Reza Pahlavi, az utolsó iráni sah fia úgy hiszi, az iráni nép legnagyobb része elégedetlen a kormánnyal, és szívesen békét kötnének Izraellel.
Reza Pahlavi szerint sokan elfelejtik, hogy Irán és Izrael nem voltak mindig esküdt ellenségek. Az ötvenes évektől 1979-ig működtek a bilaterális viszonyok. Ekkor került hatalomra Khomeini ajatollah, aki iszlám köztársaságnak nyilvánította az országot. A sah és családja menekülésre kényszerült. A ‘79-es forradalom után pedig Irán azzal kezdett el fenyegetni, hogy „eltörli Izraelt a térképről” és minden diplomáciai kapcsolatot megszakított a zsidó állammal.
Reza Pahlavi most az Israel Hayomnak adott exkluzív interjút.
Ebben elmondta, hogy az Egyesült Államok új vezetőségétől, ahogy az eddigiektől is azt várja, hogy az iráni nép oldalára álljanak. Hibának tartja, hogy Bidenék vissza akarnak térni a nukleáris megállapodáshoz (JCPOA), mert ezzel engednek Irán zsarolásának, és nem támogatják a demokrácia ügyét az országban. Szerinte hiba azt várni, hogy a rezsim megváltoztatná a magatartását az egyezmény miatt.
Szerinte a JCPOA teremtette pénzügyi bőség három, a perzsa rezsimtől függő arab fővárost is érintett, és még több érezte magát fenyegetve tőle. Véleménye szerint nem véletlen, hogy az Ábrahám-egyezmények akkor köttettek meg, amikor ezek a hatások megszűntek.
„A JCPOA által elérhető készpénz lehetővé tette a Forradalmi Gárda számára, hogy a terrorizmus és bűnszervezetek legnagyobb globális hálózatát finanszírozhassák, biztosítva a folyamatos bevételeket számukra, egyúttal a helyi lakosság bizonytalanságát is tucatnyi országban. Mit veszített az Iszlám Köztársaság? Kétségkívül több hónap választja el az atomfegyver felé vezető út végétől. De miután szabad kezet kapott a káosz magjainak elhintéséhez a régióban, a rezsimnek nem is volt szüksége atomfegyverekre”
– hangsúlyozta Pahlavi.
„Fegyveres proxi csoportjai révén az Iszlám Köztársaság hatalmas regionális fölénnyel rendelkezik az alacsony intenzitású hadviselésben. De attól tart, hogy mindez nagy intenzitású részvételig fokozódhat, amelyben már technológiai hátrányba kerülne. Ezért akar nukleáris csapásmérő erőt, amelynek révén képes lehet megakadályozni a konfliktus nagy intenzitásúvá váló eszkalációját” – tette hozzá.
Véleménye szerint azáltal, hogy JCPOA gátat vet az eszkaláció lehetőségének, „a rezsim megkapja, amit akar, és alacsony intenzitású műveletekkel folytathatja regionális terjeszkedését. De a Nyugat elveszíti azt, amire szüksége van: a békét és a stabilitást a régióban. Ezért a JCPOA jó üzlet az Iszlám Köztársaság számára, azonban rossz a Nyugat és a Közel-Kelet nemzetei számára” – figyelmeztet Pahlavi.
A koronaherceg támogatja az Ábrahám-egyezményeket, mert azok lehetőségeket biztosítanak a térség fiataljai számára nemzetközi szinten is. De szerinte a győzelem addig nem teljes, amíg Iránban nincs szabadság. Arra viszont nem lát lehetőséget, hogy az ajatollahok uralma alatt normalizálódjon az ország viszonya Izraellel. A zsidók elleni gyűlöletre azért van szüksége a rezsimnek, hogy legyen egy ellenségképe, amivel megtarthatja a hatalmat, és elnyomhat más ideológiákat. Az iráni nép viszont békét akar Izraellel és más nemzetekkel. Izrael és Irán kapcsolatát bibliai eredetűnek tartja, és nem kételkedik benne, hogy az újraéled, amint vége lesz ennek a rezsimnek.
Nem kételkedik abban sem, hogy mindez hamarosan eljön. Szerinte az elmúlt évtizedben mind több támogatót veszített az iszlám forradalom, és a fiatalabb generációk egyre kevésbé támogatják az elnyomó rezsimet. Szerinte a fegyveres erők hitének erodálódása is megkezdődött. Ez azért fontos, mert egy kritikus ponton ők is a nép mellé állhatnak.
A rezsim szerinte Irán történelmének egyik legfényesebb korszaka után építette ki hatalmát, és gazdasági, szociális, környezetvédelmi és egészségügyi kérdésekben is rosszul teljesített. Szerinte a rezsim egyetlen célja saját védelme, és nem az iráni nép szolgálata.
Azt is elmondta, hogy az általa ismert kutatások és értékelések szerint, és a személyes tapasztalatai alapján is úgy látja, hogy az irániak többsége – és ez még a rezsim kiszolgálóira is igaz – egyre elégedetlenebb a helyzettel.
Kiemelte, hogy Izrael mellett minden olyan nemzetre és emberre veszélyt jelent a rezsim, aki nem támogatja ideológiáját, és nem teljesíti az akaratát. Elsősorban persze a saját népére veszélyes, ám azon közel-keleti országokra is, amelyek önrendelkezését igyekszik meghiúsítani a terrorizmussal. Izraelre pedig különösen fenyegető.
Azt is elmondta, hogy ha meghívnák Izraelbe, szívesen elmenne, hogy találkozzon az ottani emberekkel, és a közös problémáikról beszéljen egyetemeken és különböző agytrösztöknél. Az Izraelben élő iráni közösséget is meg akarja látogatni, akiknek szerinte jobb sorsa van, mint az anyaországban élő társaiknak.
Ő személyesen nem óhajt hatalmat Iránban, de ki akar állni a nép mellett. Egy szekuláris demokráciát szeretne az ország számára, ahol a népakarat uralkodik. Korábban már többször is találkozott izraeli üzleti és politikai vezetőkkel, akikkel megosztotta ezt az elképzelését.
Izrael polgárainak pedig azt üzente: „A muszlim rezsim megalakulása óta a halált ünnepli. Az én kedvenc üdvözlésem viszont a zsidó ‘l’chaim’ kifejezés: ‘az életre!’ Mi irániak, mint civilizáció, inkább az életet ünnepeljük, és nem a halált. Azokra pedig, akik ugyanígy gondolkodnak – mint például Izrael népe – természetes barátokként és szövetségesekként tekintünk”.
