„A hazai zsidó közélet megtisztulásáért” indított petíciót Vonnák Selmeczi Ágnes. Miért döntött így és mit remél a kezdeményezéstől?
A Petitions.net oldalra a következő petíció került fel:
„Mi, hitüket, identitásukat sokféleképpen megélő magyar zsidók, a magyarországi zsidó közösségek tagjai aggodalommal figyeljük egyes intézményi vezetőink egyre inkább elmérgesedő nyilvános vitáit, botrányait. Nem nézhetjük tétlenül a közösségeinket megosztó, méltatlan acsarkodást, a felmenőink örökségét és gyermekeink elköteleződését egyaránt veszélyeztető felelőtlenséget. Elfogadhatatlannak tartjuk a közösségeken belüli és az egyes közösségek közt uralkodó széthúzást, a hitközségek közti egészséges munkakapcsolat hiányát és azt, hogy a zsidó hitközségek és szervezetek nem vállvetve harcolnak a hazai zsidóság felemelkedésének ügyéért.
Az ellenségeskedés felszámolása azonban csak erkölcsi megújulással együtt hozhat tartós eredményt, ezért kezdeményezzük a magyarországi zsidó intézményi vezetők önvizsgálatát. Ezzel egyidejűleg elvárjuk, hogy az egyes intézmények és intézménycsoportok számoljanak el az elmúlt 30 évben rendelkezésükre bocsátott források felhasználásával, és hozzák meg a jövőbeni transzparens működéshez szükséges intézkedéseket.
Olyan képviselőket szeretnénk látni – nem csak vezetői, de szavazati és az eseményeket befolyásoló szinten is – akik be- és elszámoltathatók és nem felettünk, hanem mellettünk állnak.
Olyan vallási vezetőket szeretnénk a közösség élén, akik erkölcsi példaképek és nem csak felkészültségükkel és tudásukkal, de életvitelükkel is előttünk járnak!
Olyan világi vezetőket akarunk, akik felelős és átlátható módon gazdálkodnak elpusztított történelmi közösségeink megmaradt örökségével!
Olyanokat, akiknél nem merül fel annak a gyanúja, hogy nem a közösségért, hanem a közösségből élnek!
Olyan közösségi vezetőket akarunk, akik tiszteletben tartják vallásunk és identitásunk sokféleségének megélését! Olyanokat, akik képesek és hajlandók a közös hangot megtalálni!
Olyan közösségi vezetőket akarunk, akik feladatuknak a hitélet és az oktatás minőségének javítását, az antiszemitizmus elleni közös fellépést, a világ zsidó közösségei, kultúrája és történelme melletti határozott és kompromisszumok nélküli kiállást, időseink és a holokauszttúlélők legmagasabb szintű ellátását tekintik, és pártossággal, politikai percérdekektől vezérelve nem osztják meg a zsidó közösségi életet.
A hazai zsidó közösség lelkiismeretesebb, őszintébb szándékú vezetőket, feddhetetlen rabbikat, felelősebb gazdálkodást érdemel. Neves elődeink, mártírhalált halt felmenőink iránti tisztelet, valamint gyermekeink és unokáink jövője miatti aggódás arra sarkall bennünket, hogy tevékenyen járuljunk hozzá a zsidó közélet teljes megújításához.
Kelt: Budaörs, 2021.03.02.
5781.Ádár.18.”
∗
A Neokohn kérdéssel fordult Vonnák Selmeczi Ágneshez, a petíció készítőjéhez, a magyar-zsidó közösség ismert személyéhez: miért készítette a petíciót és mit remél tőle?
Lapunk ezt a válasz kapta:
„Kedves Jonatán! Köszönöm szépen a megkeresésedet. Kezdeményezésemet azért indítottam útjára, mert mint egy zsidó anya kezdtem teljesen reménytelennek érezni, hogy a sok csatározás, vádaskodás, passzívitás mellett marad-e terep arra, hogy a gyermekeim egy olyan neológ közösség részeként nőhessenek fel, amit mi tudhattunk a sajátunknak a 80-as, 90-es években. Nagyon szomorúnak érzem, hogy a politika begyűrűzött a közösségünkbe és szeretném kiemelni, itt is mint minden fórumon, hogy ez a petíció egy teljesen független indítvány. Egy kiáltás ha úgy tetszik, ami reményeim szerint nyitott fülekre találhat, és egyre többen mernek hangot adni, hasonló véleményüknek, tenni annak érdekében, hogy ne az ellenségeskedés, hanem az összekapaszkodás legyen az út, amit a következő generáció számára mutathatunk.
Nincs a bölcsek köve a zsebemben, nem tudom, mi lehet a mindenki számára üdvözítő megoldás, de azt tudom, hogy így nem maradhatnak a dolgok. Mint 3 gyerek édesanyja nem nézhetem jó szemmel, ami itt folyik, hiszen ez két utat nyithat a következő nemzedék számára, a teljes asszimilációt, vagy az ortodoxiát. Hiszem, hogy kell lennie középútnak, mert a mai ember, tisztelet a kivételnek mindig a könnyebb utat választja, így borítékolható, hogy az első választás lesz a népszerűbb. Nekem ez nagyon elkeserítő. Példaképekre van szükség, segítő kezekre a bajban, kell egy fészek, ahova minden magyar zsidó jó szívvel tartozik. Ahol ugyanúgy megtalálja a módját a kismama, hogy társakat találjon a saját élethelyzetében, mint a nagymama, aki esetleg elvesztette a férjét, vagy éppen túl elfoglalt az unokákat nevelő lánya/fia, hogy naponta hívja, de ő így nem tud szólni senkihez. Voltak jó kezdeményezések, de minden elhalt hamvában, én mint 47 éves 3 gyereket nevelő anya, aki még baruch has….m aktív szülőkkel is rendelkezem, egyáltalán nem éreztem magam megszólítva az utóbbi 20 évben semmilyen programmal, kezdeményezéssel sem. És ez a fő baj.
Nem a kidus az egyetlen program és az ünnepi/sabeszi istentisztelet, amit a közösségnek biztosítania kell!!! És igen a Frankelben van fiatal közösség, és jól szervezett gyermekprogramok, de saját belső kezdeményezésre érte ezt el a Rabbi és a Rebbecen, amiért skajach jár, de nem a hitközségnek kellene ezt több helyszínnel flottul szervezetten megoldania? Igen megfogalmaz a levelem feltétlenül egy rendszerkritikát, de nem támadást takar, hanem megoldásokért kiabál! Kiabál azoknak az embereknek, akik hasonlóan velem, nem tudnak a jelenlegi helyzettel azonosulni. Szerveztünk 2019-ben egy retro Chanuka bulit, amire 120 ember jött el az én korosztályomból, mert őket szólította meg az a hang, ami visszasírta a régi Goldmarkos ünnepségek emlékét. Tehát igény az van, miért nem élünk vele, hogy adjunk ezeknek az embereknek alternatívát, hogy bevonjuk őket érdekes dolgokba? Miért nem arról szól a zsidó élet a facebook platformján, hogy képzeld sikerült Kohn nénit online megtanítani sakkozni, mert nem tudott eddig, vagy sikerült összehozni egy beoltott nagyit egy kismamával, akik most pótgyerek és pótnagyiként indítanak online fórumot, hogy más is követhesse őket, stb. Miért nem mondhatjuk, hogy a bölcsőtől a sírig részese lehetek egy nagy szerető családnak, ahol számíthatunk egymásra, és nem kell attól félni, hogy ha őszinte vagyok, vajon ki nyom fel a kinél és kit bántok meg, aki mit fog lépni…..
Én nem taktikázom, nem tartozom sehova, nem is tehetem, jelenleg nem tudok azonosulni a botrányokkal tarkított jelenlegi zsidósággal. Én egy anyuka vagyok, aki szeretném megélni, hogy az unokáim briszén részt vehetek. Az én névadásom (kései 14 évesen történt) a Dózsa György úti zsinagóga hátsó kis imatermében zajlott, ami nem tudom ma még létezik-e hiszen a felújított rész vivóegyesületnek az otthona. A tinédszerkorom helyszíne a Habonim Ken a Jávorka u.-ban már csak egy rom….. Szóval ez itt van, most történik, elmúlunk és nincs folytatás. Nagyon sajnálom…… ezért szólaltam meg, mert így az én lelkem tiszta, tükörbe tudok nézni, hogy legalább megpróbáltam. Adja az is-ten, hogy valami elinduljon, hogy valaki meghallja szavam, hogy a kisemberek álljanak mellém… senkinek nem akarok a bábja, megbízottja lenni, én csak egy jidishe mame vagyok, aki nem akar tovább csendben nézni! 🙂
üdv,
Vonnák Selmeczi Ágnes”