George Floyd ügyének a kivetítése más országokra, és más országok problémáira nem csak ostobaság, hanem potenciálisan veszélyes is lehet- írja Douglas Murray a Spectator oldalán.
„Ezen a héten volt George Floyd halálnak az évfordulója. Egy év alatt Derek Chauvint, a rendőrt, aki megölte Floydot elítélték és jelenleg arra vár, hogy kiszabják rá a büntetését. Szerte a világon ennek a rendőrnek az ügye az elviselhetőség határig lett ragozva. Egyesek azt állították, hogy az ügy rávilágított az amerikai faji viszonyokra. Mások egyenesen azt állították, hogy az eset rávetíthető minden ország faji viszonyaira. Arra használták egyes országokban, hogy minden újra értelmezését követeljék, és hogy „dekolonizálják” a múltat” – kezdi Murray.
A folyamat végtelennek tűnik, és minden hét ostobábbnál ostobább példákkal szolgál. Múlt szombaton például az angliai Norwich városában a helyi vezetés bejelentette, hogy a városháza megvilágításával fognak megemlékezni Floydról. Az épületet sárga, rózsaszín és türkiz színű fényekkel világították meg. Nehéz megállapítani mi állt a színválasztás mögött.
Murray leírja, hogy mikor először olvasta, hogy mire készül a norwich-i városvezetés, nem az volt az első gondolata, hogy „nahát milyen gyönyörű”, hanem az, hogy: miért? Ilyesmit az tesz, aki bűnösnek érzi magát. De Norwich városának mi köze van George Floydhoz? Mi köze a lakóknak vagy a vezetésnek ahhoz, hogy mit csinált Derek Chauvin?
Murray szerint a legfurcsább megemlékezés mégsem Norwich városához kötődik, hanem a londoni Királyi Zenei Akadémiához, amely bejelentette, hogy dekolonizálja a ritkaságokból álló hangszergyűjteményét. A konzervatórium állítása szerint fontos, hogy a világszínvonalú gyűjteményre „dekolonizált szemüvegen át” tekintsenek az emberek. Több hangszer köthető George Frederic Handelhez, akit elsősorban úgy neveznek meg mint a rabszolgaság intézményének támogatóját. Valamint van néhány billentyűs hangszer a kollekcióban, ami gyarmatokról származó elefántcsontból készült.
„Nancy Pelosival ellentétben, én nem teszek úgy mintha tudnám mi játszódott le George Floyd fejében, élete utolsó pillanataiban” – írja Murray. „De bizonyára meglepődött volna, ha tudja, hogy a megölése ahhoz fog vezetni, hogy elszállítanak néhány csembalót London első számú konzervatóriumából.”
Murray szerint az egész ügy abszurduma, hogy mindenre rávetítik az ügyet. Szerinte az egész egy általános félreértésnek köszönhető, amire senki nem hajlandó rávilágítani.
„Teljesen elképzelhető, hogy Derek Chauvin ellenséges érzelmeket táplál a feketékkel kapcsolatban, de az is, hogy nem. 2016-ban egy amerikai rendőr pontosan olyan fogást alkalmazott egy dallasi fehér férfival Tony Timpával szemben, mint amit Derek Chauvin használt. A férfi halálának pillanatai hasonlóan szörnyűek, mint George Floydéi, a felvétel mégsem robbantott ki világméretű felháborodást.” Murray szerint ennek oka hogy senkinek nem is volt szándéka felhasználni azt a videót.
Tony Timpa letartóztatása. Figyelem a nyugalom megzavarására alkalmas képsorok következnek:
„Egy év alatt senki nem tudta bebizonyítani, hogy Derek Chauvin azért ölte meg George Floydot, mert fekete volt. Ha lenne ilyen bizonyíték előjött volna a tárgyaláson”
– szögezi le Murray.
Az író elismeri, hogy ez egy népszerűtlen érvelés, de szerinte meglehetősen fontos. Különösen mikor a teljes amerikai történelmet, kultúrát, aktuális eseményeket – plusz a teljes nyugati világot – újra értelmezik ennek az egy rendőrnek a cselekedetei alapján.
„Ha barbár módon mindent átakarunk írni kezdve a faji kapcsolatoktól, hogy melyik csembalónak van gonosz kinézete, akkor fontos lenne a kezdőponttal kapcsolatban a legnagyobb pontosságra törekedni” – írja Murray, aki szerint ez nem történt meg.
S ennek következményei vannak. Miközben Murray a cikket írta egy Sasha Johnson nevű fiatal nő egy londoni kórházban feküdt, miután fejbe lőtték.
„Mikor vasárnap lejött az első hír a lövöldözésről a híroldalak, a nyomtatott sajtó és a prominens munkáspárti politikusok mind átvették, hogy a nőt „aktivizmusa miatt lőtték le” annak ellenére, hogy erre nem volt bizonyíték. A Sky News például azt a címet futtatta, hogy „fekete egyenlő jogokért küzdő aktivistát lőttek le”. Aki ismeri Johnson munkásságát tudhatja, hogy esze ágában sincs egyenlő jogokért küzdeni (egyik híres mondata, hogy „a fehér ember nem egyenlő velünk, hanem a szolgánk”) – írja a szerző.
Azóta a brit rendőrség megállapította, hogy a lövöldözést négy fekete férfi követte el, egy londoni banda beakart fenyíteni egy másikat, és Johnson valószínűleg rosszkor volt rossz helyen.
„Remélem Johnson felépül és a kórházból kijőve új értelmet nyer számára a rendőrség fontossága a társadalomban. De ez egy emlékeztető, egy fontos emlékeztető mindenkinek, hogy ezeknek az import kultúrharcoknak következményei vannak” – írja Murray.
Fotó: EPA/CRAIG LASSIG
