Az „óvadékreform” törvény vezetett az újra lecsapó erőszakos bűnözők szabadon bocsátásához, most pedig egy zsinagógákat rongáló férfiéhoz. És az ADL és a zsidó baloldal még mindig hallgat – írja a JNS.
Azok számára, akik úgy gondolják, hogy a társadalmi igazságosság ügye nem csupán a judaizmus szerves része, hanem annak középpontja, ez egy szédítő időszak. A Black Lives Matter mozgalom és az olyan eszmék, mint a kritikai fajelmélet a perifériáról a politikai főáramba kerültek. Az az elképzelés, hogy társadalmi célunk az egyenlőség helyett a „méltányosság” legyen, új lendületet adott az olyan intézkedéseknek, amelyek célja, hogy megszüntessék azokat a gyakorlatokat, amelyek valamilyen módon hátrányosan érintik a kisebbségeket, még akkor is, ha ez nem faji megkülönböztetés eredménye.
A liberális zsidók élen járnak az ilyen erőfeszítésekben, és úgy vélik, hogy amit tesznek, az a zsidó értékek legmagasabb szintű kifejeződése. A „méltányosságra” való törekvésük során azonban nemcsak szimpátiájuk kimondott tárgyait, hanem mások érdekeit is figyelmen kívül hagyták. Az elkötelezettség az interszekcionális ideológia és a „fehér kiváltságok” felszámolására megengedte az antiszemitáknak, hogy Izraelt és támogatóit célba vegyék, és a zsidókat hamisan egy elnyomó osztály részének bélyegezzék. Ezek az éber fanatikusok olyan messzemenő következményekkel járó intézkedéseket is lehetővé tettek, amelyek veszélybe sodorták a zsidó közösség biztonságát.
Az egyik ilyen példa New York állam törvényhozásának döntése volt az úgynevezett „óvadékreform” törvény elfogadásáról. Az intézkedés azon az elképzelésen alapult, hogy a tárgyalásra váró személyekre vonatkozó óvadékfizetési kötelezettség túl sok személyt tart börtönben. Ezek az emberek, akik ártatlanok voltak, amíg bűnösségük be nem bizonyosodott, nem tudták kivásárolni magukat a börtönből azáltal, hogy óvadékot helyeztek letétbe, biztosítva a hatóságokat arról, hogy megjelennek a bíróságon, hogy részesüljenek a rendszer által számukra felkínált igazságszolgáltatásban.
A tény, hogy sokan, ha nem a legtöbben, akik ezzel a dilemmával szembesültek, afroamerikaiak voltak, valamint szegények, sok baloldali embert meggyőzött arról, hogy a rendszert meg kell változtatni. Az óvadék eltörlése a büntető igazságszolgáltatás reformjára irányuló általános törekvéshez kapcsolódó ügy lett annak érdekében, hogy megváltoztassák azt a helyzetet, amelyből kifolyólag túl sok kisebbségi személy volt bebörtönözve.
Bár ez a törekvés jó szándékú lehetett, támogatói annyira a nagyobb méltányosság megteremtésére fókuszáltak, hogy figyelmen kívül hagyták, miért is van a társadalmaknak egyáltalán büntető igazságszolgáltatási rendszerük és börtöneik: azért, hogy megvédjék az ártatlan polgárokat a bűnözőktől.
A New York-i óvadékreform-törvény 2019-es elfogadása arra késztette a hatóságokat, hogy a 2020. január 1-jei bevezetésre készülve még az év decemberében többé-kevésbé kiürítsék a börtönöket hazaengedve azokat, akiket óvadék nélkül tartanak fogva. Ahelyett, hogy több igazságszolgáltatási procedúrához vezetett volna, az egyetlen azonnali eredmény a bűnözés számának megugrása volt. A börtönben ragadtak többsége valójában visszaeső bűnöző volt, és amikor kiengedték őket, ismét bűncselekményeket követtek el. Az eredmény az erőszak megnövekedése volt, amelyet New York rendőrfőnöke joggal tulajdonított az új óvadéktörvénynek.
A bűnözési hullám által érintettek túlnyomó többsége természetesen kisebbség volt, akiknek a környéke kevésbé lett biztonságos. De a méltányosság baloldali szószólóit ez nem érdekelte. Egész 2020-ban, és különösen George Floyd 2020 májusában bekövetkezett halála után kizárólag arra összpontosítottak, hogy démonizálják a rendőrséget, amiért az afroamerikaiakat célba vette, bár a statisztikai bizonyítékok megcáfolták állításaikat.
Az időzítés azért is különösen aggasztó volt, mert egybeesett az antiszemita bűncselekmények hullámával, amelyben az ortodox zsidókat nagyrészt afroamerikai támadók vették célba New York környékén. Sőt, az egyik ilyen elkövetőt, egy Tiffany Harris nevű nőt, akit többször is börtönbe zártak ortodox zsidó nők elleni támadások elkövetése miatt, újra és újra szabadon engedték. Sikeresen hivatkozott arra, hogy mentálisan beteg. Ez lehetővé tette, hogy börtönbüntetés vagy kórházi beutalás nélkül szabaduljon, és helyette csak ambuláns kezelésre kerüljön. Az óvadékról szóló törvény csak azt tette lehetővé, hogy még több áldozatot támadjon meg. Ez lehet, hogy igazságot szolgáltatott a bűnözőnek, de nem az általa terrorizált közösségnek.
Az óvadékról szóló törvénynek azért is voltak szörnyű következményei, mert nem adott jogot a bíráknak arra, hogy az erőszakos bűnözőket börtönben tartsák. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik gyűlölet-bűncselekményeket követnek el, amint arra a New yorkiak most emlékeztettek.
A múlt hónapban az észak-amerikai Bronx Riverdale városrészének zsidó lakosai kénytelenek voltak elviselni a zsinagógájuk elleni erőszakos támadások sorozatát. Április 23. és április 25. között hét különböző késő éjszakai incidens történt, amelyek során egy később Jordan Burnette-ként azonosított 29 éves afroamerikai személy kövekkel dobálta meg több zsinagóga ablakait és ajtaját. Az egyik esetben önkéntesekkel találta magát szemben, akik a templomuk védelmében jelentek meg, és őket is kövekkel dobálta meg, mielőtt elmenekült.
Amikor végül elkapták és letartóztatták, egy bíró kénytelen volt szabadon engedni.
A zsidó közösséget érthető módon felháborította ez az eredmény, ami miatt sokan az óvadékról szóló törvény felülvizsgálatát követelik, amely kivételt tenne a gyűlölet-bűncselekmények esetében. A New York-i törvényhozás éber többsége azonban tavaly ellenállt a törvény módosítására irányuló korábbi felhívásoknak, mivel a bűnözés nőtt a világjárványos zárlatot megelőző hónapokban. Nincs okunk azt hinni, hogy most is hallgatni fognak rájuk.
Ahogy Abraham Cooper rabbi, a Simon Wiesenthal Központ munkatársa a JNS-nek elmondta, a veszély egyértelmű. „Változtassanak az óvadékmentességi törvényeken, különben New York lehet a következő Párizs! New York nem engedheti meg, hogy a gyűlöletkeltők büntetlenül támadhassanak imaházakat” – mondta.
„Húsz évvel ezelőtt tanúi lehettünk hasonló forgatókönyveknek Franciaországban, ahol a bírák nem voltak hajlandók felelősségre vonni azokat, akik zsinagógákat rongáltak meg. Ez hamarosan gyújtogatásokba, erőszakba, sőt gyilkosságba torkollott”.
A probléma az, hogy azok, akik a társadalmi igazságosság nevében élen járnak az óvadékreformhoz hasonló intézkedések előmozdításában, nemcsak hogy nem vontak le következtetéseket e jogszabály elkeserítő eredményeiből a társadalom többi részével szemben, de az sem hatja meg őket, hogy az a zsidókat veszélyeztette.
A Burnette szabadulása utáni napokban a Rágalmazásellenes Liga, amely továbbra is a zsidó közösség antiszemitizmussal szembeni védelmezőjének szerepében tetszeleg, semmit sem szólt az ügyről. Szabadulása óta mind a csoport, mind annak vezérigazgatója, Jonathan Greenblatt lehetőséget talált arra, hogy nyilvánosan kiálljon amellett, hogy a Facebook továbbra is tiltsa a korábbi elnök, Donald Trump posztjait, valamint, hogy az amerikai rendőrség „rendszerszintű rasszizmussal él” az afroamerikaiakkal szemben. Bár hatalmas összegeket gyűjtenek liberális adományozóktól azzal, hogy a zsidókat a gyűlölet-bűncselekmények ostroma alatt állónak igyekeznek beállítani, arról hallgatnak, hogy az ilyen bűncselekményeket elkövetők milyen módon részesültek az óvadékreformból.
Ennek oka, hogy Jordan Burnette nem az a fajta antiszemita, ami az ADL-t érdekli.
Tudjuk, hogy ha jobboldali szélsőséges lett volna, a riverdale-i zsinagógák elleni támadásokat minden zsidó elleni fenyegetésnek tekintették volna. Akár volt rá bizonyíték, akár nem, összekötötték volna Trumppal, Greenblatt pedig táptalajt adott volna további előadásokhoz a fehér fajgyűlölőkről, amelyekben a riverdale-i zsinagógák betört üvegeit a kristályéjszakával analogizálta volna. De mivel Burnette nem illett bele ebbe a forgatókönyvbe, az ADL hallgatott arról, hogy egy zsidó közösséget terrorizálnak, majd el kell viselniük, hogy a támadójukat visszaküldik az utcára.
A szégyen itt mélyebbre hatol, mint az, ahogyan az ADL elárulta a megbízatását. Ez csupán tünete egy szélesebb körű problémának, amelyben a liberálisok feláldozták a zsidók biztonságát az éberségi politika oltárán és az olyan szövetségesekkel való kapcsolat fenntartása érdekében, mint a fajgyűlölő Al Sharpton. Ezzel nem pusztán olyan radikális ügyekhez kötik őket, amelyek aláássák a bűnüldözést és hamisan jóvátehetetlenül rasszista nemzetnek bélyegzik Amerikát. Arra is készteti őket, hogy a zsidók elleni támadásokat, amelyeket olyanok követnek el, akik nem köthetők pártos ellenfeleikhez, akként kezeljék, amit lekicsinyelnek vagy figyelmen kívül hagynak, hogy ne kelljen szembesülniük ideológiai döntéseik következményeivel. Az „óvadékreform” nem csak a New York-iaknak ártott. Leleplezte a zsidó baloldal hajlandóságát arra, hogy a zsidók biztonságát másodlagos szempontként kezelje.
