Mikor pofon üt a közel-keleti valóság — mi lesz most a Netanjahu-ellenes koalícióval?

A hétfői események bebizonyították, hogy az elmúlt évek relatív békéje ellenére, egy potenciális izraeli koalíció nem hagyhatja figyelmen kívül a diplomáciai és a biztonsági kérdéseket – írja Lahav Harkov a Jerusalem Post hasábjain. 

A világsajtóban mostanában megjelenő Izraellel kapcsolatos hírek elsősorban a jeruzsálemi palesztin erőszakra fókuszálnak, és természetesen Izraelt vádolják a konfliktus feléledéséért. 

Izraelben azonban a képernyőkön nem csak Jeruzsálem Óvárosa villan fel, hanem a Givat Ram negyed is, ahol a Kneszet található. 

Az elmúlt hetekben a két képet egyértelmű vonal választotta el, és mindössze néhány fontosabb szereplő lépett át az egyik konfliktusból a másik konfliktusba. 

Azonban a hétfői események ébresztőül szolgálhatnak az izraeli politikusoknak

– írja Harkov. 

Benjamin Netanjahu miniszterelnök a múlt héten elvesztette a mandátumát arra, hogy kormányt alakítson, és Jair Lapid az ellenzék vezetője kapta meg a lehetőséget (ennek volt némi nemzetközi visszhangja) és most ő azon dolgozik, néhányan még a héten is ezt állítják, hogy felesküdjön az új „változás kormány”.

Lapid és a Jaminát vezető Naftali Bennett egyfajta Franken-kormányzaton munkálkodik, ami összevissza egymáshoz nem illő részekből lenne összevarrva. Ott van benne a Jamina és az Új Remény a jobboldalról, Lapid pártja a Jes Átid és a Kék és Fehérek középről, és a Munkapárt és a Merec a baloldalról, akik mind a Kabinet pozíciók után kapkodnak, miközben kívülről támogatná őket a Ra’ám és az Arab Lista.  

Ennek a potenciális szedett-vedett koalíciónak a tagjai azt hajtogatják, hogy „csak polgári kérdésekre fognak fókuszálni” – írja Harkov. 

Az elmúlt évek viszonylagos békében teltek Netanjahu alatt, és egyes vélemények szerint a tavalyi év volt a modern Izrael történetének legnyugalmasabb 12 hónapja. Már régóta nem merült fel, hogy komolyra fordulnának a palesztinokkal folytatott tárgyalások, így nem volt asztalon területek feladása , és Izrael szuverenitásának kiterjesztése Júdeára és Szamáriára az Ábrahám-egyezmények következében el lett napolva. 

Így két olyan ember, mint Bennett és a Merect vezető Nitzán Horowitz, akik a lehető legtávolabb állnak egymástól biztonsági és diplomáciai kérdésekben, azt gondolták, hogy félre tudják tenni az ellentéteiket pár évre, annak érdekében, hogy politikai stabilitás jöjjön létre. 

Azonban – hívja fel a figyelmet a szerző – az elmúlt napok ébresztőül szolgáltak a politikusok számára, és ez az ébresztő soha nem mutatkozott meg élesebb formában, mint mikor megszólaltak a légvédelmi szirénák Jeruzsálemben, a Jeruzsálem Napot ünneplő menet közepén. 

Mielőtt rakéták hulltak Izraelre a Munka párt vezetője Merav Michaeli és a Jiszrael Bejtanut vezető Avigdor Liberman is főleg Netanjahut vádolta, hogy nem tesz eleget a jeruzsálemi konfliktussal kapcsolatban. 

Röviddel azután, hogy a vörös jelzés felgyulladt a Kneszetben, az Új Remény vezetője Gideon Sza’ár „éles választ és az elrettentés taktikájának visszatérését” követelte. Lapid is elrettentés mellett szólalt fel. Bennett kijelentette, hogy a palesztin terror ellen „vasököllel kell visszaütni”. Mindhárman bejelentették, hogy támogatják, hogy a Netanjahu kormány kemény választ adjon. 

Michaéli és Horowitz még nem reagáltak, de valószínűleg kevésbé lesznek támogatók, bár Harkov szerint a Munkapárt tud meglepetéseket okozni.

Hétfő reggel több Merec és Munkapárti képviselő sajtókonferenciát tartott, ahol támogatásukról biztosították Jeruzsálem palesztin lakosait. 

Azonban a Ra’am párt vezetője, aki azzal kampányolt, hogy nyitott együttműködni a cionista pártokkal, hétfőn felfüggesztette a koalíciós tárgyalásokat. Ez nagy csapás a „változás koalíciónak” és ütőkártya az olyanok kezében, mint a vallásos cionistákat vezető Szmotrics, aki végig azt mondta, hogy nem érdemes az arab pártokra támaszkodni, mivel ők azonnal kilépnek, ha fellángol a konfliktus. 

Netanjahu kiválóan ért ahhoz, hogy a saját javára fordítson olyan politikai szituációkat, amik elsőre úgy tűnik mintha nem kedveznének neki. A jelenlegi konfliktus megakadályozhatja, hogy a riválisai kormányt tudjanak alakítani.

Harkov szerint fontos leszögezni, hogy bizonyos kommentárokkal ellentétben: nem Netanjahu szította az erőszakot, hiszen ő volt az, aki pont a konfliktus elkerülése végett megtiltotta, hogy a zsidók meglátogathassák a Templom-hegyet a Jeruzsálem Napon. Az izraeli főügyész pedig arra kérte a Legfelsőbb Bíróságot, hogy halassza el a döntést azoknak az arab lakosoknak az ügyében, akik zsidó tulajdonú lakásokban élnek a Shimon Hatzadik/ Sheikh Jarrah negyedben. 

A jeruzsálemi zavargások és a gázai rakéták rámutatnak arra, hogy milyen gyenge alapokon állna a Netanjahu-mentes új kormány. A közel-keleti realitások már azelőtt kigáncsolták a „változás koalíciót” mielőtt az meg tudott volna alakulni.