Járvány és migráció

Identitásunk része az anyanyelvünk, a kultúránk és a vallásunk, és joggal várjuk el a befogadottaktól, hogy ezt tiszteljék, alkalmazkodjanak hozzá.

Az idegen veszélyes – ez a riasztó üzenet időtlen idők óta beépült az emberi pszichébe, és már az ősember is ösztönösen ellenségesen reagált, ha egy másik törzs tagja közeledett feléje. A történelem folyamán fokozatosan tágult a befogadás köre, és megszületettek az emberi nem valamennyi tagjára vonatkozó erkölcsi törvények. De tudat alatt mindenkiben él a félelem az ismeretlentől, és ezt felhasználva a politikusok a huszadik század folyamán többször is olyan ellenségképet hoztak létre, mely felszínre hozta a tömegek lelke mélyén lappangó szorongást, majd a gyűlöletet és az agressziót is.

El kell azonban ismerni, hogy az „idegen népek” iránti bizalmatlanságunknak van racionális alapja is.

Identitásunk része az anyanyelvünk, a kultúránk és a vallásunk, és joggal várjuk el a befogadottaktól, hogy ezt tiszteljék, alkalmazkodjanak hozzá. Mint ahogy azt is, hogy ne hurcoljanak be fertőző betegségeket, melyekkel szemben nem vagyunk védettek, illetve ne tegyék tönkre természeti környezetünket.

A 2015-ben egész Európát sokkoló, és azóta sem megoldott migrációs válsághoz tavaly egy újabb, komoly kihívás társult: a pandémia, a koronavírus-járvány. A kettő között persze nincs közvetlen összefüggés. Senki nem állítja, hogy a Covid-19 vírust migránsok hurcolták be földrészünkre, hiszen villámgyorsan elterjedt világszerte, ugyanúgy, mint annak idején a spanyolnátha kórokozója.

Másrészt viszont a pandémia elleni védekezés, a sorozatos lezárások, a schengeni határforgalom korlátozása, a karantén, a kötelező társadalmi távolságtartás miatt kevesebb migráns érkezik földrészünkre, mint eddig, vagyis az egyik krízis hat a másikra. Kiderült az is, hogy miként a WHO, az Egészségügyi Világszervezet nem volt képes idejében informálni a világot a vírus terjedéséről és valós veszélyéről, ugyanúgy az Európai Unió erre szakosodott intézményei is csődöt mondtak. Brüsszel nem boldogult a Covid-19 elleni oltóanyag beszerzésével és elosztásával, ahogy előzőleg csődöt mondott az illegális bevándorlók feltartóztatásával, illetve a migráció ellenőrzésével és kezelésével.

Az Európai Bizottság által előterjesztett migrációs cselekvési terv nem ültethető át a gyakorlatba, mint ahogy az „európai oltási terv” sem.

Nem voltak eredményesek Európai Gyógyszerügynökség tárgyalásai a nagy vakcinagyártókkal az egyes tagországok számára szükséges oltóanyag előállításáról. Pedig az EU foglalkozott a koronavírus-járvány és a migráció összefüggéseivel. „2020 szeptemberében a Bizottság új migrációs és menekültügyi paktumot terjesztett elő, amely a migráció és a menekültügy méltányosabb kezelését irányozza elő. A javasolt intézkedések célja, hogy új egyensúlyt teremtsenek a felelősség igazságos elosztásának elve és a szolidaritás elve között, valamint növeljék a bizalmat az átfogóbb megközelítés és a felülvizsgált új eljárások révén. A paktum a migrációs folyamatok felgyorsítását, valamint a migrációs és határpolitikák irányításának megerősítését javasolja. A paktum a migránsok egészségére és egészségügyi ellátására vonatkozó intézkedéseket is tartalmaz: egészségügyi ellenőrzéseket vezet be, amelyek lehetővé teszik a migránsok szükségleteinek korai azonosítását.”

Kár, hogy az EU Egészségügyi Biztonsági Bizottsága is csak elméletben készült fel a válsághelyzetre. Azóta több dél-európai menekülttáborban karantént vezettek be, és a megbetegedett migránsoknál kimutatták a koronavírus dél-afrikai mutációját is, mely ellen egyetlen eddigi oltás sem bizonyult hatásosnak…

Most, 2021 márciusában az a legsúlyosabb gond, hogy senki nem látja az Európába irányuló migráció végét ugyanúgy, ahogy a járványét sem. Tekintettel az új vírusmutációk felbukkanására, talán túl optimistának bizonyult Bakondi György, a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója. Ezt mondta 2020 december 29-én: „míg a járvány vonatkozásában a vakcina megjelenésével és az oltások megkezdésével »látszik az alagút vége«, a migráció vonatkozásában nem látható az európai szintű megoldásra törekvés”. Sajnos, egyik alagút végén sem látszik a fény, hacsak nem a szembejövő mozdony lámpája az. Viszont a két, ismeretlen mélységbe vezető alagutat, a járványt és a migrációt olyan járatok kötik össze, melyeket még nem sikerült feltérképezni.

A párizsi Sciences Po, a társadalomtudományokkal és antropológiai kutatásokkal foglalkozó intézet honlapján nemrég tizenkét kutató közösen jegyzett tanulmányt tett közzé Világjárvány és migráció: egy zárt világ? címmel. Azt a helyzetet elemzik, hogy az „életek védelmében” több európai ország lezárta a határait és korlátozta belső közlekedését is. Ilyen megszorításokra földrészünkön eddig csak háború idején került sor. Egyidejűleg a francia, a brit és a német kormány euromilliókat költött külföldön élő állampolgárainak „repatriálására”.

A nyugat-európai országok a területükön élő, állampolgársággal még nem rendelkező bevándorlók számára különböző kategóriákat állítottak fel. Ugyanúgy, mint az Egyesült Államok, előnyben részesítik azokat, akiknek a foglalkozása segít járvány elleni védekezésben, vagyis az orvosokat és az ápolókat. Továbbra is fogadják azokat a migránsokat, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, betakarítják a különböző terményeket, és ezzel segítik az élelmiszer-ellátást. Viszont a többieket a hatóságok az „ellenőrzésük alá vonják”.

A nyugati közvélemény a Covid-19 vírus és mutációinak terjedését, melyek már a fiatalokat sem kímélik, és egész családokat fertőznek meg, egyre inkább összefüggésbe hozza a migrációval, és a bevándorlókra „biológiai veszélyforrásként” tekint.  Ennek már a járvány előtt is voltak jelei: 2015-ben  Donald Trump, aki akkor még csak elnökjelölt volt, a Mexikó felől érkező bevándorlókról „bűnözőként és fertőző betegségek terjesztőjeként” beszélt, és tavaly a koronavírust többször is „kínai vírusként” emlegette. Az, hogy a bevándorlók által behurcolt betegségek fenyegetik az Egyesült Államokat, már a 19. század második felében jelen volt az amerikai közgondolkodásban. 1892-ben New York előtt, az Ellis Island-en létesített befogadó központot azért hozták létre, hogy ott karanténba helyezzék az Európából érkezett, kolera megbetegedésre gyanús bevándorlókat.

Az EU járványügyi intézkedései hatására jelentősen csökkent a bevándorlás, és a már Európában élő migránsok helyzete kritikussá vált. A mindenféle dokumentumok nélkül, alkalmi munkákból élő afrikaiak és ázsiaiak szűrése, illetve oltása megoldatlan. Az egészségügyi ellátás már csak azért sem terjed ki rájuk, mert nincs biztosításuk. Csak Olaszországban 600 ezer ilyen ember él, és ennek többszöröse más európai országokban. Tartani lehet attól, hogy a közvélemény „fertőző gócként” azonosítja ezeket az embereket, és a lezárások, a koronavírus újabb és újabb hullámai miatt egyre ingerültebbé vált nyugat-európaiak ellenségessé válnak velük szemben.

Lehet, hogy végül a Covid-19 és mutánsainak meg-megújuló hulláma kényszeríti rá az Európai Uniót, illetve tagállamait bevándorlási politikájuk szigorítására, és a menedékjogot szabályozó, életidegen „dublini egyezmények” felülvizsgálatára?

Dezső András a HVG-ben: a németek fejére nőtt az arab alvilág

A liberális újságíró cikkében többek közt azt fejtegeti, hogyan erősödött meg a németországi arab alvilág a migrációs válság hatására.

Címlapkép: Európába igyekvő marokkói illegális bevándorlók távoznak a Kanári-szigetekhez tartozó Gran Canaria szigetén fekvő Arguineguin kikötőjében létesített befogadóállomásról, ahonnan a hatóságok Las Palmasba szállítanak több mint 200 migránst 2020. november 17-én. MTI/EPA