Tamir Wertzberger a Likud külügyi csoportjának tagja, magyar származású izraeli, aki bátran képviseli hazájának érdekeit a nemzetközi porondon és a médiában. Hogyan lesz egy észak-izraeli mosav szülöttje a Likud magyarországi képviselője, mit gondol Orbán Viktorról, és hogyan magyarázza az izraeli zavargásokat? Interjúnk!
∗
Ön sokat szerepel a magyar médiában mint a Likud ismert – és talán egyetlen – hazai arca. Mit kell tudni Tamir Wertzbergerről?
Elsősorban és főleg egy izraeli srác vagyok. Észak-Izraelben születettem egy kis mosavban, amit Limannak hívnak. Limant 1948-ban alapították a libanoni határ környékén, főleg magyar zsidók.
Az én családom is magyar zsidókból áll: édesanyám az erdélyi Aradon született, 1962-ben alijázott a családjával, mikor 7 éves volt. Az édesapám már Izraelben született, de az ő anyukája a tokaji Tolcsván született, az apukája pedig a máramarosi Felsővisón.
A magyar ételek, a kultúra fontos tényező volt az identitásom kialakulásában. A szüleim beszéltek magyarul, és a nagyszüleim is, nekik egyenesen még jobban is ment ez a nyelv. A magyar kultúra folyton körülöttem volt.
Az izraeli hadseregben felderítő tisztként szolgáltam. A szakmai életemet tekintve: BA diplomát szereztem a Bar Ilan Egyetemen politikatudományból, majd MA diplomát nemzetközi kapcsolatokból. Elkezdtem a PhD-t is, de most félbeszakítottam.
Magyarországra először 2012-ben látogattam el, a Szochnut egyik szemináriumára. Azóta sokszor visszajöttem, most már négy éve itt élek. Első látásra beleszerettem Magyarországba és a népébe, igazán a második otthonomra találtam itt.
Hogyan lett a Likud tagja?
A Likudba 2010-ben léptem be, azóta tag vagyok. Hat éve vagyok tagja a nemzetközi tevékenységért felelős részlegnek, melyet Eli Vered Hazan vezet. Nagy megtiszteltetés vele együtt építeni a Likud nemzetközi kapcsolatait. Képviseltem a Likudot az Európai Demokratikus Diákszervezetben és az Európai Fiatal Konzervatívok között, utóbbi csoportnak alelnöke is voltam. Ezt csináltam 5-6 éven át.
Az utóbbi egy évben az európai Tett és Védelem Ligának dolgozom. A covid sajnos korlátozta most a lehetőségeinket. Tehát itt élek, nagyon boldog vagyok, szeretem az országot, és igyekszem minél többet tenni a kapcsolatokért a Likud és magyarországi szövetségesei, a Fidesz és a KDNP között.
Hogyan látja fiatal izraeliként a magyarországi zsidóság helyzetét? Érte itt valaha antiszemitizmus? Mennyire nyitottak az emberek Izrael felé?
A zsidó közösség ma igazán az aranykorát éli Magyarországon.
Azt hiszem, hogy a jó kapcsolatok a két ország, és különösen Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor között különösen jó hellyé tették Magyarországot nem csak az izraeliek, de a zsidók számára is. Sok helyen láthatjuk, hogy a magyar kormány sokat fektetett a zsidó élet és kultúra feltámasztásába Magyarországon, de külföldön is. Zsinagógákat és más épületeket újítanak fel, őriznek meg. Ilyen például Észak-Magyarországon a mádi rabbiház, de zsinagógát renoválnak Szerbiában is. A magyar kormány nagyon barátságos a zsidósággal.
Sok ezer ortodox zsidó jön Magyarországra a bodrogkeresztúri zarándoklatra, külsőleg is láthatóan vallásos zsidók, és sokukkal beszéltek, egyikőjük sem panaszkodott antiszemitizmusra. Persze tudom, hogy van antiszemitizmus, de láthatóan ez nem vezet támadásokhoz. Szerintem ez nagyrészt a magyar kormány érdeme is.
2019 novemberében feltöltött egy fotót, ahol Orbán Viktornak mutatja meg dédapjának, Klein Ignácnak első világháborús portréját. Mi a kép története, és hogyan jutott el Orbán Viktorig a fotó?
A képet még egy évvel korábban nyomtattam ki, Tusványoson akartam odaadni a miniszterelnöknek, ugyanis meghívtak oda, hogy beszéljek Izraelről. De ott nagyon sok ember volt, és nem jártam sikerrel. Legközelebb 2019 novemberében volt egy konferencia, ahol Orbán is beszélt. Az előadása után a lobbiban láttam meg, valakivel beszélgetett, és pedig megvártam, amíg végzett. Odamentem, bemutatkoztam – a többi pedig történelem!
Mindig keresem a dolgok mögött a nagyobb értelmet, érzelmes ember vagyok. Izraelt képviselem, de közben Tamir vagyok, akinek van egy bizonyos családi története. Végső soron az egész összeér.
A Likudról most főleg azok a hírek domináltak, hogy Netanjahu nem tudott koalíciót építeni. Akárhogy számolja viszont az ember, az ellenzéknek is kell legalább a külső arab támogatás. (Az interjú május 11-én készült – A szerk.). Mennyire látja most reálisnak, hogy arab támogatással legyen baloldali kormány Izraelben?
Valóban szükségük van legalább egy arab pártra. Mi most kedden beszélünk, ha tegnap kérdez, azt mondtam volna, megcsinálják a koalíciót. Most inkább azt mondom, nem fog menni. Persze lehet, hogy csütörtökre már lesz új izraeli kormány, de szerintem nem lesz. A demokráciában fontos a változás és jó dolog is. Ezt tudjuk és értjük, az egyetlen félelmünk, hogy mit fog tenni a mostani ellenzék, ha hatalomra jut? Mindent tönkretehetnek, amin dolgoztunk. Végső soron őket nem érdekli az ideológia és az értékek, csak el akarják törölni Netanjahut.
Netanjahu örökségének jó és kevéssé jó oldala is van. Harminc éve van a politikában, és nem épített utódot, noha ez nem is az ő dolga, a politikai örökösök inkább maguktól épülnek fel. A politikatudomány első leckéje, hogy mindenki választást akar nyerni. Ha nyer az ember, meg akarja tartani a székét. Nem lehet kárhoztatni Netanjahut azért, hogy nem engedett kinőni maga mellett másik jelöltet. Sok ellenséget szerzett magának, főleg a jobboldalon.
Ma a Kneszetben 80 széke van a jobboldalnak, mégsem jön össze a kormány, mivel túl sok jobboldali politikus személyesen gyűlöli Netanjahut.
Ide számolja Avigdor Libermant is? El tudná képzelni, hogy Liberman egy koalícióban ül a Sasszal vagy a Jahadut Hatorával? Csak van itt ideológia is?
Liberman nagyon cinikus ember, mindig kiszúr egy réteget, amit aztán támad.
Ezek régen az arabok voltak, most a vallásosok. Korábban pedig együtt kormányzott az ortodoxokkal. Amit most csinál, csak kampány. Ronda kampány szerintem, de működik. Libermannak, Gideon Száárnak és Naftali Bennettnek személyes vendettájuk van Netanjahu ellen. Ezért a helyzetért részben Netanjahu is felel. Személyes okokból nem ülnek vele egy kormányba. Szerintem gyerekes a viselkedésük, és főleg azért csinálják, mert ők is miniszterelnökök akarnak lenni. Bennett is, Száár is, de Liberman is beszélt egyszer róla.
És miért nem jönne össze most már a koalíció? A jeruzsálemi és gázai események miatt?
Így van, pontosan.
Kinek elfogadhatatlanabb most az összeboltozás? A zsidó baloldalnak és Netanjahu-elleneseknek elfogadni az arab támogatást, vagy egy arab pártnak támogatni a zsidó pártokat?
Elfogadhatatlanabb az arabok számára, hogy támogassanak olyan pártot, amely bármely szinten támogatja a katonai fellépést a palesztinok ellen. Manszúr Abbász, a Ráám vezetője ezt maga mondta. Most kellett volna találkoznia Lapiddal és Bennettel, hogy lezárják a tárgyalásokat, de most az egész elúszni látszik.
Nem támogathatja a háborút a testvérei ellen, és ő még egy mérsékelt ember. Sejtheti, mit gondolnak akkor az átlagos arabok.
Beszéljünk a mostani helyzetről! A fősodratú magyar médiában így szól a történet: az izraeliek arab családokat lakoltattak ki Jeruzsálemben, ezért tüntetések voltak. Az izraeli rendőrség brutálisan lépett fel a békés tüntetőkkel szemben, erre a Hamász rakétákkal reagált. Cserébe Izrael gyerekeket bombáz Gázában. Mi az igazság?
Mindig az ömlik a médiából mindenhol, hogy a gonosz zsidók éjjel elhurcolják a jó arabokat… Tisztázzuk a helyzetet! Amit láthatunk, több részletből adódik össze. Fontos megérteni minden részletet. Az első elem a palesztin belpolitika. Januárban Mahmúd Abbász elnök bejelentette, hogy választások lesznek, ilyenek 2005-’06 óta nem voltak. Most lett volna parlamenti és elnöki választás. Viszont ezeket Abbász elhalasztotta, mert megtudta, hogy a Hamász népszerűbb nála.
Most a figyelemért harcol a két fél, merényletekkel és erőszakkal demonstrálják, ki az erősebb.
Volt halálos terrortámadás Tapuachnál egye hete, most pedig a Hamász lángba borítaná az országot.
Mi a helyzet a Sejk Dzsarra-negyedből történő kilakoltatásokkal?
A kilakoltatásokról tudni kell, hogy régre nyúlik a történet, de mindenki csak felületesen ismer.
Sejk Dzsarra negyed egy ősi zsidó negyed, aminek Simon Hacadik volt a neve. Zsidók lakták, zsidók birtokolták ezeket a területeket.
Az 1948-as háború után aztán el kellett menekülniük a családoknak, hiszen jordán megszállás alá került a terület. 1967-ben Izrael újra elfoglalta a negyedet, és 1982-ben bírósági döntés mondta ki, hogy az izraeli családok a jogos tulajok. Ezt akkor az arabok is elfogadták. Aztán politikai nyomásra meggondolták magukat, és most a néhány kilakoltatás előtt álló arab család ügyét használják fel a tüntetésekre. Ez eddig is így ment, néhány ember ürügyén történtek az erőszakos megmozdulások. A kép, amit a nemzetközi média mutat, durva torzítás, és tele van hazugsággal! A zsidó tulajoknak sokszor még az oszmán időkből származó birtoklevelük is megvan. Az emberek nem tudják, miről beszélnek, csak arról szólnak a tudósítások, hogy Izrael arabokat űz el.
Milyen egyéb részletek játszhattak még közre?
További részlet volt még a képletben a ramadán, ami most egy időbe esett a Jeruzsálem-napi ünnepségekkel. Eddig is volt ramadán, eddig is volt Jeruzsálem-nap, a kettő most egybeesett, és a fenti elemekkel együtt a mostani fesztültségekhez vezetett. A zavargásokról tudni kell, hogy az arabok az Al-Aksza mecsetben köveket halmoztak fel, ezekkel dobálták a zsidó imádkozókat és a rendőröket.
A rendőrség tette a dolgát, megvédte az embereket, ha nem tette volna, nem ők lennének a rendőrség. A lényeg, hogy minden részletet ismerni kell ahhoz, hogy ne üljünk fel a média Izraellel szembeni hazugságainak.
