Az Ideológia és önazonosság – Az 1953-as budapesti cionista per című kötet annak a Rákosiék által a „sztálini orvosper” mintájára szervezett akciónak a történetét járja körül, amelynek során a kommunista diktatúra vezetése ellenséges és illegális szerveződésnek akart láttatni vallásos cionista csoportokat – írja a Mazsihisz.hu.
A NEB kiadásában tavaly megjelent kötet online bemutatója április 8-án, csütörtökön délután 5 órakor lesz.
Rákosi Mátyás és kommunista bűntársai a sztálinista rezsimek, a Szovjetunió cionista pereinek „magyar kiadását” tervezték azáltal, hogy 1953-ban börtönbe vetettek néhány, a gyerekkort alig maga mögött hagyó, holokauszttúlélő fiatalt.
A „vádlottak” a nagyobb bajt csupán Sztálin halálának köszönhetően kerülhették el, aránylag enyhe ítéleteket kaptak a „cionista per” vádlottjai, köztük Engländer Tibor. Röviden ez a summázata Novák Attila történész, a NKE Molnár Tamás Kutatóintézet tudományos főmunkatársa könyvének, amely Engländer Tibor és társainak büntetőperét, annak hátterét, előzményeit és politikai motivációit tárja fel.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) által tavaly kiadott könyvnek – a pandémia miatt – most fogják megtartani az online bemutatóját. A rendezvényen Novák Attilával Pap Milán politológus, az MTKI munkatársa és Vári György irodalomtörténész, rabbinövendék beszélget.
ő zsido volt, korrupt embereket jol látta. az országot ő épitette fel a háboruu után
Hogy ki, kinek a bűntársa volt, vagy éppen az ma is, fogós kérdés. A legtöbb akkori vezető félt Rákositól, aki viszont Berijától rettegett (nem ok nélkül). Egyedüli Sztálin nyújtott számára védelmet, de ez is nagyon labilis alapokon állt. Azonban ahogy a „Mester” elhunyt, az ő sorsa is megpecsételődött annak ellenére, hogy Beriját letartóztatták. 1956-ban ez meg is történt. Kádárnak pl. soha nem bocsájtotta meg, hogy a 30-as években kénytelen volt feloszlatni az MKP-t. Ennek ellenére 1956 után, mégis Kádár nem félelmet, hanem a polgáriasodást nyújtott az ország népének. Nem mellesleg, visszatérve a bűntárs-témára: Pozsgay pl. 1956 előtt Gerő Ernő fiának háztanítója volt. Egy ilyen posztra nem lehet „csak úgy” bejutni, az ország második legerősebb vezetőjéhez. Hogy milyen piszkos szerepe volt később a rendszerváltási puccsban, az már ma nem titok. „Köztársasági elnök” szeretett volna lenni, de épp azok buktatták meg ebbéli törekvéseit, akikkel összefogott, mint bűntárs. Hosszú névsort lehetne a hasonszőrűekből összeállítani. Ja, és ha koncepciós perekről beszélünk, említsük meg pl. Biszku Béla nevét, akire még az ügyészek sem volt képesek rábizonyítani semmit, de ennek ellenére „elítélte” a „bíróság”, csak mert kijelentette, hogy az 1956-os eseményeket nem tekinti sem szabadságharcnak, sem forradalomnak….Még annyit: 1990 után a parlamenti képviselők szinte 90%-a MSzMP-tag volt.
Hogy ki, kinek a bűntársa volt, vagy éppen az ma is, fogós kérdés. A legtöbb akkori vezető félt Rákositól, aki viszont Berijától rettegett (nem ok nélkül). Egyedüli Sztálin nyújtott számára védelmet, de ez is nagyon labilis alapokon állt. Azonban ahogy a „Mester” elhunyt, az ő sorsa is megpecsételődött annak ellenére, hogy Beriját letartóztatták. 1956-ban ez meg is történt. Kádárnak pl. soha nem bocsájtotta meg, hogy a 30-as években kénytelen volt feloszlatni az MKP-t. Ennek ellenére 1956 után, mégis Kádár nem félelmet, hanem a polgáriasodást nyújtott az ország népének. Nem mellesleg, visszatérve a bűntárs-témára: Pozsgay pl. 1956 előtt Gerő Ernő fiának háztanítója volt. Egy ilyen posztra nem lehet „csak úgy” bejutni, az ország második legerősebb vezetőjéhez. Hogy milyen piszkos szerepe volt később a rendszerváltási puccsban, az már ma nem titok. „Köztársasági elnök” szeretett volna lenni, de épp azok buktatták meg ebbéli törekvéseit, akikkel összefogott, mint bűntárs. Hosszú névsort lehetne a hasonszőrűekből összeállítani. Ja, és ha koncepciós perekről beszélünk, említsük meg pl. Biszku Béla nevét, akire még az ügyészek sem volt képesek rábizonyítani semmit, de ennek ellenére „elítélte” a „bíróság”, csak mert kijelentette, hogy az 1956-os eseményeket nem tekinti sem szabadságharcnak, sem forradalomnak….Még annyit: 1990 után a parlamenti képviselők szinte 90%-a MSzMP-tag volt.