Szakállas hazugság újratöltve

Lázár György Facebook-posztjában a Molotov-Ribbentrop-paktumot próbálja mentegetni, de ebben nincs semmi új, ezt már nála sokkal jobban felkészült propagandisták, sőt egész propagandaosztályok is próbálták, de sok kommunista párt éppen a paktum miatt szakadt ketté. Feldmájer Péter szerkesztőségünkhöz eljuttatott véleménycikkét közöljük.

Ez a kísérlete tehát szóra sem érdemes, nagyjából annyit ér, mintha valaki II. Szulejmán áldásos tevékenységére hivatkozna azzal, hogy a mohácsi csata milyen jó volt a magyaroknak, mert a népesség jelentős részének kiirtása után a magyar Alföldön csökkent a környezetszennyezés…

Egyetlen megjegyzése az, amelyre érdemes tényszerűen válaszolni. Ez pedig az, hogy szerinte zsidók százezreinek, ha nem millióinak az életét mentették meg a bevonuló szovjet csapatok.

Hogy ezt honnan szedi nem tudni.

Egy azonban tény, a kelet-lengyelországi területek elfoglalásakor a sztálini propaganda azt terjesztette, hogy ez nem más, mint „az ukránoknak és a fehéroroszoknak a lengyel iga alól történő felszabadítása” és az igaz is, hogy az ukránok és a fehéroroszok valóban örömmel fogadták a Vörös Hadsereget.

A szovjetek pontosan tudták, hogy mi történik, mi lesz a német uralom alá került területeken élő zsidók sorsa, ennek ellenére a létrejött paktum miatt az összegyűjtött foglyokat, akik az 1939. szeptember 1. előtt Lengyelország nyugati részén élték, amely Németországhoz, illetve a megszállt Főkormányzósághoz került, átadták október 24. és november 23. között a németeknek, 42 492 személyt, köztük többezer zsidót – a lengyelek sorsa nem ismert, a zsidókra a biztos halál várt.

Hát ennyit arról, hogyan védte meg Sztálin és rendszere az uralmuk alá került zsidókat.

Az 1941 után ott folytatott zsidók elleni német népirtás adatai egyébként nem támasztják alá Lázár értelmezését. Ha a szovjet hatóságok kimenekítették volna a világ talán legnagyobb zsidó-népsűrűségű területéről az ott lakókat, akkor kik maradtak ott, akiket meggyilkoltak?

Akiket politikailag kockázatosnak tartottak, azokat elvitték a Gulagra, a többieket otthagyták az Einsatzkommandóknak, akik mintegy 1,5 millió zsidót öltek meg a Wehrmacht után haladva 1941 őszén-telén – persze az ukrán, fehérorosz segítőik örömmel és odaadással folytak bele a soha nem látott mértékű pogromba, amiről ükapáik még csak álmodoztak. (Megrendítően ír a tömeggyilkosságokról Vaszilij Grosszman az Élet és sors című könyvében, amely e csodás regényen belül egy önálló kisregényt alkot. Európa Könyvkiadó, 2013).

A pisztollyal, géppuskával végrehajtott mészárlások a későbbi halálgyárak előjátékai voltak. Szomorú tény, hogy a gázkamrák prototípusait, a gépkocsik rakterébe vezetett gyilkos kipufogógázak alkalmazását egy orvosprofesszor (!), SS parancsnok találta fel.

Ezek nagyjából közismert tények, aki szeretne erről részletesebben olvasni, elolvashatja például Jörg Baberowski: Felperzselt föld című könyvét (Európa Kiadó, 2015), amely részletesen foglalkozik többek közt a három balti köztársaság és Kelet-Lengyelország területének szovjet megszállásával és az ott történt eseményekkel.

A szerző a Mazsihisz Közép-Magyarországi Területi Csoportjának elnöke, ügyvéd, 1991-től 1999-ig, majd 2005-től 2013-ig a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke volt

A gulág, az újságíró és a tények

Lázár György újságíró hosszas bejegyzésben bizonygatta, hogy Menachem Begin „dicsőítette” Sztálint. Az egyetlen gond ezzel, hogy Begint 1940-ben deportálták a gulágra.