Az ellentét magva, hogy a nagy techcégek nem fizetnek az általuk megosztott hírekért, lefölözik a hirdetési bevételeket, miközben a hagyományos sajtó – amelyik előállítja ezt a tartalmat – nem bírja a versenyt, halódik.
Ugyanakkor az egyik szakmai portál szerint nem a techcégek tették tönkre a hírlapok üzleti modelljét. Az internetre került át sok olyan szolgáltatás –az (apró)hirdetések, állásajánlatok, moziműsorok stb. – amelyek korábban az újságokat a helyi vagy regionális monopóliumuk révén nyereségessé tették. Az internet ingyenessé tette a híreket, és a hirdetőknek és a felhasználóknak olyan lehetőségeket nyújtott, amelyekre a hagyományos kiadók nem képesek. A Google és a Facebook ugyan haszonélvezői ennek a fejleménynek, de nem okozói.
Bár a magyar sajtó ingerküszöbét csak most érte el, a kötélhúzás Ausztráliában már 2017 óta folyik. A versenyügyi és fogyasztóvédelmi hatóság (ACCC) akkor tett javaslatot egy önkéntes szabályzatra, amellyel a nagy digitális platformok és a médiavállalkozások közötti tárgyalási erőfölény-különbséget mérsékelték volna. Ennek nyomán az ausztrál kormány 2019-ben az érintetteket és a hatóságot felkérte a szabályzat kidolgozására. 2020 áprilisában az ACCC arra jutott, hogy a cégek nem fognak önkéntes kötelezettséget vállalni. Ennek nyomán a kormány felkérte, hogy akkor dolgozzon ki törvényjavaslatot. A törvénytervezetet júliusban nyújtották be, és a kormány jelentős módosításokat végzett rajta.
Az az előírás, hogy a Google és a Facebook köteles fizetési tárgyalásokat folytatni a médiacégekkel, erős ellenállásba ütközött. A tárgyalásokon egy döntőbírónak is részt kellene vennie, hogy eldöntse azokat az ügyeket, amikben nem született megállapodás. A döntőbírót a techcégek csak a kisebb médiavállalatok esetében tartják szükségesnek. Az eredeti törvénytervezet korlátozta volna a digitális platformokat abban, hogy az algoritmusok megváltoztatásával befolyásolják a médiavállalatok által közzétett hírek fogyasztását, és kötelezővé tette volna, hogy ezekről a változtatásokról értesítsék a médiavállalatokat.
A törvényben ez a kötelezettség már nincs benne, ezzel továbbra is fenntartja a nagy és kis vállalatok közötti erőfölény-viszonyokat.
Januárban a Google kilátásba helyezte, hogy a keresőszolgáltatását kivonja Ausztráliából, a Facebook pedig figyelmeztetett, hogy az ausztráliai fogyasztókat korlátozhatja abban, hogy hozzájussanak hírekhez vagy megosszák őket. A Google visszakozott ugyan, de mindkét platform fenntartja azt a véleményét, hogy a médiavállalatok is profitálnak a hozzájuk irányított forgalomból, és hogy a javasolt törvény kezelhetetlen pénzügyi és műveleti kockázatokkal jár. A két platform magatartásának különbsége abból fakad, hogy a hírügynökségek a Google-on mint keresőszolgáltatáson a döntésük nélkül jelennek meg, nem önként osztják meg a tartalmaikat. A Facebookon viszont az jelenik meg, amit oda posztolnak.
A Facebook védekezése szerint tavaly 5,1 milliárd ingyenes hivatkozást irányítottak ausztrál kiadókhoz, 407 milliárd ausztrál dollár értékben. A Facebook üzleti nyeresége ezen minimális, hiszen a hírek a felhasználók falán megjelenő információknak csak 4%-át teszik ki.
A vita nemzetközi színtű, hiszen Scott Morrison ausztrál miniszterelnök az indiai és a kanadai miniszterelnöknél is támogatást keresett. Kanada kilátásba helyezte, hogy követni fogja az ausztrál mintát. India azért bizonyulhat jó szövetségesnek a techcégekkel szemben, mert 300 millió felhasználója van az online híreknek, azaz az internethasználók 46%-a és a mobiltelefon-használók 77%-a nagyjából. A digitális hirdetési költségek 24%-kal nőttek 2019-re.
A Google végül Rupert Murdoch médiavállalatával, a törvény egyik lelkes támogatójával és másokkal is megállapodott, a Facebook viszont – 17 millió felhasználója van Ausztráliában – megszüntette a hírek közlését. Egy nap alatt 13%-kal csökkent a médiavállalatok hírforgalma. A szórásba egyes mentőállomások, tűzoltóságok, egyéb vészhelyzeti szolgálatok és a meteorológiai hivatal is beleesett állami egészségügyi hatóságokkal együtt, bár a Facebook ígéretet tett ezek visszaállításra.
Morrison először kardcsörtetve kijelentette, hogy nem hajol meg a techcégek előtt, más nemzetek – így Nagy-Britannia és Franciaország – vezetőivel is kapcsolatban áll, és a parlamentet nem lehet presszionálni.
Eközben A Chartbeat New York-i elemzőcég előzetes adatai szerint a Facebook lépése azonnali hatást gyakorolt az ausztrál híroldalak forgalmára. A Chartbeat adatai szerint a különböző platformokról származó, a híroldalakra irányuló összes forgalom Ausztrálián belül körülbelül 13%-kal, az országon kívül pedig körülbelül 30%-kal csökkent. A Facebookról az ausztrál híroldalakra irányuló forgalom Ausztráliában úgy 21%-ról 2%-ra, az országon kívülről pedig nagyjából 30%-ról 4%-ra esett vissza.
A Facebook által megjelenített hírek Ausztráliában – A Facebook hírzárlatának hatása a hírügynökségek forgalmára
Forrás: Chartbeat
Ez alátámasztotta a Google és Facebook érvelését, hogy a médiacégek is profitálnak belőlük, nem egyirányú a pénz áramlása. Campbell Brown, a Facebook alelnöke blogjában kifejtette, hogy „azzal szemben, amit sokan állítanak, a Facebook nem lopja a hírtartalmakat. A kiadók döntenek úgy, hogy megosztják történeteiket a Facebookon.” Ha nem találnának ezzel új olvasókra, nem használnák a Facebookot – szögezte le.
Végül az ausztrál kormány hátrált meg, és beleegyezett abba, hogy nem alkalmazza a Facebookra a törvényt, ha a cég bizonyítja, hogy „elegendő” hírügynökséggel megállapodást kötött. A Facebook ausztráliai igazgatója, Will Easton elégedettségét fejezte ki, hogy olyan kereskedelmi megállapodások jöhetnek létre, amelyek „elismerik platformunknak a hírügynökségek részére nyújtott értékét az általuk nyújtott értékhez képest.” Campbell Brown szerint a kormány világossá tette, hogy továbbra is a Facebook döntheti el, hogy jelennek-e meg hírek a Facebookon, és nem kell kényszertárgyalásokba bocsátkozniuk.
Több médiavállalat is üdvözölte a döntést, és tárgyalásokat kezdett a Facebookkal a hírekért kapott ellenszolgáltatásról. A kormány ígéretet tett, hogy mielőtt egy techcégre kiterjesztené a törvény hatályát, megvizsgálja, hogy a cég „jelentősen hozzájárult-e az ausztrál híripar fenntarthatóságához azzal, hogy kereskedelmi megállapodást kötött a képviselőivel.” Döntőbíráskodás csak végső esetben lesz.
A Google és a Facebook nem szeretne még egyszer ilyen helyzetbe kerülni, és egyszerűen megteremti a saját hírszolgáltatását. A Facebook News olyan híreket hoz nyilvánosságra, amelyekért kiválasztott – idáig 120 – hírügynökségeknek fizetnek. A Google hasonló szolgáltatását News Showcase-nek hívják, és az USA-ban, Nagy-Britanniában és Ausztráliában a hírügynökségek maguk dönthetik el, hogyan prezentálják a tartalmaikat. Már 500 kiadóval szerződtek, és három év alatt egymilliárd dollárt akarnak elkölteni.
A techcégek elérték, hogy nem kell mindenkivel szerződniük, akiknek a híreit felhasználják, és maguk dönthetik el, kivel szerződnek. Ezzel tovább növelik az egyenlőtlenségeket az ügynökségek között, és a tartalom és a politikai irányultság fölött tehát nem hogy megtartották, de ki is bővítették a hatalmukat.
