Villogó kamerák gyűrűjében, egy ramat gáni luxusszállodában a konzervatív iszlamista A Ráám vezetője, Manszúr Abbász szerda este történelmet írt: fél évszázad óta ő az első arab izraeli pártvezető, aki aláírta a megállapodást, hogy részt vehet egy koalíciós kormányban — írja a Times of Israel.
„Ez az első alkalom, hogy egy arab párt részt vesz a kormányalakítási folyamatban. Természetesen reméljük, hogy ez működni fog, és hogy négy választási forduló után feláll egy kormány” – mondta Abbász.
Még mielőtt a Ráám bejelentette volna, hogy aláírja a megállapodást, a kialakuló koalíciót sokan az ország történetének legszélesebb körű koalíciójának tekintették, amely a baloldaltól a településpárti jobboldalig egyesíti a Benjamin Netanjahu miniszterelnök és Likud-frakciójának leváltását célzó pártokat.
Ennek érdekében a Jámina vezetője, Naftali Bennett és a centrista Jes Átid vezetője, Jáir Lapid megállapodott egy rotációs rendszerben, amelynek értelmében az első két évben Bennett lesz a miniszterelnök.
Az úgynevezett „váltókormány” széles spektruma ellenére Abbász elmondta, hogy az arab izraeli társadalomban számos tervben és költségvetésben megállapodott a Netanjahu megbuktatására törekvő pártok konstellációjában lévő társaival.
„Különböző területeken olyan megállapodások kritikus tömegét értük el, amelyek az arab társadalom érdekeit szolgálják, és amelyek megoldást nyújtanak az arab társadalom égető kérdéseire – a tervezésre, a lakhatási válságra, és természetesen az erőszak és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre” – mondta Abbas.
Azt is megígérte, hogy az előnyök nagy része a dél-izraeli Negev régióba fog áramlani. A Ráám bázisa a Negev-sivatag hagyományos beduin közösségei között van.
A Ráám elmondta, hogy az úgynevezett változási blokk több mint 53 milliárd NIS-es (16,3 milliárd dollár) költségvetésben és kormányzati fejlesztési tervekben állapodott meg az arab társadalom számára.
Az iszlamista párt közleménye szerint Bennett és Lapid öt év alatt 30 milliárd új izraeli sékel (NIS) összegű, nem részletezett gazdaságfejlesztési alapot ígért, valamint további 2,5 millió NIS-t (770 000 dollár) az arab társadalomban az erőszak és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre.
További 20 millió NIS-t (6 millió dollár) fektetnek be a következő 10 évben az arab városok és települések romló infrastruktúrájának helyreállítására, mondta a Ráám.
A Ráám szerint három el nem ismert beduin falu – Abda, Khashm al-Zena és Rakhma – legalizálása a kormány döntése alapján fog megtörténni.
A párt azt is elmondta, hogy elnyerte a koalíció hozzájárulását ahhoz, hogy megvitassák a problémás 2017-es Kaminitz-törvény módosítását, amely az illegális arab építkezéseket célozza, és amelyet az arabok széles körben diszkriminatívnak tartanak. Eközben a törvény egyes részeinek befagyasztásáról szóló, már érvényben lévő határozatot 2024-ig meghosszabbítják.
Abbász azt mondta, hogy a Ráám utoljára írta alá a megállapodást, és megvárta, amíg a többi távolmaradó párt, köztük Naftali Bennett Jámina pártja is aláírja.
Az izraeli arab pártok évtizedek óta szinte mindig kívül maradtak a döntéshozatali folyamaton az izraeli politikában. A zsidó pártok szélsőségesekként kerülték őket, míg ők maguk gyakran szkeptikusan álltak hozzá egy olyan izraeli kormányhoz, amely szerintük másodrendű állampolgárként kezeli őket és elnyomja a palesztinokat.
Abbász alatt a Ráám az elmúlt hónapokban más utat kezdett járni, és nyíltan együttműködött Netanjahu kormányával. Miután kilépett az arab pártok közös listájáról, a Ráám egyedül indult azzal a programmal, hogy hajlandó belülről, a kormányhoz való csatlakozásra nyitottan változtatni, azzal a céllal, hogy kézzelfogható politikai előrelépéseket érjen el közössége számára.
Ez magában foglalta azt is, hogy hajlandó csatlakozni a jobboldali Jámina vezetőjéhez, Bennetthez, aki ellenzi a palesztin állam létrehozását, és régóta azonosul a telepesmozgalommal.
„Az arab izraeliek évtizedeken át mindenféle befolyás nélkül maradtak. Most már mindenki tudja, hogy mi vagyunk a döntő szavazatok, ami a politikát illeti” – mondta Walid Taha a Ráám-i törvényhozó a Hala TV arab nyelvű csatorna riporterének.
Csak kétszer támogattak izraeli arab pártok izraeli kormányt. Az 1950-es években egy kis frakció, amely egy arab parlamenti képviselőből állt, belépett a koalícióba. A frakció korántsem volt független, lényegében az Izraelben kormányzó szocialista párt, a Mapai arab franchise-jaként működött.
Az 1990-es években, amikor a baloldali Munkapárt vezetőjének, Jiczhák Rabinnak a kormánya összeomlással fenyegetett, az arab pártok közbeléptek, hogy megakadályozzák a bizalmatlansági szavazást.
A mainstream arab pártok azonban az elmúlt években elkezdték erőltetni, hogy támogassanak egy balközép kormányt, Netanyahu megbuktatása érdekében. Még 2020 márciusában a Közös Lista azt remélte, hogy 15 képviselőjével a Kék-fehérek vezetőjét, Benny Ganzot juttatja hatalomra.
Ganz ehelyett a Közös Listát hidegen hagyta, és gyenge koalíciós megállapodást kötött Netanjahuval, amit később nyilvánosan is fájlalt.
Az izraeli jobboldal egy része, köztük Bennett saját választói körében is rendkívül vitatott, hogy a készülő kormány felkarolta a Ráámot.
Tüntetők százai gyűltek össze egy Ramat Gan-i szálloda előtt, ahol a tárgyalások zajlottak, hogy a változási blokk jobboldali pártjait – mint a Jámina, az Új Remény és a Iszráel Béténu – visszavonulásra szólítsák fel. A tüntetők táblákat tartottak a kezükben, amelyeken azt mondták a pártoknak, hogy „ne alakítsanak kormányt a terror támogatóival”.
„Hogyan tud ez a kormány megvédeni minket az iráni nukleáris fenyegetéstől?” – állt egy másik táblán, amelyet egy jobboldali tüntető tartott.
Netanjahu táborában néhányan szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy a változási blokk különböző Ráámnak tett ígéretei valóra válnak.
„Ez mind üres beszéd. Hazugságok. Mit kaptak? Csak politikai játszmákat” – dühöngött a Likud képviselője, Fateen Mulla a The Times of Israelnek adott intejúban.
Az izraeli Iszlám Mozgalom déli ágának politikai szárnya, a Ráám mélyen konzervatív iszlám ideológia által vezérelt, homofób nézeteket vall. Törvényhozói palesztinbarát nézeteket is vallanak; a párt alapszabálya támogatja a palesztin menekültek visszatérési jogát, és a cionizmust „rasszista, megszálló gondolatnak” tartja.
De 2020 végén Abbász megdöbbentette az arab és zsidó izraelieket egyaránt, amikor szorosabb kapcsolatra törekedett Netanjahuval, aki sok arab izraeli szerint ellenük uszított.
Abbász meghívta a miniszterelnököt, hogy szólaljon fel az általa vezetett Knesszet egyik bizottságában, támogatta őt egy vitatott parlamenti szavazás során, és cserébe igyekezett nyilvános kötelezettségvállalásokat kicsikarni tőle az arab közösség jogalkotási prioritásaival kapcsolatban.
„Csak egy miniszterelnök van, és az Netanjahu. Ő a címzettje ezeknek a követeléseknek” – mondta Abbász decemberben a The Times of Israel című lapnak.
A hónapokig tartó, egyre nyilvánvalóbbá váló belharcok után Abbász február elején kilépett a Közös Listából. Sok kommentátor akkoriban azt találgatta, hogy az iszlamisták nem kapnak-e elég szavazatot ahhoz, hogy átlépjék az izraeli választási küszöböt. A Közös Lista, amely eredetileg három arab pártból, valamint a Ráámból állt, 2015-ös megalakulása óta a fő erő az izraeli arab politikában.
Célja egyértelmű volt: átlépni a választási küszöböt és királycsinálóvá válni. Az izraeli politikát jelenleg két ellentétes blokk uralja – az egyik Netanjahut támogatja, a másik pedig ellenzi őt, ez a rubrika a politikai ideológia helyébe lépett a pártok megítélésében; a legtöbb párt lojalitása mindkét blokkhoz jól meghatározható volt a választások előtt, csak a Ra’am és a Jámina nem volt hajlandó elkötelezni magát egyik oldal mellett sem.
Abbas úgy állította be a Ráámot a választóknak, mint egy valódi szabad értéket, aki hatalmas befolyással bírhat a választások eldöntésében. A párt ikonikus zöld plakátjai „konzervatív, befolyásos és reális hangként” jellemezték.
Meglepő fordulatot hozott, hogy a 2021. márciusi választásokon a Ráám négy mandátumot szerzett, amivel a legnagyobb arab párt lett az országban. A Közös Lista három pártja összesen hat mandátumot kapott a Knesszetben, megosztva egymás között.
Ennél is fontosabb, hogy a koalíciós matematika igen valószínűtlenné tette, hogy az iszlamisták nélkül kormányt lehessen alakítani.
Netanjahu a választási kampány során többször is tagadta, hogy Abbász támogatását kérte volna. De miután a választások szinte lehetetlen helyzetbe hozták őt, állítólag reménykedett abban, hogy mégis kormányt tud alakítani a Ra’am támogatásával.
A régóta hivatalban lévő miniszterelnök erőfeszítései azonban megakadtak, amikor a Ráám és a szélsőjobboldali Vallásos Cionista Párt egyaránt kizárta, hogy koalícióra lépjenek egymással. Netanyahu nem tudta maga mellé állítani a potenciális jobbközép partnereket, így a mandátum a Jes Átid vezetőjére, Jair Lapidra szállt.
Sok Ráám-szavazó valószínűleg inkább Lapidot választotta volna, mint a kemény jobboldali Naftali Bennettet. A koalíciós tárgyalásokat tovább bonyolította az Izraelben, Ciszjordániában és a Gázai övezetben növekvő erőszak.
Május elején az izraeli rendőrség összecsapott a palesztin hívőkkel az al-Aksza mecsetnél, az iszlám harmadik legszentebb helyénél, a Damaszkuszi kapunál, több száz embert megsebesítve gumilövedékes acélgolyókkal.
Bár a rendőrség szerint a lázadás megakadályozása érdekében cselekedtek, sok izraeli arab úgy látta, hogy ez a muszlim szuverenitás elleni támadás volt a forrongó Templom-hegyen, amely egyben a zsidóság legszentebb helye is.
A Ráám vallásilag konzervatív szavazói különösen mélyen érezték a csapást. Ugyanakkor potenciális koalíciós partnerei, köztük Bennett és Lapid, támogatták a rendőrséget.
A feszültségek Jaffában és a kelet-jeruzsálemi Sheikh Jarrah negyedben élő arabok küszöbön álló kilakoltatása miatt is nőttek. Otthonaikat várhatóan jobboldali zsidó nacionalisták fogják elfoglalni.
Amikor nyílt háború tört ki Izrael és a Hamas között, és a tömeges erőszak végiggördült az arab-zsidó vegyes városokon, a Ra’am ideiglenesen befagyasztotta a folyamatban lévő kormányhoz való csatlakozási kísérleteket, hogy kivárja a dolgok végét.
De még a káosz csúcspontján is az Abbászhoz közel álló Ráám párti tisztviselők optimisták maradtak, hogy amint az események elcsitulnak, a tárgyalások folytatódnak.
Mire Abbász szerda este megérkezett a Kfar Maccabiah szállodába, hogy lezárja a tárgyalásokat, a Ráám részvétele a koalícióban már majdnem végleges volt.
„A legfontosabb, hogy eljussunk egy olyan pontra, ahol elérhetjük, amit akarunk” – mondta Abbász.
