A külügyi establishment figyelmeztette Izraelt, hogy vigyázzon Bidennel. De Trump külpolitikájának köszönhetően Izrael többé már nem függ teljes egészében Washingtontól — írja véleménycikkében Jonathan S. Tobin, a JNS főszerkesztője.
Habár Joe Biden elnök végre felhívta Benjamin Netanjahut majdnem egy hónapos hallgatás után, a külügyi establishment azt az üzenetet küldte számára: Vigyázz, hova lépsz!
Az elnökváltás eredménye több szempontból is sokkoló volt – elképesztően más az, ahogy Trump és Biden kezelik Izraelt, és az Irán ellen fellépni kívánó arab államokat. Az establishment tagjai most örülnek, hogy az Izraellel békét akaró arab országok ügye kevésbé lesz fontos a jövőben az amerikai kormány számára.
De ezeknek az Izraelt “saját magától megmenteni” kívánó hangoknak meg kell érteniük, hogy a két ország helyzete más, mint négy éve volt.
Biden külügyi csapata szinte teljesen Obama volt kormányának tagjaiból áll, akik örülnek, hogy Netanjahu kisebb prioritást kap. Aaron David Miller és Richard Sokolsky – akik korábban Obama külügyi csapatában dolgoztak – véleménycikkben dicsérték Biden politikáját, mert szerintük a Szaúd-Arábiát és Izraelt vezető “hatalmas egójú emberek” mostantól kevésbé határozhatják meg Amerika külpolitikáját.
A jelenlegi kormány hozzáállását ismerők azt írták, hogy Netanjahunak és Mohammed bin Salmannak hozzá kell szoknia ahhoz, hogy nem hívhatják fel Washingtont bármelyik percben.
Habár Trump mindig rendelkezésükre állt, tiszteletben kell tartaniuk azt, hogy Biden most inkább a koronavírussal, és saját országának gazdasági problémáival van elfoglalva.
David Friedman, Trump izraeli nagykövete a szoros együttműködés híve volt. Tobin szerint most az Obama-kormány hozzáállásához tér vissza az ország: a nagykövet ezentúl római helytartóként fog utasításokat adni, és alattvalóként kezelni az itteni politikusokat. Az establishment ezzel azt akarja elérni, hogy Izrael ne érezze magát felhatalmazva arra, hogy megvédje saját jogait Jeruzsálem fővárosi státuszával, valamint a megszállott területekkel kapcsolatban.
Biden ezen felül Obama katasztrofális nukleáris egyezményét is felélesztené. Habár látszólag konzultál Jeruzsálemmel erről, úgy tűnik, figyelmen kívül hagyja szövetségesei álláspontját, és az egyezménnyel ismét szabad utat adna az iszlamista terroristáknak a régióban.
A szerzők elismerik, hogy Biden érti azt, hogy a palesztinoknak nem érdekük a béke. Éppen ezért visszatérhet Obama megszállottságához, hogy kompromisszumokra, és engedményekre kényszerítse Izraelt, hogy közelebb kerülhessenek a kétállami megoldáshoz.
Izraelre és a szaúdiakra komoly büntetések várnak, csupán azért, mert kiállnak saját érdekeikért, és megpróbálják megakadályozni, hogy Amerika lekenyerezze Iránt.
A szaúdiaknak ez nem fog tetszeni, Netanjahu pedig kerülni fogja a konfrontációt Bidennel. De Miller és Sokolsky nem veszik észre, hogy már lehetetlen visszatérni a régi helyzethez:
Izrael már nem lehet szervilis, Amerikától függő ország.
A kis államoknak mindig alkalmazkodniuk kellett a nagyokhoz – az USA-Izrael kapcsolatok alapja az a feltételezés volt, hogy a zsidó állam egy koldus, aki csak Amerikához fordulhat.
Trump rendeleteit a Golán-fennsíkon elhelyezkedő telepek és Izrael helyzetének jóváhagyásáról nagyon könnyű visszafordítani. Ám az ország erősödő szövetségét a legfontosabb arab államokkal, és az Irán elleni koalíciójukat már nem lehet megszüntetni.
Izraelnek még mindig szüksége van nagyhatalmi szövetségesére, de már nem olyan elszigetelt, mint Obama évei alatt. Netanjahu már ekkor is képes volt nemet mondani az USA-nak: ellenállt Obama azon “nevetséges” követeléseinek, hogy tegyen engedményeket a palesztinoknak. Ez a hozzáállása Biden alatt is megmaradhat, most viszont már jobban tud szövetségeseire támaszkodni a régióban.
Azzal, hogy Obama nem volt hajlandó kiállni Irán ellen, gyakorlatilag magára hagyta Izraelt és a Perzsa-öböl államait. Trump Obamához hasonlóan nem volt hajlandó a közvetlen beavatkozásra a régióban, viszont bátorította ezen országok barátságát, aminek eredményei az Ábrahám-egyezmények voltak.
De ez nem kizárólag Amerika érdeme: az egyezmények azért jöttek létre, mert Izrael és az arab világ belátta, hogy az együttműködés közös érdekük. Éppen ezért ez az együttműködés most nem Washingtontól függ, hanem tőlük.
Nem olyan könnyű már zsarolni az erős gazdasággal és hadsereggel rendelkező Izraelt, aminek egyre több barátja van az arab világban, mint a múltban. Trump alatt megtapasztalták, hogy milyen az, ha valós szövetségesként, és nem koldusként kezeli őket az USA – így már nincs visszaút a régi modellhez.
Lehet, hogy Trump nem elnök többé, de a hagyatéka a régióban megmarad. Bárhogy áll hozzá Netanjahu, vagy a következő izraeli vezetés Bidenhez, már nincs mód arra, hogy amerikai nyomásra kompromittálják Izrael biztonsági és régiós érdekeit.
