Hivatali ideje véget érhet személyes hibái miatt, amelyek elidegenítették a barátokat és szövetségeseket. Valójában akaratlanul is ő hozta létre azt a rozoga koalíciót, amely most bukásra kényszeríti.
Nem kellett volna így végződnie. Talán már csak napok kérdése, és Benjamin Netanjahu példátlan 12 éves izraeli miniszterelnöki ciklusa a végéhez ér. Bár egy olyan évet tudhat maga mögött, amelyben új színt vitt a hivatalban elért nagyszerű eredményeinek örökségébe, a baloldaliak, centristák és jobboldaliak bizarr koalíciója arra készül, hogy ünnepélyesen kidobja őt a hivatalából – kezdi a Jewish News Syndicate főszerkesztője, Jonathan S. Tobin a portálon megjelent publicisztikáját.
Hacsak Netanjahu és egyre kétségbeesettebb és dühösebb támogatói nem tudják valahogy szabotálni a „változás kormányának” létrehozását, vagy a potenciális partnerek nem hagyják, hogy a kabinetpozíciók körüli viták felrobbantsák a megállapodást, akkor a Jamina párt vezetője, Naftali Bennett hamarosan felesküdhet az ország új miniszterelnökeként.
Ha ez így lesz, akkor olyan politikusok élére kerül, akik egy dologban egyetértenek: Netanjahunak mennie kell. Bennett, aki szívesen szolgált volna egy újabb Netanjahu vezette kormányban, ha lett volna rá lehetőség, lényegében választani kényszerült: vagy arra ítéli Izraelt, hogy két év alatt ötödik alkalommal is választásokat tartson, vagy pedig beleegyezik, hogy egy olyan kormány tagja legyen, amely véget vet az ország választási őrületének. Úgy tűnik, hogy döntése azt tükrözi, amit az izraeliek többsége akart, bár ez ellentétes volt saját jobboldali szavazói többségének akaratával.
Ez azt jelenti, hogy amint ő és Jair Lapid – az ország második legnagyobb pártjának, a Jes Atidnak a vezetője – befejezik a hozzájuk csatlakozó többi kis párt patronálásának felosztását, valamint véglegesítik a megállapodást Manszúr Abbász-szal, az iszlamista Ra’am párt vezetőjével, a Netanjahu-korszak véget ér. Miután ez megtörténik, a Knesszet valószínűleg elfogadja a miniszterelnöki tisztségre vonatkozó időkorlátozást bevezető törvényt.
Szinte biztos, hogy olyan törvényt is meg fog szavazni, amely lemondásra kényszerít minden olyan miniszterelnököt, aki ellen büntetőjogi vádat emelnek. Ez gyakorlatilag biztosítja, hogy Netanjahu soha nem térhet vissza a jeruzsálemi Balfour utcai hivatalos rezidenciájára.
Netanjahu még mindig az az ember, akit a közvélemény-kutatók szerint a legtöbb izraeli a legalkalmasabbnak tart az ország vezetésére. Ő maga még mindig a Likud párt tagjai túlnyomó többségének odaadó híve. Vezetőjükhöz hasonlóan sokan közülük kissé hisztérikusan gondolnak arra a forgatókönyvre, hogy a koalíciót részben olyan emberek alkotják majd, akiknek a biztonsági kérdésekkel kapcsolatos nézetei nincsenek szinkronban a nemzeti konszenzussal mind a békefolyamat, mind az iráni fenyegetés megállításának szükségessége tekintetében.
De ahelyett, hogy Bennettre és Jamina-beli kolléganőjére, Ajelet Sakedre volnának dühösek, inkább tiszteletük tárgyát kellene ezért hibáztatniuk. Az úgynevezett egységkormány létrehozását egyetlen ember tette lehetővé. Az ő neve pedig Benjamin Netanjahu – hangsúlyozza Tobin.
Az ok, amiért Netanjahu nem tudott saját többségi koalíciót alakítani, görög tragédiába illő.
A koronavírus-járvány diadalmas kezelése és az Ábrahám-megállapodások létrehozása után Netanjahu joggal mondhatja, hogy csúcsformában távozik. Ezek az eredmények okot adhattak volna arra, hogy a posztján maradjon, különösen az olyan kihívások mellett, mint a Hamász, a Hezbollah és Irán által Izraelre leselkedő veszélyek, valamint a Biden-kormányzat azon erőfeszítései, hogy a térségben a geostratégiai egyensúlyt még inkább a zsidó állam és új arab szövetségesei ellen tolja el.
De a politikai nézetkülönbségek helyett inkább Netanjahu személyes megbízhatatlansága tette lehetetlenné az ilyen koalíciót.
Lehet azzal érvelni, hogy Netanjahu vezetői képességei felülmúlják jellemének hiányosságait. De a problémái mélyebbre nyúlnak annál a ténynél, hogy az izraeli média és az értelmiségi, jogi és bürokratikus intézmények többsége elfogult vele szemben. A gyenge korrupciós vádak, amelyeket a bíróságon próbál megcáfolni, ennek az elfogultságnak a termékei.
A hatalomban töltött évek súlya a legjobb körülmények között is elég nehéz lenne bárkinek. Az elmúlt évtizedet azonban azzal töltötte, hogy legtöbb lehetséges utódját kiszorította a Likudból. Emellett szinte mindenkit, aki koalíciós megállapodást kötött vele, meggyőzött arról, hogy átverték. A Kék-Fehér Párt vezetője, Beni Ganz, aki tavaly aláírt egy hatalommegosztási megállapodást, amelyet Netanjahu felrúgott, ahogy azt mindenki megjósolta, csak egy példa erre. Mint ilyen, Netanjahu hitelességének lőttek.
Az is igaz, hogy nem Bennett volt az, aki elsüllyesztette Netanjahu koalíciós reményeit, amely – akárcsak leendő utódai – Ra’am Abbász jóindulatától függött volna.
Bár minden tüzét Bennettre – egykori segítőjére és csodálójára – összpontosította, Bezalel Szmotrics, a jobboldali Vallásos Cionista Párt vezetője volt az, akinek ellenállása lehetetlenné tette ezt a forgatókönyvet.
Szmotrics többé-kevésbé Netanjahu kreálmánya, és olyan valaki, akit igyekezett megerősíteni, hogy gyengítse Bennettet és Sakedet, akik hitelesebb partnerek. De ahelyett, hogy nyomást gyakorolt volna Szmotricsra, Netanjahu továbbra is démonizálta a Jamina-vezetőket a velük szemben táplált személyes ellenszenvétől vezérelve.
Vajon az új kormány olyan katasztrófa lesz, mint amilyennek Netanjahu támogatói állítják? Talán. De az is lehet, hogy erősen eltúlozzák a lehetséges hibákat – véli a szerző. Ahhoz, hogy működőképes legyen – feltéve, hogy ellentmondásai ellenére sokáig fenn tud maradni –, félre kell tennie bal- és jobboldali tagjainak ideológiai céljait, és egy olyan ország irányítására kell koncentrálnia, amely a Netanjahu sorsával kapcsolatos patthelyzet miatt évek óta költségvetés nélkül maradt. Rengeteg okuk lesz arra, hogy összefogjanak, nehogy újabb választásokba sodorják az országot, amelyeken egy Netanjahu utáni Likud (amelyhez az új kormányban néhányan csatlakozni szeretnének) dominálhat.
Mégis, a baloldaliak jelenléte a kabineti posztokon (bár a biztonsági kabinetben nyilvánvalóan nem) Netanjahut számos támogatóját aggodalommal tölti el azzal kapcsolatban, hogy az új kormány nem fogja megfelelően megvédeni Izrael érdekeit.
Netanjahu könnyen elkerülhette volna ezt az eredményt. Egy erős többséggel rendelkező jobboldali kormány biztosra vehető lett volna, ha úgy dönt, félreáll, vagy úgy, hogy ideiglenesen nyugdíjba vonul, esetleg úgy, hogy Izrael elnökévé választják. Sőt, a Likud egyes tagjai, köztük Jiszrael Katz pénzügyminiszter is erre kérte őt. Ahelyett, hogy feladta volna a hatalmat, Netanjahu saját nélkülözhetetlenségébe vetett hite győzött. Sokat elárul róla, hogy inkább egy baloldali koalíciót látna hatalmon, mint egy olyan Likud-vezette kormányt, amelynek élén nem Netanjahu áll.
Ez arra utal, hogy Netanjahut, akárcsak egy klasszikus görög színdarab főszereplőjét, nem annyira a rosszindulatú riválisok vagy külső tényezők, hanem saját személyiségének hibái buktatják meg.
Bár országa egyik legnagyobb vezetőjeként vonulhat be a történelembe, egy ilyen ember politikai karrierje tekintetében jobb vagy legalábbis méltóbb véget érdemel, mint ami a jelek szerint most vár rá – véli Tobin.
Ám néhány olyan egyedi tulajdonsága, amely nagyszerű vezetővé tette őt, beleértve azt az érzést, hogy egyedül ő képes megoldani az ország problémáit, magában hordozta bukásának magvait is. Olyan tulajdonságai, mint az, hogy nem volt hajlandó más, kevésbé tehetséges politikusokat olyan kollégákként kezelni, akikre hallgatni szükséges, vagy akikben meg kell bízni, és úgy tekintett magára, mint akit nem kötnek ugyanazok a szabályok, mint mindenki mást, segítettek neki eljutni oda, ahol van, és megtartották őt a hatalomban. De hamariája – ahogy a görögök a mítoszok hőseinek gyengeségeit nevezték – elvezette őt ehhez a pillanathoz is, amikor ideológiai barátok és ellenségek egyaránt összefogtak ellene. Szeretni vagy gyűlölni őt, ez tragédia. Mégis, ez nagyrészt az ő műve – zárja sorait a Jewsih News Syndicate főszerkesztője.
Izrael egyik legkeményebb vezetőjének indult, akinek politikai tudása is megvolt, hogy Izrael érdekeit a lehető legjobban képviselje, és azt kell mondanom, hogy a lehetséges legjobbat hozta ki abból, amire lehetősége volt. Sajnos ő is emberből volt, emberi gyengeségeivel együtt, és a hibái 12 év alatt a sikeresebb időszakaiban mindig utolérték. Van egy olyan érzésem, hogy a következő kormány kevésbé lesz képes Izrael Állam, és népének érdekeinek megfelelni, azok megvédésére. Úgy látom, hogy USA új kormányának, Biden-kormánynak jobban megfelel Netanjahu bukása, eltávolítása. Vonatkozik erre is egy mondásom, hogy minden engedmény, amit a Biden-kormány ráerőltet Izraelre, az a terroristáknak biztatás, felhívás a további erőszakra, és Izrael gyengüléséhez, megosztásához járul hozzá. Persze ezzel USA is veszít. Arabok nem fogják megszeretni Izraelt, és Amerikát a további engedmények cserében sem, és a békét sem fogja szolgálni a politikai naivitás. Trump a kevéske pozitív eredményét Izrael ügyében érte el külpolitikában, amely Izraelnek hatalmas áttörést hozott a térségben, a megbékélés érdekében. Ezt nem látni bűn. Szerintem a Bidenek a két államos megengedőbb nyilatkozatai olajat öntöttek a hamvadó tűzre, és Izraelt meg is támadták mindjárt. Ezeknek a támadásoknak nem lesz vége, amíg a terrorista szervezeteket, és őket támogató diktatúrákat egy kalap alá veszik Izrael Állammal. Azért a különbség látható annak, akinek van szeme ehhez. Biden elnőnek a Trump politikáját kellett volna folytatnia ebben az esetben, mert a jót nem kell kidobni csak azért, mert ellenfele érte el, annak a nevéhez fűződik! /Török
Ezt a „nem ketallami” megoldast egyszer mar elmagyarazhatna valaki. Es azt is, hogy mi a „megengedobb” a ketallamiban?
Azt tudom, kik ellenzik: az izraeli szelsojobb (a kozepjobb Bibi meg 12 evvel ezelott errol beszelt, mint megoldasrol) es a szelsoseges palesztinok, pl. a Hamasz.
Azt is tudom, hogy nagyjabol milyen is lenne az a ketallami megoldas a mersekeltek szerint, hiszen errol mar tobb majdnem-megallapodas szuletett.
Azt is tudom, hogy a Hamasz (es tarsai) hogyan kepzelik el a nem-ketallami megoldast: Izrael megszunik es a zsidok palesztin polgarokkent elvezhetik a kisebbsegi jogaikat, vagy eltunnek a kornyekrol, mint 2 ezer evvel ezelott.
Az egyetlen, amit meg egyetlen zsido nem-ketallamparti sem magyarazott el nekem, hogyan is kepzeli el a nem-ketallami palesztin-zsido egyuttelest…feltetelezem, hogy Izraelben, mert arrol nem mond le.
P.S. Apropo, ha jol emlekszem, Trump is a ketallami megoldast tamogatta.
A palesztin problémára nem létezik N-állami megoldás (N ≥ 2).
Hic Rhodus, hic salta!!! Nos vegre valaki elmagyarazza, hogy is nez ki az a megoldas, ahol a zsido es a palesztin allamok szama nem lehet 2, vagy annal tobb. Egyebkent en nem a palesztin problema megoldasat keresem, reszemrol eljenek egyutt tovabbi nehany evszazadot a problemaikkal, en Izrael problemajanak a megoldasara lennek kivancsi. Csak azt ne mondd, kulonos tekintettel az elmult nehany hetre, hogy nincs ilyen problema :-)))
Te vagy itt a mindent-tudó, sőt a mindig-mindent-jobban-tudó szakértő is!
Csak mert tudod, hogy
Azt is tudod, hogy
Sőt még azt is tudod, hogy
Most már csak azt magyarázd el végre, óh Mester – nekünk; butuska és tévelygő kommentelőknek – hogy a „már megszületett, több majdnem-megoldás” közűl, legalább egy miért nem vált még mindig valóra? Valamint világosits fel minket arról is, hogy a „mérsékelt palesztinok”, hogyan is képzelik el a két-állami megoldást és mit tettek eddig a valóra-válása érdekében?
Te vagy itt a mindent-tudó, sőt a mindig-mindent-jobban-tudó szakértő is!
Csak mert tudod, hogy
Azt is tudod, hogy
Sőt még azt is tudod, hogy
Most már csak azt magyarázd el végre, óh Mester – nekünk; butuska és tévelygő kommentelőknek – hogy a „már megszületett, több majdnem-megoldás” közűl, legalább egy miért nem vált még mindig valóra? Valamint világosits fel minket arról is, hogy a „mérsékelt palesztinok”, hogyan is képzelik el a két-állami megoldást és mit tettek eddig a valóra-válása érdekében?
Ez valóban egy húsba vágó kérdés. Nem tudom, más hogyan képzeli el a nem-kétállami megoldást és azt sem, hogy „hivatalos” oldalról mik erre az elképzelések. Arról viszont tudnék nyilatkozni,hogy magam milyen kialakitást tartanék előnyösnek egy nem-kétállami megoldás esetén.
De először egy gondolat azt illetően, milyen ne legyen ez a megoldás. Röviden: ne legyenek u.n. bantusztánok a palesztin területek, egy nagyobb Izraelen belül. Akkor sem, ha ezeknek önrendelkezési jogot adnának, gazdasági segitséggel, de izraeli fennhatóság alatt. Ezt a nemzetközi közvélemény nem fogadná el és Izrael örökre magán viselné az apartheid bélyegét. (Kivétel természetesen az lenne, ha az izraeli arabok ezt maguk elfogadnák, de ezzel nem lehet számolni.)
Akkor hát mire lehetne törekedni? Egy működő megoldás lehetne, ha a ciszjordániai, palesztinok (valójában csak arabok) által sűrün lakta területeket a szomszédos országokhoz csatolnák, a többi zsidók általlakott területek pedig Izrael részét képeznék, az ott lakó palesztinok pedig választhatnának izraeli és más állampolgárság között. Ha más állampolgárságot választanának, komoly kártéritést kapnának, az izraeli állampolgárság egyik feltétele viszont hűség kinyilatkoztatása Izrael államhoz és alkotmányához.
Ezzel a ciszjordániai lakosok biztosan jobban járnának, teljes jogú állampolgárok lennének valamelyik szomszédos országban,vagy Izraelben. A világ megszabadulna egy elfertőződött problémától, másra fordithaná az energiáit.
Valójában az alapvető hibát az újonan megalakuló ENSZ követte el, amikor egy palesztin állam megalakulását pártolta, bár palesztin nép nem létezett, viszont sok arab állam a térségben igen, azonos népességgel, nyelvvel,kultúrával. Nem hiányzott egy életképtelen miniállam oda, a többi mellé. De ezt a hibát az ENSZ nem ismeri el, ehhez már késő. Viszont a fenti megoldással ez a dilemma is megoldódna.
Nem mennek bele abba, hogy sorra cafoljam az elkepzeleseid eletkeptelenseget, de elarulhatok egy titkot. Az arabokkal addig lehet bekeben elni, amig fenn tudod tartani azt a fenyegetest, hogy egy esetleges agresszio eseten elpusztitod oket. Mivel a vilag a nyakadba liheg, ezert a palesztinok tudjak, hogy nem pusztitod el oket, egyeb vesztenivalojuk meg alig van. Tehat az egyetlen megoldas az, hogy egyutt kell elni a konfliktussal, csak „kezelni” kell azt. Ugy kezelni, hogy a nyugati vilag mogotted alljon, es a palesztinokban lassa a troublemakert. Ez csak akkor mukodik, ha Izrael folyamatosan a bekere torekszik, meg ha sikertelenul is, mint ahogy ezt Begin ota szinte minden kormany tette, egeszen az utolso evtizedig. Meg Netanyahu is ebben az iranyban indult. Remelem, az uj kormany valtoztat a helyzeten, es ha mast nem, de legalabb a Hamaszt el lehet igy intezni.
Az alakuló kormány nem Natanjahu, hanem Izrael tragédiája.
Bár biztos nem vagyok benne, de azért őszintén remélem, hogy Izraelnek jobb lesz Netanjahu nélkűl, mint amilyen vele volt!
Bár biztos nem vagyok benne, de azért őszintén remélem, hogy Izraelnek jobb lesz Netanjahu nélkűl, mint amilyen vele volt!
Sokat fog szenvedni Izrael és a zsidóság ha Netanyahut félreállítják