Az Adolf Eichmann náci német háborús bűnös ellen Jeruzsálemben megtartott per hatvanadik évfordulójára emlékeznek Izraelben – jelentette a helyi sajtó pénteken.
1961. április 11-én kezdődött Jeruzsálemben az Argentínában elfogott, majd kalandos úton Izraelbe csempészett háborús bűnös pere, akinek szerepe volt több mint négyszázezer magyar zsidó Auschwitzba deportálásában is.
A jeruzsálemi Beit Haam előadótermében 15 ügyben nyújtott be Gideon Hausner akkori főügyész vádiratot Eichmann ellen, a vádak között a zsidó nép és emberiség elleni, valamint háborús bűnök szerepeltek. Egy évig tartó bírósági eljárás után halálra ítélték, majd végre is hajtották Izrael egykori SS-főtiszt elleni máig egyetlen halálos ítéletét.
Eichmann azzal védekezett, hogy csak államának politikáját hajtotta végre, de ezt az ügyészség elutasította, és személyes felelősséget állapított meg, ami máig a háborús bűnösök elleni nemzetközi törvénykezés egyik alapja.
A Maariv című újság a perben elhangzottak izraeli társadalomra tett jelentős hatásáról írt a kerek évfordulón. A tanúvallomások 1961-ben drámai változásokat indítottak el a közbeszédben és az egyének szintjén is.
Az Eichmann-per nyomán a holokauszt egyes személyek marginális tragédiájából kollektív emlékezetté és traumává vált Izraelben. Az eljárás idején mintegy félmillióan, az izraeli lakosság negyede volt a vészkorszak túlélője.
Izraelben még nem volt televízió, de a rádió minden nap közvetítette a 110 tanú vallomásait, a perbeszédeket, és az addig hallgató, és gyakran elutasítással találkozó túlélők úgy érezték, nekik sem kell szégyellni, sőt joguk van elmondani saját történetüket, elfogadottá vált személyes tragédiájuk.
Előzőleg az izraeli közvéleményben önvédelemre képtelen áldozatoknak tekintették az üldözötteket, de a per nyomán ismert lett és árnyaltabbá vált a zsidóüldözések története és értékelése.
„Addig nem nagyon dokumentálták a gyilkosságokat, de az Eichmann-perben megkezdődött a történetírás a korabeli naplók és a vallomások százai alapján, melyek lenyűgöző módon az áldozatok szempontjából mutatták be és magyarázták meg a történteket” – emelte ki a lapnak a korszak egyik legnevesebb kutatója, Hanna Jablonka professzor.
„A holokauszttúlélők színpadot kaptak családi és személyes történetük elmondásához, a per a hatmilliós számot egyedi részletekké változtatta” – hangsúlyozta a Maarivnak Jigál Kohen, a gettóharcosok múzeumának igazgatója.
A Háárec című újság az évfordulón a per egykori németországi hatását elemzi. Az egész világon vihart kavart a történelmi súlyú vallomások napvilágra kerülése, több száz, s köztük számos ismert külföldi újságíró érkezett Izraelbe tudósítani.
Nyugat-Németországban a Háárec szerint „hisztérikusan” követték a jeruzsálemi per fejleményeit, mert attól tartottak, hogy hatására felerősödnek a világban a németellenes érzelmek.
Bonnban attól is tartottak, hogy a tárgyaláson bemutatott bizonyítékok és dokumentumok kiemelik számos, a náci rezsimet is hűségesen szolgált közszereplő háború utáni beilleszkedését a szövetségi köztársaság hivatalaiba, beleértve az igazságügyi és bűnüldözési, valamint a nyugatnémet külszolgálati posztok jelentős részét.
Eichmann a zsidóellenes politika és a „végső megoldás” kidolgozásában kapcsolatban állt a náci német minisztériumok számos tisztviselőjével, közgazdászokkal, diplomatákkal és jogtudósokkal, akik közül sokan integrálódtak később a nyugatnémet demokráciába.
Leginkább attól tartottak, hogy a tárgyaláson kiderül Eichmann egykori kapcsolata Hans Globkával, aki 1961-ben Konrad Adenauer kormányfő miniszterelnöki hivatalának főigazgatója és a kancellár jobbkeze volt. Globke korábban részt vett az antidemokratikus és rasszista szabályozások kidolgozásában a náci Németországban és a megszállt területeken, valamint a nürnbergi törvények értelmezésében.
Eichmann nem csak Globkével volt kapcsolatban. Másik tettestársa Kurt Becker SS-ezredes (Himmler személyes „rekvirálója”) volt. Róla is tett említést a perben, és nem kevés felelősséget kent rá. Becker egyébként fenn volt a háborús bűnösök listáján. Ennek ellenére háborítatlanul élte az életét Nyugat-Németországban haláláig. Nevéhez fűződik egyebek mellett M.O.-i lótenyészet 2/3-ának elrablása, A Csepel Művek nagyrészének elrablása, amiért soha Németország kártérítést nem fizetett a magyar államnak. Másrészt, ő is tárgyalópartnere volt a „zsidómentő” Kasztner Dezsőnek, s nem mellesleg, utóbbi az ő jóvoltából grasszált Bécsben SS-egyenruhában, amíg az „ügylet” végbe nem ment…Adalék: Unokája ma knesszet-képviselő, nagyapja emlékezetének harcos fényezője…
https://uploads.disquscdn.com/images/9a81ac0ecc2c1cdd74124978e5d75d0e778b5b2fdb5bb78074966ad429b067a3.png Professzor Asa Kaser, az Idf etikai kódexe szerkesztőjének a véleménye szerint Eichmann izraeli bíróság elé állítása helyes volt. Viszont nem kellett volna halálra ítélni. Elég büntetés lett volna számára élte fogytáig azok leszármazottainak az őrizetében lenni, akiknek a kiírtásáért mindent megtett.A professzor minden szavával egyetértek. De azt is tudom, hogy az általa kivánatosnak tartott megoldás rengeteg technikai problémát vetett volna fel. Meggyőződésem szerint technikai problémák nem mentenek fel az etikus magatartás kötelessége alól.
https://www.google.mg/url?sa=t&url=%68%74%74%70%3A%2F%2F%78%6E%2D%2D%39%31%2D%35%6C%63%70%6C%31%66%2E%78%6E%2D%2D%70%31%61%69&usg=AOvVaw2TyTvY3WrzV0vxiVRHugiM#upFVr2RFf
En azt hiszem, hogy le akartak zarni az ugyet „fizikailag”. Ezert is nem temettek el, mert nem akartak „folytatast”, pl. neonaci zarandokokat, stb. Ha lecsukjak, es mondjuk meg 20 evig Izraelben csucsul, akkor elkezdodtek volna a kiadatasi kerelmek mondjuk Argentinabol, Nemetorszagbol, es egy sor egyeb kellemetlenkedes. Ettol az Eichmann per egy szimbolikus aktusbol egy politikai szarra valt volna.
Az általad felvetett próblémákra gondolva írtam a hozzászólásom végén azt, hogy a professzor által kivánatosnak tartott megoldás rengeteg technikai problémát vetett volna fel. Meggyőződésem szerint technikai problémák nem mentenek fel az etikus magatartás kötelessége alól.
Ha ez Izrael tortenelmeben a legetikatlanabb aktus, marmint Eicmann kivegzese, akkor ezzel tudok elni. De miert is nem etikus, hiszen meg a biblia sem javasolt volna mast?
Egyebkent egyetertek a professzorral abban, hogy a borton talan tobb szenvedest okozott volna, mint a halal. Eichmannak valoszinuleg nem a mienkhez hasonlo „kapcsolata” volt a halallal, es a zsidok fogsagaban biztos szar lett volna neki. En egyebkent nem tartom tragedianak azt, hogy pl. Mengelet nem kaptak el, es bekesen megoregedett. Nagy valoszinuseggel allando rettegesben elt, es pokol lehetett az elete. De osszegezve, azt hiszem, helyes dontes volt Eichmannt felakasztani es a tengerbe dobni.
Bár nem vagyok egy koser vallásos, de meggyőződésem szerint az emberi élettel – ezen belül a leghitványabb ember életével is – kizárólag a Teremtő sáfárkodhat.
Ezen az elvi alapon állva tartom elfogadhatatlannak Eichmann kivégzését is.
Elfogadom az allaspontodat, es mostantol fogva soha, egyetlen embert sem vegzek ki…bar van egy eleg hosszu listam azokrol, akik szerintem megerdemelnek :-)))
Egyezzünk ki egy deportálásban. Csajágaröcsöge alsó szerintem ideális befogadó állomás lenne. Mellesleg a halálnál kicsit kellemetlenebb is.
En deportalni sem annyira szeretek, de maris kuldom, megfelelo csatornakon, a teljes listat. Jo munkat, es sok, finom sutnivalot csutortokre!
Ez a megátalkodott bűnöző rajta van a listádon?
https://uploads.disquscdn.com/images/d779f7bd10edcf6af689a43b5615f11963d3d6c41f45b8c5c5afd9065123f5ef.png
Nem, bar nagyon hasonlit a szomszed kutyajara, aki rendszeresen felassa a kertemet. De ot szemelyesen szoktam hazadeportalni. (Amugy imadjuk egymast.)
A „kóseroló” prof megint a régi jó „pajeszpödrős szofizma” receptjét mantrázza. Echmann egyrészt maga is tudta, hogy megérdemelte a halált, de a bíróság előtt csak időt próbált húzzni, hátha a CDU-s haverjai (másodvonal-beli nácik), megmentik a büntetéstől. Ez utóbbi egyébként be is következett. Adenauer megannyi „pénzt-paripát-fegyvert” ígért cserébe Eichmann-ért. Akkor még volt annyi gerinc a politikusainkban, hogy ezt elutasították (nem úgy, mint később, az egyébként már elítélt Demjanyuk esetében). Halálának módjával azonban én sem értek egyet. Olyan rabruhában, amilyenben a koncentrációs táborok áldozatai voltak, patkányméreggel kellett volna elpusztítani, és ezt filmre venni elriasztásul és okulásul. Ami pedig a …” az emberi élettel – ezen belül a leghitványabb ember életével is – kizárólag a Teremtő sáfárkodhat. Ezen az elvi alapon állva tartom elfogadhatatlannak Eichmann kivégzését is.”…szofizmatikus elvtelenséget illeti, javaslom, hogy mondja ezt a Jad Vasem falain található nevek előtt. Álszent…