Aki csatlakozni akar a zsidó néphez, annak a zsidó vallási törvény, a háláchá szerint kell betérnie – írja Bezalel Szmotrics az Aruc Seva oldalán.
A szerző, aki a Vallásos Cionista párt elnöke, úgy véli, hogy „nem volt túl jó” nap, amikor az izraeli Legfelsőbb Bíróság az állam létrejötte óta először gyakorlatban elismerte a reform betéréseket.
Szmotrics úgy véli, „aki csatlakozni akar a zsidó néphez, annak a zsidó vallási törvény, a háláchá szerint kell betérnie”. A szerző szerint ezt az elvet elfogadta az alku, amit a szekuláris és vallásos kormánytagok kialkudtak, mikor létrehoztál a zsidó államot.
„Ennek célja az volt, hogy Izrael nemzete egy nemzet maradjon nem csak ma, de a jövő nemzedékek előtt is: hogy a zsidó unokák és dédunokák úgy házasodhassanak a zsidó államban, hogy nem kell hosszú és részletes családfákat előteremteniük”.
A szerző szerint a Legfelsőbb Bíróság döntése „teljesen önkényes”, ugyanis annak nincsen hatósága az alapvető kérdésben. „Senki sem hatalmazta fel a Legfelsőbb Bíróságot, hogy döntsön olyan alapvető értékekről, melyek Izrael állam identitásának lényegét adják. egy demokráciában az ellentmondásos értékekről demokratikus módon kell vitatkozni” – írja Szmotrics.
Mint a véleménycikk kifejti,
„a Legfelsőbb Bíróság időről-időre kíméletlenül átgázolt a Kneszeten és a kormányon, de még a népen is, mikor olyan kérdésekben döntött, melyek szó szerint létünk alapjairól. szólnak. A döntések az alapvető értékekeről elfogadhatók, miután demokratikusan megvitattuk és döntöttünk azokról. De ezeket a döntéseket nem hozhatja meg 15 bíró, akik megkerülik a Kneszetet, a kormányt és a népszuverenitást, és folyamatosan kárt okoznak az állam zsidó identitásának”.
A szerző szerint a megoldás, ha meghozzák az állami betérés törvényét, amely kimondja, hogy Izrael csak az állami betéréseket fogadja el. (A szerző itt az állami rabbinátus betéréseire utalhat – A szerk.). Ahhoz, hogy ilyen törvény szülessen, a szerző szerint szükség van a nemzeti tábor által alkotott kormányra, mely elkötelezett az állam zsidó identitásának megóvása mellett, s mely elég bátor ahhoz, hogy ne legyen „populista”. A szerző egyértelművé teszi, hogy nem lehet ezt megtenni Jair Lapiddal, Avigdor Libermannal, Merav Michaelivel és Nican Horoviccal.
„Aki azt hitte, hogy félre lehet tenni az értékeinkről (szóló vitákat), és csak a koronavírussal foglalkozhatunk, fájdalmas figyelmeztetést kapott, miért nem realisztikus ez a hozzáállás. A Legfelsőbb Bíróság nem megy vakációra, és az állami ügyészek sem. Azok számára, akik fontosnak tartják a zsidó nép jövőjének megoldását, létkérdésről van szó.”
Szmotrics azzal zárja cikkét, hogy
„nem lehetséges, hogy miután túléltünk kétezer éven át, és most a megújuló zsidó nép országában élünk Izrael földjén, elsüllyedjünk az asszimilációba, és sebet ejtsünk az nemzet egységén és a zsidó többségen”.
