A zsidók elleni gyűlölet-bűncselekmények növekedése közepette az EU kétmilliárd dolláros „átfogó stratégiát” jelent be az antiszemitizmus és az intolerancia elleni küzdelem támogatására — írja a The Algemeiner.
Az antiszemitizmus elleni küzdelemre irányuló „átfogó stratégiát” mutatott be kedden az Európai Unió, amely része a kontinensen növekvő rasszizmus és intolerancia elleni küzdelem szélesebb körű programjának.
Margaritis Schinas – az Európai Bizottság (EB), az EU végrehajtó szervének „az európai életmód előmozdításáért” felelős alelnöke – a portugál EU-elnökség által szervezett, a faji megkülönböztetés és a kapcsolódó intolerancia elleni védelemről szóló magasszintű konferencia megnyitóján jelentette be a terveket.
A stratégia „átfogó keretet biztosít majd a tagállamok számára az antiszemitizmus megelőzésére és az ellene való küzdelemre, a holokauszt emlékezetére való nevelésre és az európai zsidó élet előmozdítására irányuló erőfeszítéseinek kiegészítésére és támogatására”
— mondta Schinas.
„Az új program közel 2 milliárd dolláros (600 milliárd forint) finanszírozást kap, ami több mint kétszerese a korábban kiutalt 800 millió dollárnak, így ez lesz „az EU-n belüli alapvető jogok támogatására irányuló eddigi legnagyobb uniós program”
— tette hozzá az alelnök.
„A következő hét évben új, állandó Polgári Egyenlőségi Jogok és Értékek Programunk lesz, amely a jogállamiságon alapuló, nyitott, jogszerűen működő, demokratikus, egyenlő és befogadó társadalmak védelmére és előmozdítására törekszik”
— fogadkozott Schinas.
Az EU legújabb kezdeményezése egy olyan időszakban jön, amikor az antiszemita incidensek számai Európa-szerte évről évre meredeken növekednek, a COVID-19 járvány pedig az elmúlt évben antiszemita összeesküvés-elméletek egész sorát szabadította el az interneten.
Franciaországban a zsidó közösség biztonsági ügynökségének januári jelentése hangsúlyozta, hogy „a [2020-ban] regisztrált erőszakos támadások száma – 44 – szinte azonos maradt a 2019-es évvel – 45 – a három és fél hónapos bezárások és a közösségi tevékenységek csökkenése ellenére”.
Az antiszemita gyűlölet-bűncselekmények száma 2020-ban megugrott Németországban, legalább 2275 antiszemita hátterű bűncselekményt regisztráltak. Ezek közül mintegy 55 erőszakos cselekmény volt.
A zsidókról és a járványról szóló, széles körben elterjedt összeesküvés-elméletek amúgy is termékeny talajra hullanak. A hollandiai zsidó szervezet, a CIDI által összeállított, Hollandiáról szóló külön jelentés arra a következtetésre jutott, hogy
a COVID-19 zárlatot megelőző 12 hónapban az országban minden idők legmagasabb számú antiszemita incidensét regisztrálták
– összesen 182-t, ami 35 százalékos növekedést jelent 2018-hoz képest.
Az antiszemitizmus annak ellenére nőtt, hogy az Európában élő zsidók száma csökkent.
Az Institute for Jewish Policy Research (JPR), egy londoni székhelyű agytröszt tavaly októberben közzétett jelentése megállapította, hogy
„az Európában élő zsidók aránya körülbelül ugyanannyi, mint a Tudela Benjámin, középkori zsidó utazó által 1170-ben készített első zsidó világnépesség-számlálás idején”.
Jelenleg összesen 1,3 millió zsidó él Európa földrajzi területén, amely a felmérés szempontjából magában foglalja az EU 27 tagállamában, valamint az Egyesült Királyságban, Törökországban és Oroszországban élő zsidókat.
Az első lépés lehetne egy kicsit kevesebbet költeni a palesztin terror finanszírozására…
Igen sok pénze lehet egy olyan „szervezetnek”, mint az EU, olyan parasztvakításra mint a nevezett „stratégia”. Pregnáns Izrael gyűlöletéről legutoljára épp tegnap informálódhattak azok, akik annak a felmentett gyilkosnak peréről olvastak épp e lapban, aki egy asszonyt gyilkolt meg „Allah akbar”! felkiáltással…Ha jól tudom, Franciaország az EU oszlopos tagja…
Szerintem lehetetlen „kigyomlálni” a zsidógyűlöletet Európából, akármennyit is költene az EU erre a célra. Hát még manapság, amikor már vagy félévszázada zsigerien zsidógyűlölő arabok és más muszlimok töltik fel egyre nagyobb mértékben Nyugat Európa munkaerő-hiányát, legalábbis addig, amíg az automatizáció, robotizáció és a mesterséges intelligencia feltartózhatatlan hódítása következtében a harmadik világból érkezett primitív munkaerő nagy része feleslegessé, majd előbb-utóbb kibírhatatlan társadalmi teherré fog válni egész Nyugat Európában.
Az európai zsidó „probléma” eredendő oka persze az úgynevezett zsidó-keresztény európai civilizáció és kultúra velejáró történelmi zsidógyűlölete, miután a kereszténység kisajátította magának a zsidó ószövetséget és a zsidók ellen fordította azt. A zsidógyűlölet tehát lényegében az egyik alapköve az úgynevezett zsidó-keresztény civilizáció és kultúrának, a görögség, latinság és a zsidó ószövetség hagyományai mellett. (Mint ahogy a zsidógyűlölet mindig is az egyik alapköve volt az arab-muszlim civilizációnak és kultúrának is, annak mind a hagyományos, mind pedig modern változataiban.)
Európában a zsidógyűlölet sokkal töményebb, elterjedtebb és meggyökerezettebb, mint a különböző zsidó kezdeményezésű felmérések mutatnák, elsősorban mert ezen kezdeményezések első számú célja a pánik-keltés minimalizálása a zsidóság körében. Nyugat Európában egyébként a muszlim zsidógyűlölet termékeny táptalajhoz jutott a hagyományos európai zsidógyűlöletben, ami tovább parázslik a felszínek alatt, míg Kelet Európában dúl a hagyományos európai zsidógyűlölet, beleértve Magyarországon is, bár ott a kormány jelenleg többé-kevésbé kordában tartja a tettleges antiszemita erőszakra való erős hajlamosságot a meglehetősen jelentős számú magyar neo-nácik, és nyílt vagy burkolt szimpatizánsaik soraiban.
Történelmileg a keresztény zsidógyűlölet eredetileg zömében vallási mivolta radikális politikai és faji mutációkon ment át a hosszú 19. század vége felé, amikor a kialakuló kapitalizmusban magasan versenyképes zsidók a párhuzamosan kialakuló nemzeti nacionalizmusok által egy azokra egyértelműen és elkerülhetetlenül veszedelmes, „idegen lelkű” és bizalomra nem méltó transznacionális fajnak lettek minősítve.
Meg kell érteni ezért minden európai zsidónak, hogy az európai „anti-antiszemitizmus”retorikája nagyrészt üres duma, ami távolról sem elég kétezer éves zsidó-ellenes beidegződések feloldására és semlegesítésére az átlag európai nem-zsidó fejében, pedig ez kellene. Természetesen van jónéhány európai nem-zsidó, aki egyáltalán nem antiszemita és komolyan gondolja az antiszemitizmus elleni küzdelmet, de szerintem sajnos túl kevesen ahhoz hogy érdemi változás történhessen Európában a zsidógyűlölet terén. Mint ahogy túl kevesen voltak a zsidómentők is a vészkorszakban. De persze mind nekik, mind pedig a mai filoszemitáknak is le a kalappal – és pedig ezerszer!!
Mindenesetre a lényeg az, hogy minden zsidónak, aki Európában kíván maradni, számolni kell annak következményeivel, hogy a zsidógyűlölet az európai kultúra és civilizáció egyik alapköve, és ezt a kétezer éves beidegződést nem igen lehet kiűzni az átlag európai fejéből mégha megannyi milliárd eurót is költene az EU erre a célra ilyen vagy olyan felvilágosító propaganda formájában. Más szóval, nem lehet eltekinteni attól, hogy a zsidógyűlölet az európai identitás szerves és elidegeníthetetlen alkotóeleme. Szóval ahogy Pesten mondanák, ha zsidóként Európában kívánsz élni, akkor „ez van, ezt kell szeretni”.
Csak ket apro megjegyzes.
1. Az europai zsido nem egyszeruen „valasztotta” Europat, hanem jobbara oda szuletett. Ahhoz, hogy felalljon es tovabballjon, nem valasztania kell, hanem sulyos dontest kell hoznia.
2. Ha jol sejtem, te valahonnan E-Amerikabol irsz. A helyzet ott is kezd rosszabbodni. Lehet, hogy par ev mulva mar nem angolul, hanem heberul irod a peldabeszedet? (Kozben beleneztem mas hozzaszolasaidba, es ugy tunik, megsem Amerikabol irsz :-)))
Mint fentebb láthatod, az utolsó két bekezdés most jelentősen módosítja az előzőleg utolsó bekezdést. Ami a megjegyzéseidet illeti:
1.
Egyetértek a megjegyzéseddel. De ne felejtsük el, hogy a zsidóságnak az a része amely fennmaradt a zsidó történelem viszontagságai során, nagyobb részben akkor és ott maradt fenn, ahol nem volt röghöz kötve, és képes volt nehéz időkben viszonylag gyorsan tovább állni még akkor is, ha nyelvet, kultúrát kellett felcserélni ehhez, és újrakezdeni egy idegen közegben. Meg az is ide tartozik, hogy ki tudja hány százezer vagy millió zsidó pusztult el a vészkorszakban, mert nem voltak készek időben meghozni a súlyos döntést, amikor még lehetett volna tenni valamit a katasztrófa elkerülésére. Továbbá az is ide tartozik, hogy nem az öregek, betegek, meg tehetetlenek kivándorlásáról lenne szó, hanem elsősorban életerős zsidó fiataloké. Az öregek, betegek, meg a tehetetlenek jöhetnének a fiatalok után, miután azok már megalapozták az egzisztenciájukat az új világban.
2.
Jelenleg Ausztráliából írok, de 1965-75 között Izraelben éltem, mint kibbucnyik, katona és egyetemista, szóval történetesen képes vagyok példabeszédeket írni héberül is. :-)))
3.
Amerikában valóban rosszabbodik a zsidók helyzete, főleg mert az amerikai zsidóság rohamosan útvesztetté válik az egyre hatalmasabb méretű lemorzsolódás, a rengeteg öngyűlölet, meg a cionisták és anti-cionisták belharcai miatt. Amerikában sajnos nem annyira a maroknyi zsidógyűlölő, hanem az amerikai zsidóság nagy tömegeinek identitásvesztése, és egymással való marakodása és civakodása a fő oka annak, hogy rosszabbodik ottan a zsidók helyzete. Ez pedig szöges ellentétben áll az európai zsidóság helyzetével, amely egy eleve zsidógyűlölő kulturális és civilizációs kontextusban kényszerül élni.
4.
Ami pedig a zsidók potenciálisan tömeges kivándorlását illeti Európából, nekem erről a következő gondolataim lennének:
A kb. egy millió európai zsidó szerintem könnyedén elférne Amerika és Ausztrália mellett Izraelben, Kanadában és Új Zélandban. Ha ez a kivándorlási folyamat három-négy évtizedet venne igénybe, akkor egyáltalán nem terhelné túl a befogadó országok befogadóképességét. Maga Izrael akár fél milliót, háromnegyed milliót is képes lenne befogadni sokkal rövidebb idő alatt; példa erre a kilencvenes évek milliós nagyságrendű orosz zsidó menekült hulláma, amikor Izrael zsidó népessége még az öt milliót se érte el. A másik fél millió pedig távolról sem terhelné túl a tengerentúli országok befogadóképességét egy három-négy évtizedes bevándorlási folyamat során, és a zsidók aránya is alig változna a befogadó tengerentúli társadalmakban.
Eloszor is koszonom a figyelmedet, nem gondoltam, hogy a megjegyzesem ennyi gondolatot valt ki beloled. Ami a temarol alkotott velemenyunket illeti, a kulonbseget csak nagyito alatt lehetne erzekelni. Sajnalom, hogy elkoltoztel, Izrael nyilvan vesztett ezzel :-)))
Doktorit jöttem csinálni itt Ausztráliában 1975-ben, aztán családostól itt ragadtam, válságkezelő szakember/üzletember lettem, különösen a gyáripari és energia szektorokban, és a végén csak nyugalomba vonulásom után tudtam befejezni a doktorimat. De a szívem ott maradt Erecben, egy nagy sereg rokonnal egyetemben, mind az én oldalamon, mind pedig a feleségem oldalán. :-)))
En nem voltam ilyen bator. Mar amikor elhagytam MO-ot negyvenegynehany evvel ezelott, azert jottem Izraelbe, mert feltem, hogy barhol mashol orokre idegen maradnek, ahogy az voltam MO-on. Persze azota kozelebbrol megismertem sok orszagot, csalad, gyerekek, ok tanultak a vilag kulonbozo helyein, es megertettem, hogy Kanadaban, az USA-ban, de akar Olaszorszagban sem olyan zsidonak lenni, mint Pesten. De en a mai napig felnek elkoltozni, legfeljebb nehany hetre-honapra gyerekekhez, baratokhoz „szabad” nyugdijaskent.
Nagyon megértelek. :-)))
Én magam azonban mindig is egy sokkal izgágább, kalandvágyóbb alkat voltam, attól kezdve, hogy tizennégy éves kísérő nélküli kiskorúként faképnél hagytam a magyarokat és Magyarországot 1956 november 11-én, és visszanézve az azóta eltelt hatvanöt évre, azóta sem riadtam vissza semmiféle ma már hajmeresztőnek tűnő kockázattól. 1956 novemberére a magyarokat és Magyarországot, annak fojtogató légkörével, már alaposan megutáltam, amit csak betetézett az a hat hónap, amit egy sereg nyilas és hungarista között kellett eltöltenem a menekült táborokban, amíg meg nem kaptam az ausztrál beutazási vízumot Ausztráliában élő nagynénémnek köszönhetően. Kikeresztelkedett zsidó szülők gyerekeként római katolikusnak adtam ki magamat, bár így se maradt el a felém irányított sűrű zsidógyűlölő heccelés a táborokban, mivel az egész hitközség persze az arcomra volt festve, nyilvánvalóan a zsigeri zsidógyűlölők legnagyobb vigalmára. Azóta is gondosan kerülöm a magyarok társaságát, akiket egy sunyi, alattomos és rosszindulatú népségként ismertem meg tizennégy éves koromig. 1965-ben alijáztam Ausztráliából, azután tíz évig kibbucnyik, katona (Golani, majd rezervista) és egyetemista (Tel Aviv Egyetem) voltam, mielőtt visszatértem volna Ausztráliába doktorizni, bár ehelyett hamarosan inkább válságkezelő szakemberré váltam az üzleti világban, ezért a doktorimat csak nyugalomba vonulásom után, 2011-re sikerült befejeznem. Feleségem kibbucnyikit volt amikor megismertem, kibbuci német vatikim lánya, és mára már tősgyökeres ausztrálnak számító lányom és unokáim, angolszász ausztrál vejemről már nem is beszélve, ők már persze azt se tudják mi fán terem a magyar és Magyarország, és ez így is van a legnagyobb rendben. Ha pedig érdekelné őket a dolog, akkor ott van egy vaskos, képekkel teli memoir, amit az ő szakadatlan nyaggatásukra írtam nekik angolul, ami azonban máig is ott hever náluk elolvasatlanul a könyvespolcon és számítógépes fájl-ként. Na mindegy, én megtettem amit tennem kellett. Én pedig idős koromra jól meg vagyok a magyar nyelv, a magyar zsidó történelem, és a magyar irodalom hobbiszerű művelésével teljesen magányos és visszavonult alapon, ami nekem untig elég a Magyarországról cipelt batyúmból. :-)))
Ehhez a tortenethez kepest fantasztikusan irsz magyarul. Bocs a kivancsiskodasert, de a szuleiddel mi lett?
Idős szüleim Budapesten maradtak, húgommal egyetemben. Húgomnak 1965-ben sikerült alijáznia, ami egy kész csoda volt akkoriban, és ma terjedelmes családja van Izraelben. Szüleim hatalmas és rendkívül fájdalmas áldozatot hoztak számomra azzal, hogy elengedtek. Lefizettek egy családi barátot, hogy vigyen át magával a határon, de utána már egyedül maradtam.
Maga a határátlépésem egy rendkívül drámai eseménnyé vált, amikor két nap bújócskázás és menetelés után az utolsó folyón/csatornán a kis bádog csónak elsüllyedt alólam az éjjel kellős közepén, és mindenem odaveszett a fagyos novemberi időben: teli hátizsák, ruhák, bakancs, élelmiszer, minden. Fél üveg rumot adtak az embercsempész parasztok, hogy igyak meg a jeges hideg ellen, míg egy zsidó származású egyetemista, aki már előttem átjutott, száraz ruhát kölcsönzött, aztán egy szalmakazalba dugtak, és a következő reggel így érkeztem meg az első menekült táborba.
A magyar nácik meg a kommunisták együttesen tönkretették szüleim életét és egészségét, amit én soha az életben nem tudok megbocsátani a magyaroknak. Középosztályú kis család voltunk, de a kommunista időkben kapitalistáknak voltunk minősítve, én magam pedig fekete bárányként gyűlölet és szakadatlan zaklatások tárgya az iskolában, mert zsidó származású is voltam meg kapitalista csökevény is. Más szóval könnyű préda. Az iskola tele volt ávós meg sváb gyerekekkel, meg kommunista nagy fejesek gyerekeivel, szóval elképzelhető, hogy mi volt ott a fogadtatásom nap mint nap.
Ami a magyar nyelv és irodalom iránti fogékonyságomat illeti, mindannak ellenére, ami történt velük Magyarországon, a szüleim jól belém súlykolták a magyar nyelv és irodalom gyakorlatát és szeretetét. Miután 1957 májusától megérkeztem Ausztráliába, gyorsan megtanultam angolul, aztán Izraelben héberül, tehát 57-től kezdve vagy negyven évig, az internet beköszöntéig, alig beszéltem vagy olvastam magyarul, ha egyáltalán. 2003-ban egész véletlenül megismertem az interneten keresztül egy fiatal pesti professzor asszonyt, akivel egy idő után szoros baráti kapcsolatot kötöttem, és azóta kezdtem intenzíven gyakorolni megint a magyar nyelvet sűrű emailekben és gyakori beszélgetésekkel Skype-on. Mind a ketten megszállotjai vagyunk a zsidó, izraeli és magyar zsidó történelemnek és irodalomnak, így mindig vannak rendkívül érdekes témák, amiket átbeszélhetünk egymással. Így aztán magyar nyelvi kompetenciáim hamarosan visszatértek, mintha az a negyven év hiátus soha se történt volna meg.
Kosz. Elvezettel es sok empatiaval olvastam a soraidat. Valahogy mindez velem is megtortent, de mivel tobb, mint 20 evvel kesobb, amolyan light formaban. En is at kellett menjek 2 hataron utlevel nelkul, egy 3 eves kislannyal es az 5. honapban levo felesegemmel. De minket a Szochnut embercsempeszei vittek at a hataron, es „csak” egy autot vesztettunk el utkozben. De igy utolag pozitiv elmenykent emlekszem az egeszre, es foleg utana nagyon szep elet vart rank. Egyebkent a felesegem szulei utanunk jottek, es itt is maradtak eletuk vegeig. Az en szuleim is kovettek minket, de Izrael nem volt valo nekik, es visszamentek.
Bizony nem volt könnyű és veszély nélküli az alijázás Magyarországról a hetvenes években sem, és nagy örömmel tölt el, hogy esetetekben ilyen viszonylag simán ment a dolog, azután pedig hogy ilyen szépen és gyorsan be tudtatok illeszkedni az Izraeli életbe.
Be’emet kol hakavod lachem! És le a kalappal előttetek! :-)))
Feltehetően valami csoda folytán turista engedélyt kaptatok, hogy átautózzatok Jugoszláviába, onnan aztán a Szochnút emberei átcsempésztek Szlovénián keresztül vagy Ausztriába, vagy pedig Triesztbe. Azért gondolom így, mert tudomásom szerint a hetvenes években a Szochnút még nem nagyon működhetett Magyarországon, Jugoszláviával ellentétben, ahol úgy tudom, hogy Titóék többé-kevésbé szabad kezet engedtek mind a Szochnútnak, mint pedig a Moszádnak.
Eddig haromszor valaszoltam, de a moderator minden alkalommal torli. Nezz bele a disqus lapomba, ott olvashatod a torolt valaszokat. Ha te erted, miert toroltek, oszd meg velem :-)))
Sabat salom!
Belenéztem a disqus lapodba, de nem találtam rá ezekre a hiányzó válaszaidra. De semmi baj. Válaszolhatsz akkor és amikor tetszik, Talán ha átfogalmaznád a válaszaidat más szavakkal, akkor sikerülne visszaállítani az összeköttetést. Emellett talán érdemes lenne megadni egymásnak egymás Skype ls email címeit is, mert akkor privát alapon is tudnánk beszélgetni egymással különböző közös érdekű témákról.
Egyébként borzalmas ez a Har Meron katasztrófa! :-((((
Ve-Sabát Salom gam lachem! :-)))
Semmi izgalmas es cenzuraznivalo nem volt a valaszban. Leirtam, hogy pont az tortent, amit tippeltel, Trieszten keresztul. Mindegy….
Szivesen kommunikalnek veled, de itt nem szivesen adok meg privat cimeket, mert a forum tele van „fura” alakokkal. Ha van valami „publikus” cimed, szivesen irok.
Kedves MikeB!
Üdv!
Olvasva a kommentedet, gondoltam, fűznék hozzá egy-két megjegyzést.
A kereszténységnek magának az antiszemitizmushoz nincs köze. Ha az Újszövetséget olvasod, akkor ott sehol sem írnak olyasmit, hogy „öljük meg, vagy gyűlöljük a zsidókat”. Sőt, Pál apostol, a pogányok apostola hangsúlyozza pl. a rómaiaknak írt levélben, hogy Isten nem vetette el Izráelt, továbbra is a választott népe marad, kegyelmet talál Istennél, és betölti azt a szerepet a végidőkben, amelyet Isten mindig is szánt nekik. Viszont azt is leírja, hogy Izráel eltért Isten tanításától és szavától, és ezért Isten csapásaira számíthatnak, ha továbbra sem térnek meg. Ugyanilyen tanítások, fenyegető jövendölések az Újszövetség más könyveiben is előfordulnak, de ezen az alapon az egész Tórát és a Prófétákat antiszemitának lehetne bélyegezni, mert azok sokkal inkább tele vannak hasonló tartalmakkal: a nép megveti az adott időben számára kijelölt Próféta Istentől jövő beszédeit, és ezért a Próféta megjövendöli, hogy a népre Isten pusztítást hoz, ha nem térnek meg. Az Újszövetségben sem szerepel semmi más jellegű tanítás. De azt egyetlen Újszövetség-beli könyvben sem fogod megtalálni, hogy bárhol is arra buzdítanák a hívőket, hogy gyűlöljék a zsidókat, vagy ártsanak nekik, vagy öljék meg őket, vagy bármi ilyesmi.
A korai keresztény egyház üldözésében -erről történelmi források sokasága tanúskodik- a zsidók kulcsszerepet játszottak. Ezt a keresztény egyház nem felejtette el, és sajnálatos módon nem tudott megbocsátani, és -nem keresztény módra- bosszút állt. Számomra tanulságos volt olvasni, hogy amivel a korai keresztény egyházat vádolták a zsidók alaptalanul, később ugyanazokat a vádakat és rágalmakat kapták vissza. És amikor haladtunk előre az időben, és az egyház politikai hatalomra tett szert Európában, és mondhatni meghatározta egy átlag polgár gondolatait, akkor igyekeztek „bekódolni” az antiszemitizmust az emberekbe. De ez addig, és főleg kezdetben nem így volt. És tény, hogy némely egyház azóta teológiájának alapjává tette az ún. „helyettesítési elvet”, vagyis azt, hogy szerintük Isten végleg elvetette Izráelt, és helyette a keresztény egyházat jelölte ki választott népévé. Ez azonban csak néhány felekezetre igaz, de nagyon sokra nem. Személyesen én magam sem értek vele egyet, mert a Prófétákban és az Újszövetségben, de igazából a Tórában is világosan, és sokszor le van írva, hogy Isten ugyan megbünteti Izráelt, és fegyelmezi népét, de sosem fogja végleg elvetni. Létezik Istennél a választott népe, Izrael, és létezik a pogányokból megtért Isten-hívők, akik Jézus által ismerték meg Istent, és bár a Próféták és az Újszövetség szerint e két csoport küldetésében és szerepkörükben vannak hasonlóságok, nem lehet a kettőt összekeverni. Egyébként én személy szerint épp akkor szoktam le az antiszemita gondolatokról, amikor alaposabban megismertem a keresztény hitemet: az Újszövetséget, a Tórát, a Prófétákat, és megismertem, hogy Isten milyen szerepet is szán választott népének. És tudom jól, hogy sok keresztény felekezet sokféleképpen gondolkodik, de hát ez ugyanúgy igaz a zsidóságra is, sőt, igazából minden vallásra, hovatovább, még a tudományra is, ez az emberi természet része, nem pedig egy adott vallásé. Ahogy a Budapesti Országos Rabbiképzőn tanult ismerősöm idézte sokszor: „Két rabbinak egy kérdésben van három különböző véleménye”. De visszatérve: amivel igazából nem értek egyet, az a következő állításod: ” a kereszténység kisajátította magának a zsidó ószövetséget és a zsidók ellen fordította azt”. Ez ugyanis kezdetben nem így volt, és később sem, és sok felekezet esetében ma sem igaz.
Személy szerint pont abban látom a problémát, hogy az európai átlagember manapság már fényévekre került az igaz keresztény hittől; az egyházi vezetők is úton-útfélen bűnöznek. És az átlagember -hiába él névleg keresztény kultúrában- nem ismeri a saját szerepét, és nem ismeri Isten választott népének szerepét a világban, és már nem fordít arra időt/energiát, hogy megismerje a hite alapjait, így aztán az éppen aktuális politikai áramlatok úgy mossák át az agyát, mint a folyó a medrét. És azért manapság, az információs világ korában, amikor már 1 percnyi google után olvashatja az ember az eredeti görög nyelvezettel az Újszövetséget, illetve a zsidó fordítású Tórát, Prófétákat, és Szent Iratokat, nem kellene megismétlődnie annak, ami sok száz évvel ezelőtt megtörtént, hogy a vallási-politikai vezetők szándékosan kifordatják és megmásítják az Írásokat, és a követőik ebben lelkesen utánuk mennek. De hát, ahogy Salamon mondta: „Nincs új a nap alatt”; a technológia ugyan rengeteget változott, de az emberi természet nem, így aztán évszázadok, sőt, évezredek múltán is ugyanazokkal a problémákkal nézünk szembe, mint akkor.
Kívánom Nektek, hogy sikeres, boldog életetek legyen, ahol éppen laktok, és hogy az antiszemitizmus ne nyomja rá a bélyegét az életetekre. Isten Áldjon Benneteket!
Úgy tűnik, hogy az antiszemitizmus lassan olyan lesz mint a „Tóra”. Újból-és újból előveszik, és azt csócsálják újra,amíg külön irodalma is lesz. Sőt, a végén felöltöztetik, „Ő” lesz a „”menyasszony”, és a jó zsidó a „vőlegény”… Azért hadd jegyezzem meg. Az , hogy „Az europai zsido nem egyszeruen „valasztotta” Europat, hanem jobbara oda szuletett.”…csak az ott SZÜLETETTEKRE igaz. Viszont valamikor mégis odakényszerültek, mert a rómaiak a saját hazájukból elüldözték őket. Ez igaz az ún. szefárd részre is. Az igazság viszont az, hogy a zsidóságot akárhol született is, idegen antitestnek tekintik. Hogy mi lenne a megoldás? Szerintem az, hogy ki-ki menjen oda vissza, ahonnan jött (tek ősei). Amolyan „restore” helyzetet kell teremteni. Ez vonatkozik a négerekre éppúgy, mint a „palesztínkakákra” is. Vonatkozik az ázsiaiakra is. Az ún. vallási vonatkozású rész már egészen más kérdés…
Príma ötlet.
Póráz a kutyusra, a fogkefe a szatyorba és futás pont oda, ahonnan jöttek az őseim. Mivel fogalmam sincs arról, hogy honnan ette őket pont ide a fene, ezért pillanatnyilag helybenjárok.