Az Israel Hayom publicistája szerint Biden kormánya ideológiailag annyira radikális, hogy jobban érdekli az ideológiai motiváció, mint a stratégiai vagy politikai érdek.
A Trump adminisztráció decemberben már közel állt ahhoz, hogy megegyezzen Indonéziával, hogy a muszlim ország is csatlakozzon az Ábrahám-egyezményekhez és normalizálja kapcsolatait Izraellel. A tárgyalásokat Jared Kushner valamint Adam Boehler vezette, Izrael részéről részt vett benne Ron Dermer, Indonéziát pedig Mohamed Lufti miniszter képviselte.
Boehler elmondta a Bloombergnek, hogy az Egyesült Államok kész volt 2 milliárd dollárral több segélyt adni az országnak. Indonézia érdeklődött az izraeli technológia iránt és kész volt megengedni, hogy az izraeli műegyetem a Technion kampuszt nyisson Dzsakartában. Szerették volna, hogy vízum nélkül utazhassanak az indonézek a zsidó államba, és, hogy az amerikaiak több közvetlen befektetéssel célozzák az országot. Izrael pedig azt kérte, hogy Indonézia vessen véget a zsidó állam gazdasági bojkottjának.
Az előnyök nyilvánvalóak voltak Izrael és Indonézia számára. De a publicista leírja, hogy az Egyesült Államok is jelentősen profitálhatott volna abból, ha megerősíti a stratégiai és gazdasági partnerségét egy ASEAN országgal. A lépés Kínával szemben is stratégiai előnyt jelenthetett volna
Csakhogy – írja Glick – az új Biden adminsztráció azonnal lesöpörte az asztalról a készülő megegyezést.
„A felszínen a Biden adminisztráció érdeke a béke. Az elnök és Antony Blinken is dicsérték az Ábrahám-egyezményeket. (…) De annak ellenére, hogy stratégia szempontjából logikus lenne bővíteni a békemegállapodásokat, az új adminisztráció már egy héttel a beiktatás után elkezdték aláásni az egyezményeket azzal, hogy eltávolították az amerikai alapokat”
– fejti ki a publicista.
Glick leírja, hogy az arab-izraeli konfliktus 26 éve parlagon hevert, és senki nem nyúlt érdemben hozzá. Trump óriási változást hozott és négy arab nemzet normalizálta a viszonyát Izraellel.
A cikk felvázolja, hogyan szedte szét a megegyezés alapjait az új adminisztráció. Egy hét se telt el a beiktatás után, mikor felfüggesztették az Arab Emirátusoknak szánt F-35-ösök eladását.
A szerző emlékeztet, hogy az Ábrahám-egyezményeknek az Egyesült Államok teljes jogú résztvevője volt, akinek ugyanúgy be kellene tartania az ígéreteit, mint a többi félnek. A lépés nyilvánvalóvá tette, hogy Biden nem fog azon dolgozni, hogy jó legyen a kapcsolata a szunnita arab országokkal vagy Izraellel.
„Belpolitikai kontextusban érthető az Ábrahám-egyezmények jegelése. A demokrata szavazók kedvéért az új adminisztráció mindent megtesz, hogy eltörölje Trump örökségét. Ugyan, ha Biden folytatja a béketárgyalásokat és Indonézia és Izrael békét köt, akkor még a Nobelt is megkaphatná, de valószínűleg a párt kiakadna, hogy nem ölt meg valamit, amit Trump hozott létre”
– írja Glick.
Azonban a szerző szerint ezúttal a lépés mögött nem politikai, hanem ideológia okokat kell keresni.
„A Biden-adminisztráció a legradikálisabb kormányzat az USA történetében. Az egyoldalú politizálásuk az ideológiai radikalizmusok következménye. Ami a Közel-Keletet illeti az ideológiai elköteleződésük abba az irányba vezeti őket, hogy a Palesztin Hatósághoz dörgölőzzenek, és Iránt segítsék”
– írja a szerző.
Caroline Glick emlékezteti az olvasókat, hogy a Biden adminisztráció egyik első lépése a palesztin segélyezés helyreállítása volt. Mindezt annak ellenére, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt levő ügy miatt jelenleg legálisan nem is lehet segélyezni a Palesztin Hatóságot.
A palesztinok évtizedekig gátolták azt, hogy Izrael békét köthessen az arab államokkal. Ha most az USA eltávolodik az Ábraham-egyezményektől, és itteni szövetségeseitől, akkor ismét vétójogot ad a palesztinoknak ebben a kérdésben – írja a szerző.
Glick szerint az békétől való eltávolodás másik oka, hogy az Iránnal való egyezkedést is megnehezítenék. Az Ábraham-egyezmények nem jöhettek volna létre anélkül, hogy Trump keményebb hangot ütött meg az országgal. Most viszont, hogy Biden vissza akar térni Obama stratégiájához, ezek az egyezmények az útban állnak.
Bidennek kifejezett célja, hogy visszatérjen a 2015-ös nukleáris egyezményhez (JCPOA). Ahhoz, hogy erről meggyőzze Iránt is, folyamatosan engedményeket tesz neki, és jemeni szövetségeseinek, a húsziknak. Őket letörölte a külügy terroristákat nyilvántartó listájáról, valamint felfüggesztette a fegyverkereskedelmet Szaúd-Arábiával. MBS ellen is azért kampányol, hogy helyébe egy kevésbé Irán-ellenes vezető kerülhessen. Azt is engedte az elnök, hogy Dél-Korea 7 milliárd dolláros váltságdíjat fizessen Iránnak egy hajó fogva tartott legénységéért
Iránt viszont ezek nem hatották meg: az ország egyre agresszívabb a régióban és a nukleáris fejlesztéseit is folytatta. Ezen felül a húszik is egyre veszélyesebb rakétatámadásokat intéznek a szaúdiak ellen. Glick azt is sérelmezi, hogy az USA számon próbálja kérni a meggyilkolt újságíró, Dzsamál Hasogdzsi halálát a szaúdi vezetésen, közben viszont nem foglalkozik azzal, hogy Iránban több demokráciapárti tüntetőt is megöltek.
A cikk szerint egyértelmű, hogy Biden kormányzata egyedül a szaúdiakat tartja felelősnek a jemeni háború miatt. Őket hibáztatja ezen kívül (és valószínűleg Izraelt, az Emírségeket és Bahreint is) azért, hogy a “háború peremén” vannak Iránnal.
Valószínű, hogy a szaúdi-izraeli béke meglehetősen hátul hátul helyezkedik el az adminisztráció kívánságlistáján.
„A Biden adminisztráció szavakkal dicséri ugyan az egyezményeket, de a döntéseivel nyilvánvalóvá tette, hogy az arab-izraeli béke, és egy szélesebb szövetség létrehozása nem tartozik a prioritásaik közé. Sőt, az arab-izraeli béke csak akadályozná, hogy az ideológiailag motivált kormányzat segítse a Palesztin Hatóság és Irán térnyerését”
– zárja cikkét Glick.
