bukása volt.

Voltak járvány felkészülési tervek, amik nem működtek. A tesztelést nem építették ki elég hamar, a kontaktkövetést meg se próbálták, a karanténok lazák voltak, az veszélyben levő időseket pedig nem védték meg (lásd idősotthonok)” – írja Ferguson.

„Végezetül, a populista vezetők megbüntetése azzal, hogy kiszavazzák őket a hatalomból arra hivatkozva, hogy akkor jobban kezeljük majd a következő válságot az szimplán egy téveszme. Biztosítja, hogy ne legyenek azonosítva a bukás igazi okai, hogy ne tudjuk őket kijavítani, amilyen gyorsan csak lehet” – jelenti ki a történész.

A teljes cikket itt olvashatja el.

Mindenki tapsol, pedig nincs miért

Ha számít valamit a jólét és hogy ne legyen a kínaiak állatsimogatója Európából és Észak-Amerikából, akkor körülbelül pont az ellenkezőjét kellene csinálni annak, amit a nyugati kormányok tesznek bamba népeik megelégedésére. Gallai Tamás írása.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.