Rákosi irreális célok megvalósításával szerette volna növelni a Magyar Kommunista Párt népszerűségét, feledtetni vezetőinek zsidó származását. Cáfolni akarta a „hazafiatlanság” vádját, legalább részlegesen meg akarta ismételni Horthy 1938 és 1941 között folytatott „revíziós politikáját.
„Rákosi-féle zsidó klikk” – ezt az egyértelműen gyűlölködő kifejezést nem egy radikális jobboldali újságíró használta napjainkban, hanem Nagy Imre, az 1956-os forradalom később kivégzett miniszterelnöke, a romániai száműzetésben írt snagovi jegyzeteiben. (Lásd Nagy Imre: Snagovi jegyzetek. Gondolatok, emlékezések 1956-1957, Gondolat Kiadó – Nagy Imre Alapítvány, 2006, 93 old.)
Az idézet pontosan így hangzik:
„A szomszédos baráti országokkal való gazdasági és politikai kapcsolatok megromlásában és a velük szemben folytatott káros tevékenységben döntő szerepe volt annak a párt- és állami vezetésnek, amelynek az élén egy olyan klikk állott, amelynek tagjai kivétel nélkül mind zsidók voltak (Rákosi, Gerő, Révai, Farkas, Kovács, Vas, Nógrádi, Berei stb. Ez a káros, sőt ellenséges politika nemcsak Jugoszláviával szemben nyilvánult meg, bár elsősorban és főként kétségtelenül Jugoszlávia ellen irányult, hanem Csehszlovákia és Románia ellen is.
Mi volt a Rákosi-klikk ilyen magatartásának az oka?
Ebben kétségtelenül döntő szerepet játszott, hogy zsidók, méghozzá Moszkvából jött zsidók lévén túlnyomó többségükben, a magyar nép széles tömegei gyűlölettel viseltettek irántuk,
szembefordultak velük, s nem voltak hajlandók elfogadni őket a magyar nemzeti értékek képviselőinek, még kevésbé vezéreinek. Ezt valamennyien már hazatérésük előtt jól tudták, s később még inkább érezték.”
A súlyos kijelentések magyarázatra szorulnak. Ebben segít a Ki volt Rákosi Mátyás? című új könyv, mely a Napvilág kiadó gondozásában jelent meg. Szerzője, Feitl István elemzi Rákosi lelkivilágát, és figyelemre méltó, s eddig kevéssé ismert adalékokkal szolgál a magyar kommunista pártvezér személyiségéhez.
Kezdjük talán azzal, amit a Snagovi jegyzetek bevezetőjét író történész, Vida István is hangsúlyoz. Nagy Imre „nem volt antiszemita, már csak világnézeti okok miatt sem. A nyilvánosság előtt soha nem fordult elő, hogy előítéletes megjegyzést tett volna. 1956 előtti írásaiban, vitacikkeiben alig tapasztalható, hogy félreérthető fordulattal élt volna. Baráti körében szép számmal voltak zsidó eredetű értelmiségiek. Rákosiék politikai ellenfelei, ellenségei voltak, ezért haragudott rájuk.”
Állíthatjuk, hogy Nagy Imre nem a „saját kútfejéből” folyamodott az antiszemita retorikához, hanem az 1953. júniusi emlékeit elevenítette fel, amikor a Kremlben a szovjet pártvezetés hihetetlen alpári hangon „zsidózott” az odarendelt, és felelősségre vont magyar pártküldöttség előtt.
Lavrentij Berija, aki akkor szovjet vezetésnek nemcsak a tagja, de hangadója volt, Rákosit Magyarország „zsidó királyának” nevezte. Ekkor „fokozták le” Rákosit és nevezték ki Nagy Imrét miniszterelnöknek, aki tisztában lehetett azzal, hogy az ÁVH terrorjának enyhítése mellett a rendszer egyfajta „nemzeti kommunista” konszolidációját várják tőle. Ő volt az egyetlen nem-zsidó, a moszkvai emigrációban évtizedeket eltöltött, tehát a Kremlben ismert magyar pártvezető, akit erre a feladatra a szovjet vezetés alkalmasnak talált.
De miért hozta összefüggésbe a száműzött, és már a bírósági tárgyalására váró Nagy Imre „a szomszédos baráti országokkal való gazdasági és politikai kapcsolatok megromlását” Rákosi származásával?
Ez a tény kevéssé ismert, de Feitl István érdekes könyve megvilágítja. Rákosi ugyanis 1945. januárjában azzal az elképzeléssel jött haza, hogy Sztálint rábírja: képviselje a vesztes Magyarország érdekeit a második világháború győztesének számító Csehszlovákiával és Romániával szemben. Igyekezett elérni, hogy a Szovjetunió védje meg a szomszédos országokban élő magyar nemzetiséget, mi több, érje el a trianoni határok bizonyos mértékű korrekcióját is a párizsi béketárgyalásokon.
Vagyis Rákosi irreális célok megvalósításával szerette volna növelni a Magyar Kommunista Párt népszerűségét, feledtetni vezetőinek zsidó származását. Cáfolni akarta a „hazafiatlanság” vádját, legalább részlegesen meg akarta ismételni Horthy 1938 és 1941 között folytatott „revíziós politikáját”, erősen túlbecsülve azt a személyes kapcsolatot, ami őt a térség jövőjét meghatározó Sztálinhoz fűzte.
„1945 elején Rákosi kéri Dimitrovot, hogy a Moszkvába érkező csehszlovák kommunistáknak vesse fel a magyarokkal folytatott bánásmód kérdését. Május elején írt leveleiben teszi szóvá a csehszlovákiai magyar kommunisták tarthatatlan helyzetét, és kéri Dimitrov gyors beavatkozását. Aztán személyesen tárgyal a Csehszlovák Kommunista Párt vezetőivel, de hiába, Sztálin bíztatja a csehszlovákokat, hogy bánjanak ugyanúgy a magyarokkal, mint a németekkel.”
Rákosi közbenjárása tehát hiábavaló, nem tudja megvédeni a magyarokat a „lakosságcserének” álcázott kitelepítéssel, a kikényszerített lakosságcserével szemben. Az MKP által kezdeményezett prágai pártközi tárgyalások kudarccal végződnek. Erre válaszul Rákosi „1946 őszén az MKP III. kongresszusán olyan kemény hangot üt meg a magyar nemzetiséget sújtó csehszlovák politikával szemben, amely nem csekély meglepetést kelt a közvéleményben. A kommunisták gyűjtést is szerveznek a tömegesen menekülők számára, és Rákosi az első adományozó”, írja Feitl István.
Rákosi nem felejtette el a CSKP vezetőitől kapott sértő visszautasítást. 1949-ben aztán „bosszút áll”.
Júliusban, a Rajk-per előkészítése során, melyben szerepet játszott gyermekkorában kialakult ellenszenve a szerbek iránt, „feljelenti” Moszkvában az egész csehszlovák pártvezetést, tevékenyen közreműködik a Slansky-per előkészítésében.
Az immár „anticionista” irányvonalú prágai koncepciós perben egy sor vádlottat halálra ítélnek, köztük Vlagyimir Clementis volt külügyminisztert is, aki 1946-ban a legkérlelhetetlenebbül képviselte a magyarellenes álláspontot.
Rákosi Mátyás huszonhat éves volt 1918-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásakor. Személyiségének kialakulására hatást gyakorolt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. Ezt próbálta meg „Sztálin legjobb tanítványaként” összeegyeztetni az életét meghatározó kommunista ideológiával, a világforradalom, majd a Szovjetunió érdekeivel. Az így létrejött torzó személyiség azután teljesen elvesztette a valóságérzékelését, és a huszadik századi magyar történelem leggyűlöltebb politikusaként, száműzetésben fejezte be a pályafutását.
Pelle János összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Sötét idök amikor a kommunisták saját kommunista bajtársaik áldozataivá lesznek a kommunista önkény nyomása alatt a kirakat perekben és felmentésük cselekedeteik alól a Történelem itélöszéke elött mindig felmentéstelen szörnyetegé formálják a köztudatban.
Így már érthető, miért hagyta Nagy Imre tétlenül veszni Mező Imrét a Köztársaság téri pártházban. Mert gyűlölte, és mindegy volt neki a sorsa. Asperján György írja könyve füllszövegében találóan Nagy Imréről, „hiúsága és karriervágya nagyobb volt mint a bölcsessége és előrelátása.
Melyik könyvében írja ezt Asperján?
Csapataink harcbal állanak (fül jegyzet, vagy boriító jegyzet)
A nagy tévedés amit ma is megismétel a történelem , mint kommunistanak nem sikerült a kommunizmus megreformálása…a tévhite a halála lett…
Zsidók (Marx, Lenin, Trotzky) nélkül nem lett volna bolsevizmus, és az általa meggyilkolt több mint 100 millió gój ma is élne.
A legelsö kommunista maga a zsidó Jézus , az áldozati bárány a hit , remény és megbocsájtás nagymestere a keresztényi vallásban…
Zsidó származásúak voltak. Másoknál a tevékenységükhöz nem teszed hozzá, orosz, német, angol stb.
A kommunista cselekményekben részt vevők tettes mivolta nem a származásukból, hanem politikai meggyőződésükből fakad: kommunisták voltak akik magukat magyarnak, németnek, orosznak stb. vallották. Értük nem lehet felelős egy másik zsidó ember.
Nyilván tiltakozol a kollektiv delelősség ellen ha magyarokról van szó (lásd Benes dekrétum) miközben a zsidó származásúaknál elfogadod.
Az olyan alakokkal, mint ez a Hencidától Bonchidáig 40. nick-nevű seggfej nincs miről tárgyalni.
Ami a magyar zsidóság kollaborációját illeti :
Nézzük először a moszkvai emigrációból hazatérteket (továbbiakban a moszkoviták). Ezek az emberek hazatértükig a szovjet párt- és/vagy a komintern apparátusában dolgoztak. Az a tény, hogy nem sérültek a sztalini tisztogatás során bizonyítja, hogy Sztálin és a Bolsevik Párt utasításait bármikor feltétel nélkül végrehajtották.
Azon zsidók egy része, akik Magyarországon szenvedték el az üldöztetést, a totális létbizonytalanságot, a Szovjetúniót felszabadítójuknak tartották, míg a magyarságot – az ő esetükben több mint bocsánatos általánosítással – őket részben veszni hagyónak részben elveszejtőnek minősítették. Ezek a zsidók minden szempontból alkalmasnak bizonyultak a szatellit állam sorba dőlt Magyarország középvezetői pozícióinak a betöltésére, mivel a Szovjetunió iránt lojálisak voltak és a munkakörük ellátásához szükséges képességekkel rendelkeztek.
Ennek a korszaknak volt a nagy találmánya az első felettesi tisztség. Rákosiék igyekeztek nem-zsidókkal feltölteni az államigazgatást. Ha nem találtak megfelelő nem-zsidót, akkor kineveztek egy nem megfelelő nem-zsidó pártmunkást, aki alá bebujtattak egy, az ügyek vitelére képes zsidót. Ezt az ügyeket intézőt nevezték az XXX elvtárs első felettesének.
Az olyan alakokkal, mint ez a Hencidától Bonchidáig 40. nick-nevű seggfej nincs miről tárgyalni.Ami a magyar zsidóság kollaborációját illeti :
Nézzük először a moszkvai emigrációból hazatérteket (továbbiakban a moszkoviták). Ezek az emberek hazatértükig a szovjet párt- és/vagy a komintern apparátusában dolgoztak. Az a tény, hogy nem sérültek a sztalini tisztogatás során bizonyítja, hogy Sztálin és a Bolsevik Párt utasításait bármikor feltétel nélkül végrehajtották.Azon zsidók egy része, akik Magyarországon szenvedték el az üldöztetést, a totális létbizonytalanságot, a Szovjetúniót felszabadítójuknak tartották, míg a magyarságot – az ő esetükben több mint bocsánatos általánosítással – őket részben veszni hagyónak részben elveszejtőnek minősítették. Ezek a zsidók minden szempontból alkalmasnak bizonyultak a szatellit állam sorba dőlt Magyarország középvezetői pozícióinak a betöltésére, mivel a Szovjetunió iránt lojálisak voltak és a munkakörük ellátásához szükséges képességekkel rendelkeztek.Ennek a korszaknak volt a nagy találmánya az első felettesi tisztség. Rákosiék igyekeztek nem-zsidókkal feltölteni az államigazgatást. Ha nem találtak megfelelő nem-zsidót, akkor kineveztek egy nem megfelelő nem-zsidó pártmunkást, aki alá bebujtattak egy, az ügyek vitelére képes zsidót. Ezt az ügyeket intézőt nevezték az XXX elvtárs első felettesének.
Mindenki magyar volt. Azok is akik kiválasztották őket és azok is akiket kiválasztottak. Származási alapon való taglalás a sok vastapsoló felelősség áthárítása.
Származási alapon tették. Ha nem zsidó származásúak lennének akkor szóba sem jönne a származás.
Miközben a külhoni magyaroknál elfogadják az önazonosítást mint az identitás alapját azt megtagadják a zsidóktól.
Akiket ismertem azok nem mind zsidók hanem mint magyarok vettek részt a pártmunkájában még akkor is ha szokásaikban megtartottak zsidó elemeket.
Ha egy antiszemitának mondod azt, hogy
akkor az a vadbarom közölnii fogja veled, hogy csak magyarul beszélő, de nem magyar emberek – röviden – zsidók voltak. Ezért mondom, hogy az olyan alakokkal, mint ez a Hencidától Bonchidáig 40. nick-nevű seggfej nincs miről tárgyalni.Ha nekem mondod, hogy
akkor ezt én annyiban módosítom, hogy emberek voltak. Emberek, akik közül sokan a halálukig nem tudták feldolgozni a holokauszt emlékét. Akik ezt az emléket és az emlék generálta depressziót hagyták örökül a gyermekeiknek.Az általam elmondottak nem vonatkoznak a moszkovitákra, akikről nincs mit mondanom.
Ezért vadbarom a vadbarom.
Moszkoviták sem származási alapon voltak olyanok amilyenek.
Egy Hollandiában készült kutatás szerint az utódok kb. 30% sérült a szülei holokauszt élményei miatt.
Ez a származási alap legyen az antiszemiták gumicsontja.
Elismerem, hogy én könnyen beszélek, mivel olyan helyen élek, ahol a szarháziakról csak az írott- és az elektronikus sajtón keresztül hallok, ezeknek a mindennapjaimra nincs befolyása.
Ez a származási alap legyen az antiszemiták gumicsontja.Elismerem, hogy én könnyen beszélek, mivel olyan helyen élek, ahol a szarháziakról csak az írott- és az elektronikus sajtón keresztül hallok, ezeknek a mindennapjaimra nincs befolyása.
Már engem sem érintenek. Ha nem kapcsolom be a TV-t vagy a számítógépet azt sem tudom, hogy léteznek.
Akkor Isten nyugosztalja őket (, ha nem utálja).