A posztmodern pop túllép a bonyolult arab-zsidó kapcsolatokon a hazájukban – írja a Rolling Stone.
Tair, Liron és Tagel Haim – ismertebb nevükön az izraeli A-Wa együttes – a darbuka dobok, a fülbemászó harmóniák és a hip-hop elektronika olyan keverékét alkották meg, amely boldogan lép túl az arab-zsidó kapcsolatok bonyolult történelmén hazájukban. A Balkan Beat Box producerének, Tomer Yosefnek a segítségével a három nővér (27 és 33 év közöttiek) nemrég adta ki debütáló albumát, a Habib Galbi (Love of My Heart) címűt, amelynek címadó száma vírusként terjedt el az egész Közel-Keleten.
1949-ben és 1950-ben a Varázsszőnyeg hadművelet 49 000 arab zsidót – és népzenéjüket – hozott Jemenből az új Izrael államba. A bevándorlók között voltak a nagyszülők, a Haim nővérek, akik azóta a hagyományos jemeni zenét valami színes és felszabadító hanggá dolgozták át.
Az idősebbik testvér, Tair Haim – aki nem rokona a kaliforniai lányoknak – a Rolling Stone-nak beszélt tel-avivi otthonából.
∗
Hol van a csapat többi tagja?
Sajnálom, hogy a nővéreim nem tudtak itt lenni velem. Egyikük délre utazott, hogy meglátogassa a szüleink otthonát Shaharut faluban. Úgy hívjuk, hogy „kis házunk a prérin”. A másik a barátjával utazik.
Milyen volt egy kis házban felnőni a prérin?
Csodálatos volt. Mezítláb jártunk, és kecskék, csirkék, tevék és lovak vettek körül minket. Minden nyitva állt a fantáziánk előtt, mert mindent a semmiből kellett megteremtenünk. Nem voltak határaink. Csak hegyeket és gyönyörű homokot láttunk. Kislányként mindig is énekelni és fellépni akartunk, ezért mindig elmentünk a hegyekbe, és elképzeltük, hogy egy menő külföldi fesztiválon lépünk fel.
Jemenita közösségben éltek?
Nem. A falunkban körülbelül 30 család élt, és kibucos települések vették körül, tagjaik az Egyesült Királyságból és az Egyesült Államokból alijáztak. Az énektanárunk amerikai volt. Ő tanított minket, hármunkat jazz standardekre, és nagyon inspiráltak minket a Motown énekesek.
Hol tanultad a jemeni dalokat, amelyeket énekelsz?
A jemeni közösséggel akkor találkoztunk, és akkor tanultuk meg a jemeni arab dialektust, amikor meglátogattuk a nagyszüleinket Haderában. Esküvőkön hallottunk jemenita zenét.
Mikor vándoroltak ki a nagyszüleitek Jemenből?
A nagyszüleink 1949-ben érkeztek ebbe az új országba, és a semmiből indultak. Mindössze 12 és 13 évesek voltak, és útközben összeházasodtak. Jemenben szervezett házasságokat kötöttek, és az emberek nagyon fiatalon házasodtak. Tíz gyermekük született, és az egyik közülük a mi apukánk volt. Ez őrültség, tudom.
Milyen zenét hallgattál, amikor felnőttél?
Elloptuk a szüleink bakelitlemezeit, és progresszív rockot hallgattunk, például Deep Purple-t és Pink Floydot. Imádjuk a hatvanas és hetvenes évek pszichedelikus zenéjét, és ez hallható is a muzsikánkban. A kilencvenes években hip-hopot hallgattunk az MTV-n és a rádióban, amit felvettünk a kis kazettás lejátszóinkkal.
Zenei tanulmányokat folytattál az iskolában?
Zenei BA diplomám van a tel-avivi Levinsky Zenei és Oktatási Főiskolán. Tagel, a legfiatalabb húgom grafikai tervezést és illusztrációt tanult. Ő készíti az A-Wa gyönyörű plakátjait és kollázsait. Liron pedig belsőépítészetet tanult, és építész, mint az apánk.
Mindig is tervezted, hogy zenész leszel?
Gyerekkoromban én voltam az a gyerek, aki a hagyományos jemeni bádogdobon zenélt. Mindenki úgy nézett rám, mintha nagyon furcsa lennék, de én tudtam, hogy valójában azt gondolták, hogy menő vagyok. Mindig is tudtam, hogy egy nap majd felveszek egy albumot jemeni dialektusban, de azt nem tudtam, hogy ez lesz az első albumom, ráadásul a nővéreimmel együtt. Úgy érezzük, hogy folytatjuk a hagyományt azzal, hogy a saját kezünkbe vesszük.
Ofra Haza inspirálta az A-Wa-t?
Természetesen. Az ő zenéjén nőttünk fel, és láttuk, hogy milyen sikereket ért el a világban. Népszerűvé és elérhetővé tette a jemenita dalokat a világ minden táján. De Aharon Amram az igazi úttörője ennek a gyönyörű jemeni zenének Izraelben. Amikor a jemeniták a negyvenes és ötvenes években kivándoroltak Jemenből Izraelbe, elkezdték felvenni a dalaikat. Addig a jemeni zenét egyik asszonytól a másikig adták tovább. Szájhagyomány, amelyet soha nem rögzítettek, amíg Izraelbe nem érkezett.
Mennyire maradtatok hűek a hagyományhoz?
Jemenben a férfiak és a nők külön kulturális és spirituális életet éltek. A zsidó férfiak zsinagógába jártak és vallásos dalokat énekeltek, míg a nők otthon maradtak és közelebb maradtak az arab közösséghez. Nem vehettek részt a férfiak istentiszteletein, ezért saját folklórt és zenét kellett létrehozniuk. Minden nő hozzáadhatott, kivehetett és megváltoztathatott részeket. Ez egy nagyon rugalmas anyag. Úgy érezzük, hogy folytatjuk a hagyományt, de a saját kezünkbe vesszük.
Hogyan csináljátok ezt?
A dalok népdalok, így a dalszerkezet olyan lenne, mint az AAAAA – refrén vagy bevezetés nélkül. Tehát először is le kellett rövidítenünk őket – nagyon hosszúak – anélkül, hogy a történetre hatással lennének. Aztán esetleg hozzáadtunk egy intrót, mint a „Habib Galbi”-ban. Más dalokhoz refréneket adtunk hozzá. Szóval sokat változtattunk rajta, de megtartottuk azt, ami szerintem a legfontosabb: a nyelvet, a dialektust és a törzsi éneklést. Motown és jazz harmóniákat is hozzáadtunk, mert Jemenben egyhangúan énekeltek. Az egész produkció nagyon elektro és hip-hop. Tomer Yoseffel csináltuk, aki szintén Tel-Avivban él, és mindkét oldalról jemeni családból származik.
Milyen jemenita-izraeli művészek vannak még?
Ott van Shai Tsabari, aki főleg héberül énekel, jemeni kiejtéssel. A Jemeni Blues együttes a barátaink, és néha együtt dolgozunk. És ott van Liron Amram, Aharon Amram fia.
Mizrahi zsidónak vallja magát?
Igen, de sok minden mással is azonosulok. Apai ágon jemenita, anyai ágon askenázi, és van benne egy kis marokkói és ukrán. Szóval sokféle identitásunk van. Nők vagyunk, zenészek, jemeniták, izraeliek. A zenénk egyik tanulsága az, hogy nem baj, ha sokféle emberek vagyunk, és hogy ünnepeljük azt, amik vagyunk.
