Sok százezer honfitársunknak nem volt más választása egy évszázada, mint hátrahagyni idegen hatalom alá került szülőföldjét, és meg sem állni a megszűkült haza vagonlakásaiig. Az ő sorsukról mesél az Ablonczy Balázs történész szerkesztésében megjelent új kötet, amely az Úton címet viseli. A Mandiner recenzióját ajánljuk.
(…) Két írás erdélyi, pontosabban kolozsvári családi történetekre fókuszál, és mindkettő a Magyarországra való meneküléssel zárul. Ezek Márki Sándor kolozsvári egyetemi tanár családja és a Brády-família történetei, ahol a végső döntéssel állásuktól és társadalmi rangjuktól megfosztva, méltóságukban és javaikban folyamatosan megsértve is sokáig kivártak (Brádyéknak egyébként alaposan kijutott mindenféle romándúlásból a történelem során, az 1784-es etnikai-vallási színezetű, véres román parasztlázadás gyilkosságaiból éppúgy, mint az 1848-asokból, amikor a család 13 tagját ölték le a felkelők).
Éppen számos erdélyi menekült jutott Szombathely városába is: Melega Miklós fejti ki tanulmányaiban, hogyan tudott végül a vagonokba zsúfolt érkezőknek menekültlakásokat építtetni a kivéreztetett ország; az írásban sem a nagyvonalú áldozathozatalokat, sem az óhatatlanul előforduló együttélési problémákat nem rejtik véka alá.
Egyébként az erdélyieknél is hamarabb tapasztalták meg a menekülést Galícia lakói, s megérkezve a Monarchia területére, ahol két illetékes főváros, Bécs és Budapest közötti sűrű, hárító célzatú levelezések közepette vesztegelhettek sokan akár egészen a háború végéig a vagonokban. Pálvölgyi Balázs írása az ő sorsukat dolgozza fel.
Ez részben összefonódik-továbbgördül a Veszprémy László Bernát tanulmányában szereplő, kárpát-medencei zsidó közösség tagjainak sorsával, sorsában is:
alaposan dokumentálja a Tanácsköztársaság dúlása után erőteljesebben fellángoló „lakossági” antiszemitizmus dúlásait is Zsidóság, menekültek és zsidó menekültek Magyarországon című tanulmányában, lényegében az ország tragédiáját egy szenvedő kisebbségi közösség prizmáján át bemutatva.
Veczán Zoltán teljes cikke itt olvasható.
