Az izraeli uralkodó osztály nem hajlandó észrevenni, hogy az Egyesült Államok kormánya milyen hatást gyakorol a Közel-Keletre – az afganisztáni táliboktól kezdve, Szírián át az izraeliek elleni palesztin erőszak fokozódásáig.
Amióta a demokraták száz nappal ezelőtt átvették az irányítást a Fehér Ház és a Kongresszus mindkét háza felett, a Közel-Kelet lőporos hordóvá vált. Ám az izraeli uralkodó osztály mindebből semmit sem vesz észre – fogalmaz az Israel Hayom oldalán megjelent publicisztikájában Caroline Glick.
Afganisztánban és Irakban az amerikai erők elleni erőszakos támadások gyakorisága meredeken emelkedik. Januártól áprilisig az amerikai egységek elleni támadások száma 40 százalékkal nőtt meg. Ráadásul Joe Biden elnök azon bejelentése, miszerint az Egyesült Államok szeptember 11-ig, az Egyesült Államok elleni dzsihadista támadás 20. évfordulójáig kivonja erőit az országból, tovább rontott a helyzeten. Azt az üzenetet közvetítette, hogy Amerika mélységesen gyenge és defetista. A tálibok, az al-Kaida és Irán egyértelműen úgy ítélik meg, eljött az idő, hogy végre szabadon megalázhassák és kivéreztessék az Egyesült Államokat, mihelyst átveszik az ország irányítását.
Irakban az iráni irányítás alatt álló síita milíciák a múlt héten három rakétacsapást indítottak amerikai bázisok ellen. Abban a reményben, hogy elkerülheti a konfrontációt Iránnal – a diplomatái ugyanis éppen Bécsben igyekeznek megbékíteni Teheránt –, a Biden-kormányzat kitartóan próbálja elkerülni annak a beismerését, hogy Irán áll a támadások mögött. Ezzel tulajdonképpen be is biztosítja, hogy hamarosan újabb támadások következzenek. Miként Afganisztánban, Irán az Egyesült Államok viselkedését itt is a tetszőlegesen indítható csapásokra való felhívásként értelmezi, amelyek esetében nem kell a megtorlástól tartaniuk.
Szíriában Irán bábja, Bassár el-Aszad elnök, illetve Irán libanoni csatlósa, a Hezbollah zavartalanul folytatják a velük egyet nem értő szíriaiak elleni megsemmisítő háborújukat – emlékeztet Glick.
Miközben félrefordítja a tekintetét Szíriáról, a Biden-kormány továbbra is a libanoni fegyveres erőket és kormányt erősíti, csakhogy Irán mindkettőt teljes mértékben a Hezbollah ellenőrzése alatt tartja. A múlt hónapban a Biden-adminisztráció 14 millió dollár értékű páncélozott járművet juttatott a Hezbollah által ellenőrzött libanoni hadseregnek, miközben azt indítványozta, hogy a Kongresszus nyújtson pénzügyi támogatást a kormánynak. Maga a Hezbollah „cukiságkampányt” indított a nyilvánosság meggyőzése érdekében. Miután a kormányt csődbe vitte, és kilátástalan helyzetbe kényszerítette az egykor virágzó föld lakosságát, a Hezbollah mesterien kommunikált élelmiszerosztásba kezdett: Iránból érkező alapvető élelmiszereket oszt szét az éhező libanoniak között – Hezbollah tagsági igazolványok társaságában.
Alig néhány hónapja még élt a remény, hogy Szaúd-Arábia csatlakozik az Egyesült Arab Emírségekhez, Bahreinhez, Marokkóhoz és Szudánhoz az Izraellel fennálló kapcsolatok normalizálása terén. Csakhogy a helyzet azóta gyökeresen megváltozott.
Felismerve, hogy az Egyesült Államok oldalt váltott, a szaúdiak többé nem hisznek abban, hogy Izraellel közösen feltartóztathatják Iránt. Most már abban reménykednek, hogy megállapodásra juthatnak az ajatollahokkal.
Az Izrael és az Egyesült Arab Emírségek közötti kapcsolatok szintén a feszültség jeleit mutatják. Két héttel ezelőtt az Egyesült Arab Emírségek csatlakozott ahhoz az Izrael-ellenes szövetséghez, amely egy olyan nyilatkozatot adott ki, amelyben közösen ítélik el Izraelt a zsidók elleni, Jeruzsálemben elharapózott arab erőszak elfojtása miatt. A múlt héten pedig jelentések láttak napvilágot azzal kapcsolatosan, hogy Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter látogatást tett az Emirátusokban.
Bécsben Abbász Aragchi iráni külügyminiszter-helyettes újságíróknak elmondta, hogy sikerült megállapodniuk az amerikai tárgyalódelegációval az iráni olajértékesítéssel, bankokkal, tengeri hajózással, cégekkel és tisztviselőkkel szembeni gazdasági szankciók megszüntetése ügyében. Aragchi azt is hozzátette, hogy az Egyesült Államok beleegyezett 7 milliárd dollár, mindeddig befagyasztott pénzeszköz felszabadításába. Nagy-Britannia pedig további 400 millió dollár felszabadítására tett ígéretet négy Iránban fogvatartott amerikai és egy brit túsz elengedéséért cserében. Az Egyesült Államok arra is megígérte, hogy négy, amerikai börtönökben fogvatartott iránit szabadon enged. Napokig tartó ködösítés után az Egyesült Államok Külügyminisztériuma megerősítette, hogy a szankciókkal kapcsolatos jelentős enyhítés valóban terítékre került.
Bár a Biden-kormányzat még csak most kezd a palesztinok ügyére összpontosítani, nyilatkozataiban és kinevezéseivel máris „sikerült” felbátorítania a Fatahot és a Hamászt, hogy új hadjáratba kezdjenek Izrael ellen.
Miután a Palesztin Hatóság és Mahmúd Abbász, a Fatah elnöke lemondta a palesztin választásokat, a Fatah visszatért a zsidók meggyilkolásának gyakorlatához. A Fatah nábluszi irodája évek óta először nyilvánosan vett védelmébe egy Észak-Szamáriában elkövetett terrortámadást, amelynek során egy elhaladó autóból leadott lövések megöltek egy buszmegállóban várakozó jesivatanulót, további kettőt pedig kritikusan megsebesítettek.
Az izraeli Jeruzsálem Nap, a mostanában megrendezett iráni al-Kudsz Nap és a ramadán vége előtt mind a Hamász, mind a Fatah Izrael fővárosára koncentrált. Noha az arab erőszak fókuszpontjában kezdetben az óvárosi Damaszkusz kapu állt, ahol az arab bandák az utcán vertek meg zsidókat, az események most már legnagyobb részt a Dzsarra sejk nevét viselő, északkelet-jeruzsálemi környéken zajlanak.
Több évtizedes bírósági csatát és számtalan bírósági végzést követően, amelynek értelmében az arab házfoglalókat el kell távolítani a Dzsarra sejk nevű városrész zsidó tulajdonú ingatlanjaiból, a Legfelsőbb Bíróság május 10-én végleges ítélettel kíván véget vetni a jogi huzavonának. A Hamász vezetői, Kaled Masal és Iszmáíl Hanije a múlt héten jelentették be, hogy május 9-e „fordulópont lesz a megszállás és a telepesek elleni háborúban”.
A Hamász terrorvezére, Mohamed Deif is csatlakozott a fenyegetők kórusához. 2014 óta első ízben kiadott nyilatkozatában Deif azzal fenyegetőzött, hogy ha Izrael kilakoltatja a házfoglalókat,
„a lépés nem marad válasz nélkül, és a megszállók súlyos árat fognak fizetni”.
Csütörtök este a Dzsarra sejk negyedben folyó zavargások még jobban elfajultak, az arab csőcselék zsidó otthonok előtt gyújtogatott és bántalmazta a környék zsidó lakóit. A palesztinok egyébként már a hét elején politikai hadjáratot indítottak Izrael démonizálása érdekében.
Amint arról az arab világ eseményeit nyomon követő kiváló Telegram oldal, az „Abu Ali Express” beszámolt, palesztinok angol felirattal láttak el egy videót, amelyen az izraeli rendőrök éppen egy arab gyanúsítottat tartóztatnak le a Dzsarra sejk negyedben. A felvételen a gyanúsított azt mondja: „Megfojtotok!”, miközben a rendőrök a földön próbálják megbilincselni.
A videó célja nyilvánvaló: a palesztinok igyekeznek egyenes vonalat húzni a George Floyd halálát okozó minneapolisi rendőri intézkedés és az izraeli bűnüldözők gyakorlata közé. Ráadásul úgy tűnik, mindez működik – teszi hozzá Glick.
Csütörtökön az Európai Unió és a legtöbb jelentős uniós állam kormányzata Biden Külügyminisztériumával közösen nyilatkozatokat adtak ki, amelyekben elítélik Izraelt, és ragaszkodnak ahhoz, hogy az izraeli ellenőrzés az egységes fővárosa, valamint Júdea és Szamária felett „törvénytelen”. Bármi következzék is a héten, az lesz az első koordinált palesztin-nyugati támadás a Jeruzsálem, illetve Júdea és Szamária feletti izraeli ellenőrzés ellen, amióta Biden hivatalba lépett.
A palesztinoknak sikerült megérteniük a két legfontosabb igazságot. Először is, az Európai Unió egyedüli egységes külpolitikája nem más, mint Izrael delegitimizálása. Másodszor, a Biden-kormány és egyáltalán, a demokraták számára nincs különbség kül- és belpolitika között. Az adminisztráció azért támogatja Iránt és a palesztinokat, mert Biden és tanácsadói ugyanazt az identitáspolitikát alkalmazzák külpolitikájukban, mint a belpolitikában.
Az identitáspolitika szerint az Egyesült Államok bűnben született és rendszerszinten rasszista. Lelkének megtisztításához Amerikának kétszintű kormányzási rendszert kell elfogadnia, amelyben az elismert „áldozati” csoportok tagjai rendkívüli jogokat kapnak, az „elnyomóként” számon tartott csoportok tagjait pedig meg kell büntetni. Ráadásul amiképp Amerika sérülékeny erkölcsileg, ezért szükséges kijavítania gonosz útjait, úgy kell a szövetségeseit is – különösen Izraelt – megbüntetni, illetve arra kényszeríteni, hogy megváltoztassák magukat.
Biden a múlt heti Kongresszus előtti beszédében hangot is adott ennek az álláspontjának. Az Egyesült Államokat eredendően rasszista államként festette le. Állítása szerint e rasszizmust a bűnüldözés megőrizte és érvényesítette, ezért „rendszerszintű rasszizmustól” szenved. A rendőrség reformját célzó törvények, amelyeket ő és demokrata társai készítenek elő, szerinte orvosolni fogják a problémát.
Annak a megértéséhez, hogy Biden mire hivatkozott, elég egy pillantást vetni New York államra, ahol a demokrata vezetés 2019-ben fogadta el az óvadékreform törvényt. Az új törvény gyakorlatilag több tízezer erőszakos bűnözőt szabadított ki a börtönből azáltal, hogy rendkívül nehézzé teszi a bírók számára a gyanúsítottak előzetes letartóztatásba helyezését a tárgyalásukig, illetve, hogy az előzetes szabadon bocsátás feltételeként óvadékot szabjanak ki.
A reform következménye az, hogy az erőszakos bűncselekmények szerte az államban jelentősen megnőttek.
A héten a New York-i zsidók ismét az államuk óvadékot elutasító politikájának áldozataivá lettek. Egy afroamerikai fekete támadó 11 napon keresztül terrorizálta a bronxi Riverdale zsidó közösségét. Jordan Burnette négy zsinagógát rongált meg, némelyiket többször is, mire a rendőröknek sikerült letartóztatniuk. Miután az egyik bíró 20 ezer dollár óvadékot szabott ki Burnette-re, a helyi ügyész egy politikailag „képzettebb” bíróhoz fordult, aki megsemmisítette kollégája ítéletét és szabadon bocsátotta a gyanúsítottat.
A Fehér Ház és a Kongresszus mindkét háza fölötti demokrata kontrollnak köszönhetően hamarosan az egész országban működésbe lép a New York-i kétszintű igazságszolgáltatási rendszer, amelyben a kedvezményezett csoportokat védik, a hátrányos helyzetű csoportokat pedig magukra hagyják.
Az identitáspolitikát csúcsra járató demokraták zsarnoksága olyan társadalmi és politikai polarizációt eredményezett Amerikában, amely a polgárháború óta nem volt tapasztalható. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ma már két Amerika létezik és két amerikai nép él egymás mellett, egymás iránti ellenségeskedéstől hajtva és félelemben. Bár lehetetlen megjósolni a dolgok alakulását, azért abban nehéz hinni, hogy ennek a robbanásveszélyes helyzetnek valamiféle pozitív vagy békés kimenetele valószínűsíthető.
Ezzel eljutottunk Izraelig – folytatja a szerző. A mélyreható és veszedelmes bizonytalanság mostani pillanatában Izrael uralkodó osztálya – különösen a médiában és a biztonsági szervekben – veszélyesen vak arra, ami történik. Kedden Avi Benajahu, az IDF volt szóvivője és a média-biztonsági konglomerátum egyik képviselője a Twitteren közzétett írásában jól példázza az uralkodó osztály rövidlátását. Benajahu utópisztikusan ábrázolja az Egyesült Államok jelenlegi helyzetét, és arról ömleng, hogy akár Izrael is osztozhat hasonlóan szerencsés sorsban, amennyiben a Likudot és a jobboldali tömböt végre felváltja az, amit a baloldal eufemisztikusan a „változás kormányának” nevez.
Vagyis egy baloldali kormány, amelyhez antiszemita arab pártok és korábban jobboldali, opportunista pártok csatlakoztak.
Benayahu így áradozik: „Szeretnéd látni, hogy is néz ki a „változás”? Nézd meg az Egyesült Államokat Biden alatt! Nézd és hallgasd a szelídséget, a normalitást, a józanságot és nyugalmat, amely Amerikára köszöntött! Nincs „fake news”, nincsenek rasszista kijelentések, nincsenek támadások a média és a bírák ellen, és komoly figyelmet fordítanak a belügyekre. Biden az amerikai állampolgárokért dolgozik. Mindenkiért. Így néz ki a változás!”
Benajahu álláspontja két tényezőnek köszönhető. Először, baloldali társaihoz hasonlóan, Benajahu is osztja a demokraták progresszív gondolkodásmódját. Másodszor, az izraeli uralkodó osztály olyan médiumoktól szerzi be az információit Izrael legfontosabb szövetségeséről, mint a The New York Times vagy a CNN. Benajahu és a szintén az elithez tartozó társai nem ismerik fel, hogy ezek az orgánumok régen felhagytak hírszolgáltatói szerepükkel, és a Demokrata Párt propagandakarjává formálták át magukat.
A demokraták véleményét visszhangzó médiumok által elhomályosított valóság az, hogy Biden belpolitikája az amerikai társadalmat egy gyűlölet és félelem vezérelte, lefelé irányuló spirálba vezette. Külpolitikájuk Izraelt egy hatalmas, kitörni készülő vihar középpontjába állította.
Most, hogy a tagjai éppen megragadni készülnek a hatalom gyeplőjét, az izraeli uralkodó osztálynak végre szembe kell néznie a helyzet valós természetével – zárja írását Caroline Glick.
