Az egyik legkiválóbb kortárs magyar író ma ünnepli a születésnapját. Mázel tov!
Spiró György 1946-ban született Budapesten. Édesanyja vidéki társulatokban volt színésznő, édesapja mérnök-közgazdászként dolgozott. Egy ideig zeneszerzőnek készült, tehetségesen hegedült, majd a fizikusi pálya vonzotta, végül tizenhat éves korában elhatározta, hogy drámaíró lesz. Apját 1964-ben Belgrádba helyezték, ahol Spiró nagyon hamar megtanulta a nyelvet. Egy év múlva visszatért Budapestre, és az ELTE magyar-filozófia szakára jelentkezett, de átirányították magyar-orosz szakra..
Diplomáját 1970-ben szerezte meg, majd dolgozott a Magyar Rádió külpolitikai rovatánál, a Corvina Kiadó szerkesztőjeként, 1976-78-ban a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-Európai Kutató Intézetének munkatársa volt. 1978-tól 2008-as nyugdíjazásáig az ELTE tanára volt, előbb a Világirodalmi, majd 1991-től az Esztétika és Kommunikáció Tanszéken. A kutatói-tanári munka mellett a színházi életben is tevékeny volt.
Nevére 1974-ben, Kerengő című regényének megjelenésekor figyelt fel a kritika, ezt követően verseskötete látott napvilágot História címmel. A nagy kiugrást és a sikert, vele a József Attila-díjat, az 1981-ben megjelent Az Ikszek című regénye hozta el számára.
A 19. század elején, a környező nagyhatalmak által feldarabolt Lengyelországban játszódó regény főhőse a kiöregedett színész- és rendezőzseni, Wojciech Boguslawski, aki valóban élt, és a lengyel színjátszás egyik legnagyobb alakja.
Az Ikszek sikere után a közönség figyelme egyre inkább a szerzőre irányult, aki hamarosan drámagyűjteménnyel (A békecsászár), novelláskötettel (Álmodtam neked), s több esszékötettel is jelentkezett. 1983-ban Székely Gábor, a frissen létrejött Katona József Színház igazgatója megkérte, hogy írjon darabot Gobbi Hilda számára. Így készült el 1985-re a Csirkefej, a késő Kádár-kor reménytelenségének, szegénységének, lumpenesedésének látlelete, amely 1987. évi bemutatásakor a közönség és a kritika körében egyértelmű sikert aratott, a hatalom viszont – érthető módon – fanyalogva fogadta.
A 2005-ben megjelent, az 1. században játszódó Fogság című nagyregénye nagy sikert aratott, több kiadása is megjelent. 2007-ben publikálta a Messiások című regényt, A Jövevény átdolgozását, 2009-ben a Feleségverseny című antiutópiáját, amely Magyarország képzeletbeli közeljövőjébe kalauzolja el az olvasót.
2010-es Tavaszi Tárlat című műve az 1956-os forradalom idején és azt követő időszakban játszódik, a 2015-ös Diavolina Makszim Gorkij életének utolsó szakaszát mutatja be utolsó szerelmének, cselédből lett ápolónőjének elbeszélésében.
Legutóbb 2017-ben jelentkezett regénnyel, a Kőbéka, a szerző műfaji meghatározása szerint „mesély”, keserű szatíra a jelen világáról.
Drámáival is folyamatosan jelen van a színpadokon, a közönség és a kritika is elismeréssel fogadja darabjait, közülük a legismertebbek Az imposztor, Honderű, Kvartett, Elsötétítés, Ahogy tesszük, Koccanás, Prah, valamint a 2015-ben bemutatott Helló, doktor Mengele!, amelyért Az évad legjobb magyar drámája címet is elnyerte. 2019-es Széljegy című könyve drámáiból, dramolettjeiből, hangjátékaiból áll, a kötet címadó darabját 2018 márciusában mutatta be a Katona József Színház. 2020-ban Sajnálatos események – Két tragédia közjátékkal Kádárról című munkája a 20. század második felének történetével foglalkozik. Ugyanebben az évben esszékötete is megjelent Malaccal teljes éveink címmel, amelynek címadó esszéje önéletrajzi történet, személyes visszaemlékezés az Eötvös Collegiumra.
A 2006-ban „sokoldalú irodalmi munkásságáért, különösen regényírói és a színháztörténetben új fejezetet nyitó drámaírói tevékenységéért” Kossuth-díjjal kitüntetett Spiró György számos más rangos elismerést is kapott.
A Szombatban 2006-ban így beszélt a zsidó identitásáról:
„Semmi közöm a zsidósághoz, attól függetlenül, hogy a náci fajtörvények értelmében százszázalékos zsidónak minősülök, apai ágon is, anyain is. Apai ágon távoli unokabátyám a híres munkácsi csodarabbi, anyai ágon távoli rokonom egy katolikus szent, Edit Stein, de semmi közöm hozzájuk, nem ismertem őket, az én kultúrám nem az ő kultúrájuk. Én nem asszimiláns vagyok, hogy egy másik »förtelmes« szót használjak, hanem magyar. Időnként az embert lezsidózzák és kizárják a magyar irodalom köréből, de ez nem az én identitásom kérdése, ez a nácik identitásának a kérdése, ez az ő problémájuk. Meg is ölhetnek, és akkor mi van? Egyetértek Radnótival, aki nemcsak azt mondta, hogy ő magyar költő, azt is mondta, hogy ő magyar katolikus költő. Én vallástalan vagyok, annyira, hogy még ateista sem vagyok.”
Fotó: Stekovics Gáspár
Ezt a cikket szerkesztőségünk az ünnep beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
