A zsidó állam, ha nem is kapja meg azt a feltétel nélküli támogatást, mint a Trump-éra alatt, de továbbra is kiemelt szövetségesnek számít Washingtonban — bizakodik Seres László a zsido.com-on megjelent elemzésében.
Antony Blinken Gázával kapcsolatos ígéretei azonban számos kérdést is felvetnek.
Sok konzervatív elemző aggódott az új demokrata adminisztráció beiktatásakor, vajon milyen korszak köszönt az amerikai-izraeli kapcsolatokra, folytatni fogja-e Joe Biden Donald Trumpnak a zsidó állam melletti elkötelezett kiállását, vagy visszaeshet-e a viszony az Obama-időszak szintjére.
Eddig úgy tűnik, Bidenék tartják magukat Izrael önvédelmi jogának és a Trump-korszak legfontosabb vívmányának, az Ábrahám-szerződéseknek az erősítéséhez, tehát Izrael és több arab állam viszonyának normalizálásához.
Ugyancsak fontos gesztus volt Amerika részéről, hogy nyíltan kiállt Izrael mellett, amikor a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) főügyésze bejelentette, vizsgálatot indít Izrael 2014-es, a gázai hadművelet idején elkövetett állítólagos háborús bűncselekményei miatt. Ez, akárcsak a külügyminiszter mostani látogatása közvetlenül a legújabb gázai védekező hadművelet után, annak fényében is értékelendő, hogy a napokban
a demokrata párt több szélsőséges, Izrael-ellenes politikusa is hallatta a hangját Gáza és a Hamásznak ürügyül szolgáló jeruzsálemi kilakoltatások ügyében.
Az a meccs azonban még nem dőlt el, hogy kénytelen lesz-e előbb-utóbb a mostani adminisztráció engedményeket tenni ennek az egyre növekvő szélsőbalos csoportnak. Az ugyanis tagadhatatlan – és mindenképpen elmozdulást jelent Trumpékhoz képest -, hogy bár Blinken elítélte a Hamász terrorját, akárcsak az ezt kísérő amerikai antiszemita atrocitások „sokkoló kitörését”, azért gesztusokat a palesztin félnek is tett. Nyíltan bejelentve, hogy a jövőben aktívabb szerepet akarnak játszani a két fél konfliktusának rendezésében.
Kihagyni a Hamászt a pénzosztásból
Ez nemcsak a valamiért idilli megoldásnak tartott „kétállami” cél újbóli felbukkanását jelenti, hanem két konkrét, rövid távú ígéretet is: egyrészt nem költöztetik vissza ugyan az amerikai nagykövetséget Jeruzsálemből Tel-Avivba, de Kelet-Jeruzsálemben is újra megnyitják a Trump által bezárt palesztin konzulátust, másrészt újabb dollármilliókat fognak ölni a Gázai-övezet rekonstrukciójába, az elképzelés szerint a Hamászt kihagyva, a Palesztin Hatóság (PA) közbeiktatásával. (A jó hír egyébként az, hogy a hat arab állam közül, amely normalizálta viszonyát Izraellel, egyik sem szakított vele Gáza miatt.)
„Dolgoznunk kell a lehetőségek bővítésén Gázában és Ciszjordániában is. Az ilyen beruházások elősegítik a stabilabb környezet kialakítását, amely mind a palesztinoknak, mind az izraelieknek előnyére szolgál”
— hangsúlyozta Blinken az izraeli államfővel tárgyalva. Ugyanakkor a térség egyik legpontosabb elemzőjének, Caroline Glicknek a Newsweek-nek írt cikkéből kiderül, hogy az amerikai külügyben valójában nem tudják garantálni, hogy a Hamász nem téríti el ismét az amerikai, európai és ENSZ-es rekonstrukciós milliárdokat.
Ehhez képest Blinken, amikor Ramallahban a Hamásztól való (jogos) félelmében a palesztin választásokat elnapoló Mahmúd Abbász elnökkel tárgyalt, nemcsak az újranyitandó konzulátusról beszélt, hanem arról is, hogy
az „igazságos, tartós béke kilátásait aláásó, egyoldalú lépéseknek” tartja például a „zsidó telepesek tevékenységét, a házrombolást, területek annektálását”, mindazt tehát, amivel Izraelt szokás rendre vádolni.
Jelzésértékek
Igaz, utolsó pontként idesorolta a „terrorcselekményeket elkövető személyeknek adott pénzügyi támogatást” is, ez egyértelműen Abbászéknak szólt, hiszen a PA támogatja anyagilag a börtönben ülő „mártírokat” és családjaikat. Mondandója ugyanakkor egy szintre emelte a palesztin terrort Izrael védekező tevékenységével. Ugyancsak a palesztin közösségnek szólt az Al-Ayyam c. lapnak adott interjúja, amelyben ő is bírálta az elhíresült Sheikh Jarrah negyedbeli kilakoltatásokat.
Mindez lehet az egyik közel-keleti tanácsadójának sugallata is: mint Glick említett cikkéből kiderül, Hady Amr ugyanis kifejezetten palesztinbarát, legitim tárgyalópartnernek tekintené a Hamászt is, és olyan engedményekre bírná rá a zsidó államot, amely alapjaiban veszélyeztetné a létét.
Izraeli megfigyelők szerint mindenképpen jelzésértékű volt Blinken gyorsan tető alá hozott izraeli látogatása, kiállása a zsidó állam mellett a Hamász által indított gázai rakétaháború után. A The Jerusalem Post fontosnak nevezte, hogy magához ragadta a diplomáciai kezdeményezést, mielőtt valaki más tölti be ezt a vákuumot, a The Times of Israel pedig kifejezetten hasznosnak nevezte, hogy nem feltétel nélkül, hanem kritikusan támogatta Izraelt, csendes háttérdiplomáciával garantálva a viszonylag gyors tűzszünetet.
Az elemzés folytatásában Seres László olyan a kínzó kérdésekre is keresi a választ, hogy
- Van-e értelme a továbbiakban is azt a modellt követniük, hogy bőkezűen megtámogatják a korrupt Palesztin Hatóságot?
- Eltűnik-e egyhamar a palesztin terrorizmus a térségből?
- Mindegy-e, hogy milyen feltételekkel ül majd le Amerika Iránnal tárgyalni?
- Hol érnek véget a kiegyensúlyozottságra törekvő, nyugodt diplomácia lehetőségei?