A hétfői események bebizonyították, hogy az elmúlt évek relatív békéje ellenére, egy potenciális izraeli koalíció nem hagyhatja figyelmen kívül a diplomáciai és a biztonsági kérdéseket – írja Lahav Harkov a Jerusalem Post hasábjain.
A világsajtóban mostanában megjelenő Izraellel kapcsolatos hírek elsősorban a jeruzsálemi palesztin erőszakra fókuszálnak, és természetesen Izraelt vádolják a konfliktus feléledéséért.
Izraelben azonban a képernyőkön nem csak Jeruzsálem Óvárosa villan fel, hanem a Givat Ram negyed is, ahol a Kneszet található.
Az elmúlt hetekben a két képet egyértelmű vonal választotta el, és mindössze néhány fontosabb szereplő lépett át az egyik konfliktusból a másik konfliktusba.
Azonban a hétfői események ébresztőül szolgálhatnak az izraeli politikusoknak
– írja Harkov.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök a múlt héten elvesztette a mandátumát arra, hogy kormányt alakítson, és Jair Lapid az ellenzék vezetője kapta meg a lehetőséget (ennek volt némi nemzetközi visszhangja) és most ő azon dolgozik, néhányan még a héten is ezt állítják, hogy felesküdjön az új „változás kormány”.
Lapid és a Jaminát vezető Naftali Bennett egyfajta Franken-kormányzaton munkálkodik, ami összevissza egymáshoz nem illő részekből lenne összevarrva. Ott van benne a Jamina és az Új Remény a jobboldalról, Lapid pártja a Jes Átid és a Kék és Fehérek középről, és a Munkapárt és a Merec a baloldalról, akik mind a Kabinet pozíciók után kapkodnak, miközben kívülről támogatná őket a Ra’ám és az Arab Lista.
Ennek a potenciális szedett-vedett koalíciónak a tagjai azt hajtogatják, hogy „csak polgári kérdésekre fognak fókuszálni” – írja Harkov.
Az elmúlt évek viszonylagos békében teltek Netanjahu alatt, és egyes vélemények szerint a tavalyi év volt a modern Izrael történetének legnyugalmasabb 12 hónapja. Már régóta nem merült fel, hogy komolyra fordulnának a palesztinokkal folytatott tárgyalások, így nem volt asztalon területek feladása , és Izrael szuverenitásának kiterjesztése Júdeára és Szamáriára az Ábrahám-egyezmények következében el lett napolva.
Így két olyan ember, mint Bennett és a Merect vezető Nitzán Horowitz, akik a lehető legtávolabb állnak egymástól biztonsági és diplomáciai kérdésekben, azt gondolták, hogy félre tudják tenni az ellentéteiket pár évre, annak érdekében, hogy politikai stabilitás jöjjön létre.
Azonban – hívja fel a figyelmet a szerző – az elmúlt napok ébresztőül szolgáltak a politikusok számára, és ez az ébresztő soha nem mutatkozott meg élesebb formában, mint mikor megszólaltak a légvédelmi szirénák Jeruzsálemben, a Jeruzsálem Napot ünneplő menet közepén.
Mielőtt rakéták hulltak Izraelre a Munka párt vezetője Merav Michaeli és a Jiszrael Bejtanut vezető Avigdor Liberman is főleg Netanjahut vádolta, hogy nem tesz eleget a jeruzsálemi konfliktussal kapcsolatban.
Röviddel azután, hogy a vörös jelzés felgyulladt a Kneszetben, az Új Remény vezetője Gideon Sza’ár „éles választ és az elrettentés taktikájának visszatérését” követelte. Lapid is elrettentés mellett szólalt fel. Bennett kijelentette, hogy a palesztin terror ellen „vasököllel kell visszaütni”. Mindhárman bejelentették, hogy támogatják, hogy a Netanjahu kormány kemény választ adjon.
Michaéli és Horowitz még nem reagáltak, de valószínűleg kevésbé lesznek támogatók, bár Harkov szerint a Munkapárt tud meglepetéseket okozni.
Hétfő reggel több Merec és Munkapárti képviselő sajtókonferenciát tartott, ahol támogatásukról biztosították Jeruzsálem palesztin lakosait.
Még nagyobb problémát jelent, hogy az említett koalíció csak 57 parlamenti helyet tudhat magának, és csak úgy tud kormányt alakítani, ha megnyeri valamelyik arab pártot külső támogatónak.
Azonban a Ra’am párt vezetője, aki azzal kampányolt, hogy nyitott együttműködni a cionista pártokkal, hétfőn felfüggesztette a koalíciós tárgyalásokat. Ez nagy csapás a „változás koalíciónak” és ütőkártya az olyanok kezében, mint a vallásos cionistákat vezető Szmotrics, aki végig azt mondta, hogy nem érdemes az arab pártokra támaszkodni, mivel ők azonnal kilépnek, ha fellángol a konfliktus.
Netanjahu kiválóan ért ahhoz, hogy a saját javára fordítson olyan politikai szituációkat, amik elsőre úgy tűnik mintha nem kedveznének neki. A jelenlegi konfliktus megakadályozhatja, hogy a riválisai kormányt tudjanak alakítani.
Harkov szerint fontos leszögezni, hogy bizonyos kommentárokkal ellentétben: nem Netanjahu szította az erőszakot, hiszen ő volt az, aki pont a konfliktus elkerülése végett megtiltotta, hogy a zsidók meglátogathassák a Templom-hegyet a Jeruzsálem Napon. Az izraeli főügyész pedig arra kérte a Legfelsőbb Bíróságot, hogy halassza el a döntést azoknak az arab lakosoknak az ügyében, akik zsidó tulajdonú lakásokban élnek a Shimon Hatzadik/ Sheikh Jarrah negyedben.
A jeruzsálemi zavargások és a gázai rakéták rámutatnak arra, hogy milyen gyenge alapokon állna a Netanjahu-mentes új kormány. A közel-keleti realitások már azelőtt kigáncsolták a „változás koalíciót” mielőtt az meg tudott volna alakulni.