Az izraeli hírszerzés bizonytalan, hogy mennyire sikerült elrettenteni a gázai terrorszervezetet egy újabb konfliktus kirobbantásától.
Annak ellenére, hogy tűzszünetet kötött a Hamász és Izraeli az IDF katonai hírszerzése már az erőszak következő hullámára készül – írja a Jerusalem Post.
A hadsereg hírszerzői ága az Aman szerint a terrorszervezet még nem mérte fel teljesen milyen csapást mért rájuk a Falak Őrzői hadművelet. Ráadásul a Hamász az elszenvedett veszteségek ellenére igyekszik győzelmi narratívát kovácsolni és fenntartani a Jeruzsálem kapcsot.
Szerdán a Hamász vezetője Yahya Sinwar úgy beszélt mintha nem érték volna komoly károk a szervezet infrastruktúráját. Sinwar azzal fenyegetőzött, hogy ha Izrael „behatol” a Templom-hegyre akkor újabb támadást indítanak.
„Készen állunk a nagy harcra, ha az ellenség ostobaságot követ el Jeruzsálemben és a szent helyeken. Üzenjünk a megszállóknak és a világnak, hogy nem összevissza fenyegetőzünk, tudtára adjuk a világnak, hogy vannak az al-Akszának védelmezői” – mondta Sinwar.
A Ramadán utolsó napjain összecsapásra került sor a Templom-hegyen az arabok és az izraeli rendőrség között, amire hivatkozva a Hamász rakétazáport zúdított Izraelre.
Ha Sinwar valóban nem csak üres fenyegetést fogalmazott meg, az IDF válaszul több száz célpontra kész lecsapni.
Az Aman összegzése szerint a Hamász katonai szárnyát vezető Mohamed Deif több határon átnyúló támadást akart végrehajtani, beleértve szárazföldi alakulatok bevetését, és még több rakétatámadást.
Izrael azonban a legtöbb támadást megakadályozta azzal, hogy sikeresen megsemmisítette a Hamász alagútrendszerének nagy részét. Azonban a konfliktus első napjaiban a terroristák több mint 500 rakétát lőttek ki Izraelre, és egy ponton a Vaskupola nem bírta a terhelést Askelon felett.
A Hamász és az IDF is győzelmet hirdetett. Izrael állítása szerint felszámolta a Hamász alagútrendszerét, és több fontos vezetőt likvidált.
Gázában 243-an haltak meg közülük 66-an kiskorúak. Az IDF információ szerint több, mint 100-an a Hamász tagok voltak, és a civil áldozatok közül sokan akkor haltak meg, mikor a gázai rakéták saját területre hullottak, valamint mikor a lakóépületek alá épített alagutat felrobbantotta Izrael.
Sinwar 80 Hamász tag halálát ismerte el a Reutersnek.
Bár az IDF nem tudta a Hamász teljes rakétaarzenálját elpusztítani reményét fejezete ki, hogy sikerült a terroristákat elrettenteni egy újabb támadástól.
Ahol emberi életekről van szó, ott nagy a felelősségünk is. Ok és okozati összefüggéseket a jövőre nézve csak az képes talán hitelesen megállapítani, aki ismeri az összes körülményt és a megfelelő tudás, értelem, erkölcsi érzék birtokában van, és szinte minden következményt reálisan mérlegelni képes. Sokan a megtörtént eseményekben sem képesek valódi, tényszerű ok, és okozati összefüggéseket meglátni, és az események történését tényszerűen levezetni. Persze van akinek nem is érdeke ez. Az életem nagy részében, amikor fontos döntést kellett hoznom, mindig a legrosszabb verziót vettem számításba elsőként, és a családomra a szívbajt hoztam napokig. Persze, megbeszéltük azt is, hogy lehet a döntésünk következményének a kimenetele kevésbé rossz is. Vagy éppen jól is elsülhetnek a dolgok. De a pesszimizmusra hajazó legrosszabb változat volt többségében a jellemző a mérlegeléseknél, amelynek mentális terhe végig kísérte a döntéseimet, és persze „mindent elkövettem”, ami azért nem minden esetre teljesen igaz, hogy az a bizonyos legrosszabb esemény, következmény okozatként ne történjen meg. Mert a tanulság számomra az, hogy kövess el mindent, hogy a legrosszabbat elkerüld, és ne bízd a véletlenre, a jóakaróidra, az ellenségeid kegyelmére, azok tisztánlátására, értemére a dolgok alakulását, mert előbb vagy utóbb egyre kevesebb lehetőséged marad, egyre több áldozattal járnak a problémák, a kényszerhelyzetek megoldásai. /Török/
„Ok és okozati összefüggéseket a jövőre nézve csak az képes talán hitelesen megállapítani, aki…” -irjaTörök Gábor.
Természetesen látjuk (legalábbis mi itt a legtöbben) az ok-okozati összefüggéseket. Sok ága-boga van, de a lényeges pontok az okokat illetően (az okozatot nem kell taglalni, az a szemünk előtt játszódik) a következők:
1. Izrael megalakult, amit az arab világ nem fogadott el. Egy része azóta igen, másik része nem.
2. Az ellenséges arab-muszlim világ az egész u.n. Palesztina területét arab tulajdonnak tekintette, az ő felfogásuk szerint ezt elvették tőlük. Ezért jogosnak tekintették a fegyveres fellépést a „visszaszerzés”
érdekében.
3. A fentiek alapján inditott háborúkat sorra elvesztették, a nyertes Izrael pedig akkor biztonsági okokból nem
vonult ki az ellenséges területekről, aminek egy akkor kis részét annektálta (67-es határok).
Eddig tiszta az ügy…
4. Miután az arab országok belátták, hogy katonai konfrontációval semmire sem mennek, egy részük (Egyiptom, Jordánia) megállapodott Izraellel. Másik részük, más nem-muszlim államok támogatásával geopolitikai és más (hidegháborús) érdekeik alapján megteremtette a sosem létezett palesztin nép és nemzet fogalmát, amiből ered a jelenlegi helyzet és aminek a következményeit látjuk napjainkig.
5. A „palesztin nép” fogalmának megteremtésével a palesztinai arab lakosság alá lovat adtak, igy azokat vaditani, fanatizálni lehetett. Beindultak a terrorakciók, géprablások, robbantások, utcai gyilkosságok-őrjöngések. A jövetkezmények nem maradtak el, jött az ellenreakció és a keményebb izraeli fellépés – beindult a spirál – és ez is volt a cél az ezt előidézők részéről.
6. Az idióta Arafat elutasitotta a az Ehud Barak – féle békeajánlatot, ami a palesztin állam magalakulását eredményezte volna, a 67-es határok mögött, a zsidó telepek kiüritésével és Jeruzsálem egy részével, mint palesztin fővárossal. Arafattal megállapodni nem lehetett, az ő elképzelése az állandó harc lehetett, intifadákkal, merényletekkel, hazug nemzetközi kettős beszéddel, várva a kedvező alkalomra, amikor arab országok és világpolitikai tényezők olyan konstellációt teremtenek, aminek során végre egyszer felülkerekedhetnek – ilyenre csak egyszer lett volna szükség.
Ezért maradt a kemény fellépés és a további jelenlét Ciszjordániában. Aztán az Olsloi Megállapodás valamelyes staus quo-t teremtett.
7. Ami ezután (Arafat mester föld alá költözése után) jött, már rövidebb történet. Gazai kivonulás, Hamasz, Gaza kiszakadása a palesztin önkormányzatból. A harc a továbbiakban két vonalon megy.
– A Palesztin Hatóság Abassal az élen lemond a fegyveres fellépésről, nemzetközi téren igyekszik Izrael ellen hangolni a közvéleményt. Ebben partner az EU és az ENSZ, akik elhülyülni látszanak a bárgyú, liberálisnak mondott multikultis-feminista-transzgenderes-zöld-tutyimutyi és még ki tudja milyen jelzővel illethető fotel-világmegváltó önsorsrontó ostobaságukban. Ebben közre játszik a sokfelé amúgy is jelen lévő antiszemitizmus, ami igy „legális” jogot kapott az anticionita Izrael-kritika formájában.
Eközben Abbas további két komoly és reális megállapodás-javaslatot is elutasitott (Olmert, Trump). Az ENSZ maga végleg irrelevánssá és értéktelenné vált, különböző politikai és faji érdekek játszótere lett.
– A másik vonal Gaza, ahol a Hamasz továbbra is Izrael megsemmisitésének céljával mindent bevet, bármit hajlandó elkövetni, saját népességének beáldozásával is. Miután mostanra ők is belátták, hogy fegyveresen nem győzhetnek, marad a fegyveres provokáció, aminek az értelme hogy a választ felhasználják a nemzetközi szintéren az Izrael ellenes hangulat keltésére, nem is sikertelenül. Ugyanakkor élnek a vallási elmebajjal (Jeruzsálem és a szent helyek védelme, iszlámnacionalizmus), és az ellenség démonizálásával. Ezzel a taktikával az évek során sikerült Izrael ellen forditani a nemzetközi közvélemény jelentős részét.
Ha úgy tünik, Izrael megitélése javul (pl az Abraham-megállapodás sikerte során), új támadást inditanak, hogy az eltávolodó korábbi támogatókat választásra kényszeritve ismét a maguk oldalán tudják. Ez békét ugyan nem hoz, sem palesztin államot, de nekik győzelem az Izrael ellni hangulatkeltés is.
A dolog másik oldala: mit kezd mindezzel Izrael. A háborúkat megnyerte, majd idővel békeajánlatokat tett beleértve egy palesztin állam megalakulását. Ezek elutasitását, a gázai elmebajosok állandó akcióit és a nemzetközi, fotelből jófiúskodó széplelkűeket megúnva elege lett, végül lemondott a jófiúskodás taktikájáról. Telepbővitések, fal, „annektálási” tervek … Ha támadás éri, keményen visszüt!
Igaz, nagyon sokak szerint kárhoztatható az elfoglalt területeken telepek létesitése miatt, de erre csak azután került sor, hogy a közeledési és mágállapodási kisérleteit sorra elutasitották – végül minezt megúnta és a saját érdekeit nézi. Vagy egy új Trump-ra vár, vagy idővel felveti a palesztinok lakta területek arab államokhoz való csatolását.
Magam nem zárok ki egy újabb megállapodási ajánlatot, bár annak a sikere ugyanúgy kétséges, mint az eddigieké.
Egy kiegészítés: Arafat valóban idióta volt, de mindenek előtt pedofil, AIDS-es pszichopata, és aljadék muszlim. Ez utóbbi arra is felhatalmazta, hogy dollármilliókat lopjon a saját népétől, amit az őzvegye nem akart visszaadni. Mellesleg, Arafat nemcsak Barakkal, hanem Rabinnal sem kívánt megállapodni. Ez volt az az eset, amikor Rabinra kimondták az „üldözési törvényt”, mert visszaadta Kelet-Jeruzsálemet…
Az AIDS-ről és a pedofiliáról nem tudok – talán jobb is. A lopott dollármilliókról hallottam.
Egy kiegészítés: Arafat valóban idióta volt, de mindenek előtt pedofil, AIDS-es pszichopata, és aljadék muszlim. Ez utóbbi arra is felhatalmazta, hogy dollármilliókat lopjon a saját népétől, amit az őzvegye nem akart visszaadni. Mellesleg, Arafat nemcsak Barakkal, hanem Rabinnal sem kívánt megállapodni. Ez volt az az eset, amikor Rabinra kimondták az „üldözési törvényt”, mert visszaadta Kelet-Jeruzsálemet…
Igen. A baj az, hogy közben, amíg a Hamasz és az Iszlam Dzsihad győzelmet kovácsolt a támadásokból, addig az IDF-nek és az izraeli politikai vezetésnek egy náci „nemzetközi közösséggel” is szembe kell nézni. Előbb-utóbb, az IDF nem lehet „tekintettel” az „ártatlan polgári lakosságra”, mert annak jóvoltából került hatalomra a Hamasz. Még ha hazudoznak is a terrorszervezet képviselői, egyvalamiről biztos nem mondanak le, amí nem más, mint a héber nép kiírtása. és erről nem is hazudnak, hisznen deklarálták. Lehet, hogy Izraelnek már csak egy végzetes lehetősége marad, mert egy többfrontos háborút a jelenlegi helyzetben csak vereséggel végződne politikai-katonai szempontból egyaránt. Izrael csak egy dologgal tud elrettenteni: atommal…de akkor észázadokra több ország a térségben ugyanúgy megszűnik létezni…