Körkérdést intézett a Neokohn magyar-zsidó női és feminista közszereplőkhöz, melyben a Mazsihiszt megrázó szexbotrányokkal kapcsolatban kérdeztük őket. Második válaszadónk Sturovics Andrea hebraista.
Körkérdés
Lapunk többek között következő kérdéssel fordult a magyar-zsidó közélet feminista és női közszereplőihez:
1. helyes-e a Szombat állásfoglalása, miszerint ha igaznak bizonyulnak a vádak, a kérdéses rabbik továbbra is „rabbiként funkcionáljanak a későbbiekben”?
2. helyes-e, hogy a Mazsihisz a dokumentumokkal alátámasztott és senki által sem cáfolt vádakat nem vizsgáltatja ki?
3. amennyiben az Ön közvetlen közösségében vagy munkahelyén történne hasonló eset, követelné-e az eset kivizsgálását?
A teljes körkérdés itt található.
Sturovics Andrea válasza változtatások nélkül alább olvasható:
„1. Ketté kell választani a kérdést. Az egyik esetben a cikkek szerint fiatalkorú lányt próbált szexuális kapcsolatra bírni egy felnőtt férfi. Ez a magyar állam hatályos törvényei alapján büntetendő cselekmény. Itt az érintettnek és/vagy a családjának feljelentést kell tennie a rendőrségen, a bíróság pedig a bizonyítékok ismeretében döntést hoz. Ez nem hitközségi kérdés, feljelentés és tárgyalás esetén a vonatkozó jogszabályok és szankciók lesznek érvényesek. A másik kérdés a betérő nőkkel folytatott szexuális kapcsolatokra vonatkozik. Ha a szexuális kapcsolatok létrejötte bármiféle nyomásgyakorlásra történt, az szintén rendőrségi és bírósági ügy. Ha nem, vagy ez kérdéses, akkor van a hitközségnek tennivalója.
Ezekben az esetekben kell a hitközségnek etikai bizottságot felállítani, és a döntési folyamatokat kidolgozni, azt nyilvánossá tenni. A bizottságnak megbízhatónak kell lennie és olyannak, amelyik független a hitközségtől. Pszichológusok, szociális munkások, civil szervezetek és hitközségtől független jogász részvétele a minimum.
2. A szexuális kapcsolatok érzelmi háttere bonyolult. Nehéz jó ítéletet hozni. Többnyire egy ember szava áll a másikéval szemben. A nyilvánosság, ezt megtanultuk a »metoo« kampány kapcsán, jó arra, hogy a problémát komolyan vegyék, de az egyes esetek elbírálása terén komoly károkat is okozhat: egyik oldalról az áldozatnak nem nyújt valós lelki támaszt, másik oldalról egy rendezetlen eset bizonyítékok híján, sokat olvasott szalagcímekkel, puszta vádak alapján tönkreteheti az – akár ártatlanul is – megvádolt ember életét. A neológ hitközségben fennálló ellentétek szintén nem segítik az esetek kivizsgálását.
A betérni kívánó nőkkel folytatott viszonyok borzasztóak, mivel egy közösséget, vallást, Istent kereső nő a judaizmus szépsége helyett esetleg a rabbi ágaskodó vágyaival találkozik. A csoportos betérés esetén az ilyen jellegű közeledés a csoporttársak előtt is ismert lesz, ami azzal jár, hogy a betérők joggal megkérdőjelezik a betérés tisztaságát.
A nők ebben a helyzetben különösen kiszolgáltatottak. A mostani neológ betérési rendszer szerint jórészt látnak egy férfit, egy rabbit, aki az ő státuszukról dönt. És mellesleg látnak egy közösséget nőkkel, akik jogok híján mindegy, hogy részt vesznek-e a közösség életében, vagy sem. Egy jól működő ortodox közösségben a nők bekerülnek a férfiakéval párhozamos, teljes értékű közegbe, amelyik alig érintkezik a másik nemmel. A női társadalom esetükben helyettesíti a betérő zsidó családját. Neológ közösségek esetében ez nincs így. Ott jogaik sincsenek és az őket körülvevő női védőháló is hiányzik.
3. Nehéz kérdés. Már megtörtént esetekben az érintetteket civil szervezetekhez irányítanám. Ilyen pl. a Nane, vagy az Ökumenikus Segélyszervezeten belül is van hívható vonal. Ha valakit trauma ér, fontos, hogy ezen a téren szakmai tapasztalattal rendelkezők segítségével mérlegelje a lehetőségeit, én ilyen típusú segítségre nem feltétlenül vagyok alkalmas.
A kérdést azonban érdemes a maga komplexitásában megközelíteni. A neológ hitközség előtt két út áll: az egyik, hogy hasonul az ortodoxiához, azaz végül beolvad az ortodoxiába és a nőket így védi meg, ennek az ára az önállóság feladása. A másik út az, ha a neológ hitközség a decentralizáció jegyében strukturálisan átalakul: a helyi hitközségeknek önrendelkezési jogot ad, hogy azok eldönthessék, egyenjogú felekként kezelik-e a nőket: a nők beszámíthatók-e a minjanba, az imádkozó közösségbe, és lehetnek-e rabbik, előimádkozók, tóraolvasók, vagy sem. A neológia nem homogén, ez nem mindenütt lenne életszerű, de a javaslat mentén lehetőség nyílna a helyi közösség számára ezt eldönteni, magukat elvi alapon is megszervezni, definiálni.
Az utóbbi megoldáshoz halakhikus indoklást sem kell önállóan összerakni, elég a neológ hitközség nemzetközi partnereihez, a konzervatív irányzat rabbijaihoz, responsumaihoz fordulni. A zsidó hitközségek a neológia számára nyitva álló utóbbi megoldással tudnának a legtöbb embernek egymástól eltérő, de egymással mégis kapcsolatban lévő alternatívát nyújtani.
Sokat segítene a helyzeten az is, ha a közösségek önrendelkezési joga kiterjedne a szabad rabbiválasztásra is. A nők egyenjogúsítása a helyi közösségek jogainak kiszélesítésével együtt jó eséllyel kontroll alatt tartaná a rabbikat és minőségibb munkára sarkallná őket.
Struktúrájában kellene újragondolni a betérést is. A betérés tanulási folyamat, de ennek fontos része a szocializáció, a helyi közösségek egyikébe való beilleszkedés. Ezt nem lehet kizárólag a rabbira bízni. Szükséges lenne a betérők mellé mentorokat és családokat rendelni. Egy ilyen rendszer komplexebb képet és tudást biztosítana a betérőnek, a közösség pedig több oldalról is megismerve a jelentkezőt befogadóbbá tudna válni. A felvetett problémára reagálva a betérési folyamat során a rabbik nem lennének továbbra is kizárólagos döntéshozók, a betérők függése a rabbiktól jelentősen csökkenne.”
Korábbi válaszok
Első válaszadónk, Polnauer Flóra kántor válasza itt olvasható.
A többi kapott választ az elkövetkező napok során fogjuk közölni.
