Két éve az egyik amerikai elnökjelölt Beto O’Rourke azt mondta iowai kampánykörútján: „az amerikai-izraeli kapcsolatok a legfontosabbak közé tartoznak, ezért túl kell lépni egy rasszista miniszterelnökön, aki Ciszjordánia megszállásával és az arab szavazókkal fenyeget”. Az elnökjelölt akkor azt is mondta, hogy Netanjahu egy jobboldali, rasszista párt segítségével maradhatott ilyen hosszú ideig hatalomban – emlékeztet a The Jerusalem Post.
O’Rourke arra utalt, hogy a 2019 áprilisi választások előtt Netanjahu segítségével egyesült a szélsőjobboldali Ocmá Jehudit, és több kisebb párt. Ezzel az volt a célja, hogy a pártok elérjék a Kneszetbe jutáshoz szükséges küszöböt, és ne vesszen el több tízezer jobboldali szavazat.
Több elnökjelölt is rasszistának nevezte Netanjahut a lépés miatt. Például, Bernie Sanders szerint Netanjahu választásról választásra egyre inkább jobbra tolódik, és elfogadhatóvá teszi a rasszizmust Izraelben.
Sanders abban reménykedett, hogy Netanjahu elveszíti a választást.
Pete Buttigieg is hasonlóan gondolta: a fiatal jelölt szerint Izrael támogatása nem egyenlő azzal, hogy Netanjahu politikáját is támogatjuk, így ő sem támogatja azt. 2019 áprilisában azonban az elnök sem volt demokrata, és a Szenátust sem a demokraták irányították, ezért nem számított, mit mondanak az elnökjelöltjeik.
Trump pedig nemhogy nem nehezítette meg Netanjahu dolgát, hanem éppen a választás előtt ismerte el a Golán-fennsíkot Izrael részeként, ezzel segítve a kampányát.
Közel két évvel később ismét választás előtt áll Izrael, Netanjahu pedig ismét egyesítette az Ocmá Jehuditot két kisebb jobboldali párttal, a progresszíveket viszont már nem olyan könnyű megkerülni, mit 2019-ben. Különösen úgy, hogy az amerikai Képviselőház afrikai külügyi albizottságának élére Ilhan Omart nevezték ki, és ő foglalkozik az emberi jogokkal is. Omar pedig nem csak Izrael-ellenes, hanem egyúttal a progresszív demokraták egyik szócsövének is tekinthető. Sanders és Buttigieg szintén magas pozícióba kerültek a Biden-adminisztrációban.
Ez pedig azt jelenti, hogy az amerikai-izraeli kapcsolatok feszültté válhatnak a közeljövőben.
Ha Netanjahu győz a márciusi választásokon, a Ben-Gvirrel való szövetsége biztosan a demokraták célkeresztjébe kerül. Amikor először Washingtonba látogat majd a Biden-adminisztráció elnöksége alatt, biztosan szembesülni fog azzal a váddal, hogy a Kneszetbe segítette a rasszistákat és a szélsőjobboldalt.
Netanjahu nyilván tisztában van ezzel, de elsősorban a választás és a kormányalakítás aggasztja, és úgy ítélte meg, hogy ha ezen múlik, hogy győzzön, akkor megéri.
Netanjahu katonásan gondolkodik: csata során is először a közvetlen veszéllyel kell kezdeni valamit, még akkor is, ha ez később egy újabb nagy csatát eredményez. Ha az első akadályt sem venné sikeresen, esélytelen lenne a továbblépés. Bezalel Szmotrics Vallásos Cionizmus pártját egyesíteni a Ben-Gvirrel kockázatos lépés, de Netanjahu tudja, hogy csak így van esélye a kormányalakításra, és most csak ez számít.
2015-ben hasonló helyzetbe került, amikor szembeszállt Barack Obamával az iráni atomalku miatt.
Tudta, hogy ez megmérgezheti az izraeli-amerikai kapcsolatokat, de látta azt, hogy az atomalku Izrael létét fenyegetheti, ezért úgy ítélte meg, hogy megéri szembeszállni. Hasonlóan járt el, amikor azt tanácsolták, ne közeledjen annyira szorosan Donald Trumphoz, mert ez visszaüthet később, amikor a demokraták kerülnek hatalomra.
A demokraták hatalomra kerültek, Netanjahunak pedig továbbra is megvan az önbizalma ahhoz, hogy megbirkózzon az elé gördülő akadályokkal.
