Az „izraeli-palesztin konfliktus” egyre inkább kicsúszik az irányításunk alól, és egy újabb lehetséges totális háború felé tart. A felelősség természetesen a Gázából tevékenykedő palesztin terroristákat terheli, akik ismét több száz rakétát lőttek ki Izraelen belül civil célpontok ellen. Ezúttal a terroristák szándékosan fokozták a helyzetet, amely helyi viszályként kezdődött a palesztinok esetleges kilakoltatása miatt Kelet-Jeruzsálem egy Sheikh Jarrah nevű területéről. Az izraeli zsidók azt állítják, hogy ez a terület az övék. A rakétatámadások sorozata után az Izraeli Védelmi Erők (IDF) visszavágtak. A palesztinok panaszkodnak. Már megint itt tartunk. A Frontpage Magazine elemzése.
A minta mostanra már nagyon ismerős. A palesztinok egy ürüggyel lázadást robbantanak ki. Az izraeli rendőrség és biztonsági erők ennek megfelelően reagálnak. A palesztinok emelik a tétet, ami újabb izraeli válaszlépéseket vált ki. Ezután a gázai palesztin terroristák az általuk ellenőrzött területet arra használják, hogy rakétatámadásokat indítsanak Izraelben polgári célpontok ellen. Izrael figyelmezteti a terroristákat, hogy hagyják abba a rakétatüzet, amit a terroristák figyelmen kívül hagynak. Miután az izraeli hadsereg arányos megtorlást hajt végre a rakétatámadásokért felelős terroristák és létesítményeik ellen, a palesztin kormány vezetői felháborodnak.
Rámutatnak a nem szándékos palesztin civil áldozatokra, akik sérüléseit és halálát gyakran a palesztin terroristák okozzák, akik veszélybe sodorják a civileket, köztük nőket és gyerekeket. Ezután a palesztin diplomaták a szokásos krokodilkönnyeikkel az ENSZ-hez, a Nemzetközi Büntetőbírósághoz és más globalista fórumokhoz rohangálnak, hogy újra előadják hamis narratívájukat az „elnyomó”, „gyilkos”, „apartheid” izraeli rezsim által okozott áldozattá válásról.
A palesztinok számíthatnak ügyük baloldali támogatására az Egyesült Államokban, Európában és máshol.
Röviden, a palesztin fegyveresek erőszakot provokálnak, amire Izrael válaszol. A palesztin terroristák szándékosan ártatlan civileket vesznek célba. Izrael a terroristákat és létesítményeiket veszi célba, olyan politikát és gyakorlatot alkalmazva, amelynek célja a civil áldozatok számának minimalizálása. És mint az a fiatalember, aki megöli a szüleit, majd kegyelmet kér a bírótól, mert árva, a palesztinok az úgynevezett „nemzetközi közösséget” kérik, hogy álljon melléjük.
Az izraeli legfelsőbb bíróság még nem is hozott döntést a Sheikh Jarrah vitában, mielőtt a palesztin agitátorok kihasználták a helyzetet. A vitát egy békés Jeruzsálem-napi felvonulással együtt, amely az 1967-es arab-izraeli háborúban aratott izraeli győzelmet követően Izrael Jeruzsálem újraegyesítését ünnepelte, ürügyként használták fel a zavargásokra.
Az izraeli rendőrség válaszolt, ami a Templomhegyen és környékén kitört erőszakhoz vezetett.
Ezután a Hamász és az Iszlám Dzsihád belépett a harcba, és Gázából ezernél is több rakétát lőtt ki Dél-Izraelre és többet Jeruzsálem területére. Abu Ubaida, a Hamász fegyveres szárnyának szóvivője azt mondta, hogy „rakétacsapást indítottak az ellenség ellen a megszállt Jeruzsálemben, válaszul a szent város elleni bűneikre és agressziójukra, valamint a népünk elleni agressziójukra a Sheikh Jarrah és az Al-Aksza mecsetben”. A 2014-es gázai háború óta ez volt az első alkalom, hogy a Hamász rakétáit Jeruzsálem ellen irányította.
Bár az izraeli Vaskupola védelmi rendszernek sikerül a rakéták egy részét feltartóztatnia, mások átjutottak, és több izraeli civilt megöltek, több más izraelit megsebesítettek, és házakat romboltak le.
„A gázai terrorszervezetek átléptek egy vörös vonalat” – mondta Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök. „Bárki is támad minket, súlyos árat fog fizetni” – tette hozzá, és figyelmeztetett, hogy a harcok „még egy ideig folytatódhatnak”. A palesztin terroristák szokás szerint nem hallgattak rá.
Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) beváltotta Netanjahu miniszterelnök fenyegetését. Az IDF a palesztin terrortámadásokra válaszul csapást mért a palesztin terroristákra és a Gázai övezetben lévő létesítményeikre.
Az izraeli légicsapások halálosak voltak, de céljuk egyértelműen a terroristák, például a palesztin Iszlám Dzsihád különleges rakétaegységének vezetője, Samah Abed al-Mamluk és más magas rangú palesztin Iszlám Dzsihád-ügynökök megölése volt. Az IDF célba vette a Hamász katonai létesítményeit, egy Hamász-alagutat és rakétakilövőket is.
Az izraeli erők lehetőség szerint igyekeznek figyelmeztetni, hogy a palesztin nem harcolóknak – ha vannak ilyenek – lehetőséget adjanak a távozásra, mielőtt egy feltételezhetően terroristák által használt épületet lerombolnának.
A palesztin civil áldozatok azoknak a palesztin terroristáknak a bűne, akik úgy döntöttek, hogy a civil lakosság körében tevékenykednek vagy rejtőzködnek. A gázai egészségügyi minisztérium által bejelentett palesztin civil halálesetek egy részét is okozhatták a terroristák által kilőtt rakéták, amelyek Gázában értek földet.
A Sheikh Jarrah-i vita, amely hozzájárult a jelenlegi konfliktus fellángolásához, olyan földterületeket érint, amelyeket két zsidó alapítvány 1876-ban vásárolt arab földtulajdonosoktól. Miután Jordánia elfoglalta a területet, és az 1948-as arab-izraeli háborúban illegálisan Kelet-Jeruzsálemet, beleértve az óvárost is, a jordániaiak lefoglalták a zsidó tulajdonú földeket, hogy palesztinok számára építsenek otthonokat. Miután Izrael 1967-ben elhódította Kelet-Jeruzsálemet Jordániától, Izrael visszaadta a Sheikh Jarrah házak tulajdonjogát a zsidó trösztöknek, amelyek később eladták azokat zsidó telepeseknek, akik megpróbálják kilakoltatni a most ott élő palesztinokat.
A palesztin lakosoknak, akik 1982-ben aláírtak egy megállapodást, amelyben elfogadták a föld zsidó tulajdonjogát, cserébe pedig védett bérlőként lakhattak az ottani házakban, talán jó esélyük lett volna a maradásra, egy dolgot kivéve.
Ők ugyanis felmondták a megállapodást, és ezzel elvesztették védett státuszukat. Ez a védett státusz nem tér vissza hirtelen, ha más palesztinok költöznek oda földfoglalóként. Mindenesetre a kérdést az izraeli legfelsőbb bíróságnak kell megoldania.
A baloldali demokraták saját maguk is olajat öntenek a tűzre azzal, hogy reflexszerűen a palesztinok oldalára álltak ahelyett, hogy megvárták volna, amíg a bírósági eljárás a maga útján halad. A demokrata-szocialista Alexandra Ocasio-Cortez képviselő például a múlt héten azt írta, hogy „Szolidárisak vagyunk a kelet-jeruzsálemi Sheikh Jarrah palesztin lakosaival. Az izraeli erők családokat kényszerítenek ki otthonaikból a ramadán idején, és erőszakot alkalmaznak. Ez embertelen, és az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell vállalnia a palesztinok emberi jogainak védelmében” – írta Ocasio-Cortez.
A „mi” magában foglalja Elizabeth Warren szenátort is. A progresszív szenátor azt mondta, hogy „a Sheikh Jarrah-ban régóta élő palesztin lakosok erőszakos kitelepítése visszataszító és elfogadhatatlan. Az adminisztrációnak világossá kell tennie az izraeli kormány számára, hogy ezek a kilakoltatások törvénytelenek, és azonnal le kell állítani őket”. Az izraeli kormánynak magától értetődőnek kell tennie Warren szenátor számára, hogy egyáltalán nem érti a vita hátterét, és törődjön a saját dolgával.
A Biden-kormányzat nemtetszését fejezte ki az izraeli hatóságoknak a Sheikh Jarrah-i kilakoltatások, valamint Izrael Kelet-Jeruzsálem más részein tervezett építkezések miatt.
Netanjahu izraeli miniszterelnök állítólag elutasította a kifogásokat. Álláspontja szerint „Jeruzsálem nem település, hanem Izrael fővárosa”.
Netanjahu miniszterelnök kétségkívül azt kívánja, bárcsak Donald Trump még mindig a Fehér Házban lenne. Biden elnök azon kísérlete, hogy visszatérjen az Obama-Biden-kormányzat úgynevezett kiegyenlített megközelítéséhez, és némi távolságot tartson az Egyesült Államok és legközelebbi közel-keleti szövetségese között, sok mindent lehetővé tett abból, ami most történik.
Biden közelmúltbeli döntése, miszerint visszaállítja a palesztinok több millió dolláros támogatását, szintén arra ösztönözte a palesztinokat, hogy agresszívebbé váljanak Izraellel szemben anélkül, hogy egy Trump-féle válaszlépéstől kellene tartaniuk.
Biden külügyminisztériuma legalábbis „elfogadhatatlan eszkalációként” ítélte el a palesztin terrorista rakétatámadásokat. A külügyminisztérium szóvivője, Ned Price „minden felet” önmérsékletre szólított fel, de elismerte „Izrael törvényes jogát a védekezésre”.
Ezek hasznos, de üres szavak. Mit fog tenni a Biden-kormányzat, ha egy újabb, a palesztinok és barátaik által szorgalmazott egyoldalú, Izrael-ellenes határozat kerül az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé? A Biztonsági Tanács már ülésezett zárt ajtók mögött, hogy megvitassa a jelenlegi válságot.
Vajon a Biden-kormányzat tartózkodni fog, ahogy az Obama-Biden-kormányzat tette 2016-ban, és hagyta, hogy a Biztonsági Tanács hírhedt 2334-es határozatát elfogadják? Valószínűleg igen, a globalista „konszenzus” melletti nyomás hatására. A 2334-es határozat kimondta, hogy izraeli telepek létesítése az 1967 óta megszállt palesztin területeken, beleértve Kelet-Jeruzsálemet is, „nem rendelkezik jogi érvényességgel, és a nemzetközi jog szerint kirívó jogsértésnek minősül…”. A Biden-kormányzatnak nem okozna gondot egy újabb határozat elfogadását engedélyezni, amely megerősíti a 2334-es határozatot, és kijelenti, hogy a kelet-jeruzsálemi palesztinok bármilyen izraeli kilakoltatása a nemzetközi jog szerint is törvénytelen.
Mint mindig, a jelenlegi válságot nem szabad légüres térben vizsgálni. A palesztin vezetők abban reménykednek, hogy az izraeli és gázai erőszak eszkalálódása miatt az izraeli-palesztin konfliktus ismét a címlapokra kerül.
Azt remélik, hogy Izraelnek a terroristák rakétatámadásaira adott erőteljes válasza jelentős szakadást okoz Izrael és a zsidó állammal jobb kapcsolatokat kereső arab országok között.
Ez a stratégia talán sikerrel jár. A terroristák rakétatámadásai és az izraeli oda-vissza megtorló légicsapások uralják a híreket. A helyzet megvitatására összehívták az Arab Liga külügyminisztereinek találkozóját, amelynek eredménye egy olyan nyilatkozat lett, amely az erőszakért kizárólag Izraelt tette felelőssé.
A Reuters jelentése szerint az Arab Liga ülésének végén a külügyminiszterek nyilatkozatot adtak ki, amelyben Izraelt „teljes mértékben felelősnek tartják mindazért, ami az ENSZ-dekrétumok, a nemzetközi jog és az emberi jogok kirívó megsértésének minősülő bűncselekményei miatt következik be”. A nyilatkozat felszólította a nemzetközi szervezeteket, köztük az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy „azonnal állítsák le az izraeli agressziót, és biztosítsák a szükséges védelmet a palesztin nép számára, valamint tartsák fenn a szabad és biztonságos vallásgyakorláshoz való jogukat”.
A palesztin terroristák jelenlegi eszkalációja részben a palesztin vezetés soraiban folyó hatalmi harcot is tükrözi. A Hamász meg akarja mutatni a palesztinoknak, hogy ő tudja a legjobban képviselni az érdekeiket, miután Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke úgy döntött, hogy határozatlan időre elhalasztja a május 22-re tervezett, 15 év óta első palesztin választásokat. Abbász állítólag attól tartott, hogy a Hamász nemcsak a Gázai övezetben tartja meg hatalmát, hanem Ciszjordániában is jobban teljesítene, mint az őt továbbra is támogató Fatah párt frakciói. A Hamász „puccsnak” nevezte a választások elhalasztását. Abbászt kényszeríteni próbálja azzal, hogy hatástalannak, elrugaszkodott bürokratának mutatja őt.
A Hamász talán Izraelt is megpróbálja politikailag destabilizálni, miközben Izrael egy működő kormánykoalíciót kíván összeállítani. A terroristák támadásai azonban inkább az ellenkező hatást érik el.
Ha a múlt a múlté, akkor Egyiptom, Katar és az ENSZ tisztviselőinek valamilyen kombinációja megpróbál majd kicsikarni egy tűzszünetet, amiért cserébe Izraelnek egy vagy több engedményt kell tennie. A palesztinok talán mégiscsak megmaradhatnak a tulajdonukat nem képező földterületeken lévő házakban a tulajdonosok beleegyezése nélkül.
