Minden, amit az Izrael elleni terrorhullámról tudni szerettél volna, de nem merted megkérdezni

Immár hatodik napja tart a palesztin terror Izraelben. Mára több, mint kétezer rakétát lőttek ki a Gázai-övezetből Izraelre, az izraeli hadsereg pedig terrorista célpontokat támad. Az utcákat számos helyen az erőszak uralja. Mi áll a mostani konfliktus hátterében, vannak-e jók és rosszak ebben a harcban, kinek van igaza egyáltalán?

Mi robbantotta ki a mostani konfliktust?

A hétfőn kirobbant helyzetnek van közvetlen és közvetett kiváltó oka. Közvetlen kiváltó oka egy kilakoltatással is fenyegető ingatlan-tulajdonjogi vita Kelet-Jeruzsálem Sejk Dzsarra negyedében illetve a jeruzsálemi Templom-hegyen, a palesztinok általi kődobálás, közvetett okot azonban a palesztin belpolitikai feszültségek és az amerikai kormány palesztinok felé irányuló, megváltozott politikájában kell keresni.

Miben áll a kelet-jeruzsálemi jogvita?

A Sejk Dzsarra körüli vita két zsidó alapítvány által 1876-ben vásárolt jeruzsálemi földterületeket érint. Ezeket a területeket az akkori Oszmán-birodalomhoz tartozó Palesztinában jogosan, pénzért vásárolta a két zsidó alap.

Az 1948-as ún. függetlenségi háborúban Jordánia illegálisan megszállta Kelet-Jeruzsálemet, beleértve az óvárost is, és lefoglalták a zsidó tulajdonú földeket, hogy palesztinok számára építsenek otthonokat.

Miután Izrael 1967-ben megszerezte Kelet-Jeruzsálemet Jordániától, Izrael visszaadta a Sejk Dzsarrában található házak tulajdonjogát a zsidó alapítványoknak, amelyek később eladták azokat zsidó telepeseknek.

A Sejk Dzsarrában lakó palesztinok 1982-ben aláírtak egy megállapodást, amelyben elfogadták a föld zsidó tulajdonjogát, mindezért cserébe védett bérlőként lakhattak az ottani házakban. Bérleti díjat nem fizettek, és a megállapodás szerint nem adhatták át másoknak ingatlanjaik tulajdonjogát.

Azonban néhány évvel ezelőtt a Sejk Dzsarrában élő palesztinok felmondták ezt a megállapodását, elveszítve ezzel védett státuszukat.

Mivel a területen izraeli fejlesztők új építésű lakónegyedet akartak létrehozni, az ott élő arabok sorsa az izraeli Legfelsőbb Bírósághoz került. Dacára annak, hogy ügyükben eleddig nem született ítélet, elterjedt a híre a kilakoltatás lehetőségének, ez pedig ürügyül szolgált a felkelés kirobbanásának.

Miért éppen most történik mindez?

Júda és Szamáriában (Ciszjordánia) 2006-ban, illetve 2005-ben volt utoljára parlamenti, illetve elnökválasztás. Utóbbin került hatalomra Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság vezetője, akit akkor négy évre választottak meg. Abbász az elmúlt tizenhat évet hatalmának megerősítésére és komoly vagyon felhalmozására használta. Nemzetközi nyomásra néhány hónapja a Palesztin Hatóság beleegyezett új választások kiírásába. Szakértők véleménye szerint Abbász nagy eséllyel elveszítette volna a választást a szervezeténél militánsabb és még radikálisabb Hamásszal szemben. Abbász mondvacsinált okokkal lemondta a május 22-ra kiírt választást.

A Hamász népszerűségének növekedése, a palesztinok politikai és gazdasági életének kilátástalansága egyaránt hozzájárultak a feszültség növekedéséhez.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az amerikai kormányt január óta irányító Joe Biden adminisztrációja visszaállította annak az évi majdnem 300 millió dollárnak juttatását, melyet a Trump-kormány néhány éve beszüntetett. A megnövekedett források és az amerikai kormány, a korábbinál lényegesen nagyobb palesztin-barátsága jelentősen megnövelték a palesztin vezetés önbizalmát.

Természetesen nem elhanyagolható tény a két éve húzódó izraeli belpolitikai válság sem, amelyben az arab pártok hol a jobb-, hol a baloldali szövetség felé jelzik támogatásukat.

Ki kezdte a balhét?

A Sejk Dzsarra körüli jogvita alkalmat és ürügyet szolgáltatott az erőszakra. A jeruzsálemi Templom-hegyen található mecsetekből nagy mennyiségű követ kezdtek dobálni a Siratófalnál imádkozó zsidókra. Az izraeli rendőrség felment a Templom-hegyre rendet tenni, erre elindult a felkelés.

Miért kapcsolódott be Gáza?

A Hamász és az Iszlám Dzsihád egyaránt lehetőséget látott saját pozíciójának megerősítésére és az elmúlt években iráni pénzből felhalmozott rakétákkal izraeli célpontokat kezdett lőni.

Miért nem okoznak a rakéták nagyobb kárt?

Szerencsére a palesztinok rakétái ugyan sokat fejlődtek technológiai szempontból az elmúlt időkben, mégis primitívnek mondhatók. Ezt mutatja az a tény, hogy több száz rakéta a kilövése után Gázában, a palesztinok között landolt és okozott pusztítást.

Az Izraelre lőtt rakétákat nagy arányban képes hatástalanítani a Vaskupola-rendszer. Ez a fejlett technológia radarok segítségével a másodperc törtrésze alatt képes kiszámítani egy rakéta röppályáját, és amennyiben úgy értékeli, hogy a terroristák rakétája polgári célpontot érne, úgy hatástalanítja egy-egy saját rakétával.

Sajnos a rendszer persze nem hibátlan, és nem lehet minden rakétát kilőni, így több tucat rakéta okozott kárt, illetve követelte ártatlan emberek életét.

De miért rombol le az izraeli hadsereg polgári épületeket?

A Gázai-övezet nem túl nagy és igen zsúfolt. A Hamász rendkívül alattomos módon polgári épületekben, iskolákban, kórházakban, óvodákban, vagy éppen a nemzetközi újságírók által használt központokban helyezi el rakétakilövőit. Miután az izraeli hadsereg megsemmisíti ezeket, a Hamász azzal vádolja Izraelt, hogy polgári célpontokra lő.

Miért nem védi jobban Izrael a civil lakosságot?

Hát éppen ez az: védi. Az izraeli hadsereg a világ talán legmorálisabb hadserege.

Minden támadás előtt ún. kopogtató bombákat küld a megsemmisítésre szánt épületre, értésére adva az ott tartózkodóknak, hogy hamarosan lerombolják az építményt. Ezen kívül minden esetben telefonon és sms-ben is értesítik az épületben tartózkodókat.

De így a terroristák is elmenekülhetnek?

Igen. Izrael annak ellenére védi a polgári lakosságot, hogy tudja, ezzel sokszor azt okozza, hogy a civil polgárok mögé bújó terroristák elmenekülhetnek.

Sokan azzal vádolják Izraelt, hogy egyenlőtlen erővel vág vissza a támadások miatt. Miért?

Érdemes abba belegondolni, hogy vajon ha Európa bármelyik országát támadnák akárcsak egy rakétával, a megtámadott ország nem minden erejével, keményen vágna vissza? Ha Izrael valóban elpusztítani akarná Gázát, már rég megtehette volna, illetve bármikor megtehetné, hiszen ehhez minden a rendelkezésre áll. Az a tény, hogy nem ezt teszi, mutatja, hogy nagyon komoly önmérsékletet gyakorol, miközben országára kétezernél is több rakéta zúdult öt nap alatt.

Ha Izrael végig morálisan viselkedik és őt támadták meg, akkor miért hallom a nagyobb sajtótermékekből, hogy Izrael az agresszor?

A nemzetközi sajtó gyakran elnyomókra és elnyomottakra osztja a konfliktusokat, Izraelre pedig az 1967-es háború nagy sikerei után automatikusan elnyomóként tekintenek.

Így sajnos kialakult egy olyan világnézet, amelyben az ártatlan zsidó és arab életeket óvó izraeli katonák és rendőrök a „rosszfiúk”, a bárkire válogatás nélkül tüzelő terroristák pedig a „jófiúk”. A nagyobb médiumok az olvasót nem tájékoztatják a történet hátteréről és sajnos a Hamász terrorista jellegéről is csak kevesen tudósítanak.

Mikor lehet vége ennek a konfliktusnak?

Ezt nehéz megjósolni. A Hamász a híradások szerint már ajánlott tűzszünetet, hiszen minden bizonnyal fogynak a rakétáik és súlyos csapásokat is szenvedtek. A rakéták mennyiségének csökkenését nézve akár napokon, heteken belül vége lehet a konfliktusnak.

Ki ennek a mostani felkelésnek a legnagyobb vesztese?

Természetesen a lakosság, mindkét oldalon. Politikai szempontból azonban Mahmúd Abbász tűnik a legnagyobb vesztesnek, hiszen a Hamász úgy tűnik, tovább növeli népszerűségét.

Milyen lesz majd az élet a konfliktus után?

A mostani helyzet nem példátlan, korábban mindig visszatért az élet a régi kerékvágásba. Az is bizonyos, hogy a Hamász jelentős presztízsveszteséget szenvedett a nemzetközi porondon, persze leszámítva az amúgy is Izrael-ellenes országok szimpátiáját.

Az izraeli légierő mintegy száz rakétát lőtt ki az éjjel gázai célpontokra

Köztük néhányat a Hamász politikai vezetőjének és az ő testvérének a házára is.