A szavak elrablása – változtasd meg a nyelvet és megváltoztatod a gondolkozást

Amerikában a nyelv az egyik legfontosabb frontja a kultúráért folyó harcnak.

2021-et a demokrata Képviselőház az új kongresszusi szabályok bemutatásával kezdte, amelyek között szerepelt az a javaslat, hogy a házszabályzatban mostantól a családi kapcsolatokra „semleges nemű” kifejezéseket kell használni. Ez azt jelenti, hogy tilos az apa és anya, a férj és feleség, a lány és fiú szavak használata. Amikor a javaslatot gúnyos reakciók áradata fogadta, a demokrata irányba hajló médiumok azzal védekeztek, hogy nincs ok felháborodásra, hiszen csak egyetlen dokumentumról van szó. Hasonló válasz érkezett, mikor egy demokrata képviselő a már hírhedt „awomennel” zárta le az imáját a Kongresszus megnyitásakor. A képviselő azt állította, hogy az ámen női verziója csak egy „kedves vicc” volt. Az elmúlt hetek eseteinek megkoronázása volt, amikor a beiktatáson imádkozó lelkész elkerülte, hogy utaljon arra, hogy ő a Biblia Istenéhez imádkozik és úgy zárta imáját, hogy „mindannyiunk kollektív hite nevében.”

Ezekre az emberek első reakciója a nevetés, azonban a nyelv „toleránssá” és „befogadóvá” tétele, vagyis a jelenség, amit politikai korrektségnek neveznek, egyáltalán nem mulatságos.

A folyamat nem új, lassan három évtizede zajlik a nyelv erőltetett átalakítása. A PC az amerikai akadémiai világból lépett át a politikába, és mára pókhálóként szövi át a közélet minden területét. Eredetileg a különböző társadalomtudományi szakokon próbálták a baloldali ideológiákat követő professzorok a kritikai teória segítségével „megtisztítani” a tanulmányi területeket, majd elég ember került ki az egyetemekről, akik újságíróként, politikusként és aktivistaként is folytatták ezt. Jóhiszemű emberek azt is gondolhatnák, hogy mindössze egy udvariasabb, toleránsabb beszédhez fog vezetni a jelenség.

Azonban az átalakítás erős ideológiai töltettel rendelkezik, és a nyelv megváltoztatása elsősorban azt célozza, hogy a gondolkodás, és a mögöttes értékrend változzon meg. A nyelv így előkészíti az érkező ideológiát.

Norman Fairlough egy 2003-ban kiadott esszében próbálta körüljárni a „politikai korrektség” jelenségét. A társadalomtudományokkal foglalkozó professzor azt írta, hogy a PC tulajdonképpen az a folyamat, amikor „egy csoport a társadalmi és politikai változást a nyelven és a kultúrán keresztül próbálja elérni.” Jelen esetben tehát a progresszív értékrendet úgy próbálják lenyomni a társadalom torkán, hogy átalakítják a nyelvet. Ez a folyamat egyrészt abból áll, hogy bizonyos kifejezéseket kiiktatnak, arra hivatkozva, hogy sértőek. Angliában például egy Bideford nevű kisváros hivatalosan eltörölte a „kis fehér város” becenevet, mondván rasszista az elnevezés, pedig az csak arra utalt, hogy a tengerparti város házainak fehérek a falai.

A folyamat abszurditásához hozzátartozik, hogy szinte lehetetlen megállapítani, hogy pontosan mi az elfogadható, így egyik napról a másikra bármi válhat sértővé, vagy kirekesztővé. Ha pedig valaki nem alkalmazkodik, azt gyűlöletbeszéddel vádolják meg. Mindez pedig a tolerancia nevében történik. A nemi különbségek eltörlése, a „sértő beszéd” betiltása, a szavak átértelmezése mind ugyanabból a baloldali ideológiából fakadnak, amely a fennálló értékrend átalakítását célozza.

Fairlough értelmezése felveti a kérdést, hogy

mi az a kultúra, amit meg szeretnének változtatni azok, akik a nyelv progresszív átalakításán munkálkodnak?

Az amerikai társadalom alapját a bibliai, vagyis a zsidó-keresztény értékrend adja. Ez alapján született az alkotmány és a kiegészítései, ez motiválta a rabszolgaság eltörlésének mozgalmát, s ez az értékrend az, amelyből megszületett a szabadság eszméje. Így, ha az amerikai kultúra „rossz,” akkor ez az értékrend az, amit meg kell változtatni.

Az Amerikában még mindig fontos szerepet betöltő kereszténység alapvető bibliai nézetei mára gyakran gyűlöletbeszédként vannak átkeretezve, követőik elnyomóként és kirekesztőként vannak beállítva. Így nemcsak arról szól a nyelv „toleránssá tétele”, hogy bizonyos szavakat eltörölnek, hanem arról is, hogy a mögöttes jelentést igyekeznek megváltoztatni.

A nyelv hordozza a kultúrát, és így logikus, hogy ha változtatni akarnak rajta, akkor a beszéddel kell kezdeni. Tehát ha újra akarom a divatos ideológiák alapján definiálni, hogy mi az ember, mi a család, egyszerűen létre kell hoznom egy új nyelvet, amelynek segítségével megteremtem ezt a valóságot.

Douglas Murray: „A baloldal úgy gondolja, hogy ők képtelenek a rasszizmusra”

A brit író és publicista a Neokohnnak adott interjúban beszélt az új progresszív doktrínák ellentmondásairól, a történelem ismeretének fontosságáról, és a modern társadalmak „Isten-méretű űrjéről.”  

A fenti példákból látható, hogy a legalapvetőbb tények megkérdőjelezése folyik. Emlékezetes, hogy J.K Rowling transz vitája is azzal kezdődött, hogy az írónő felháborodott, amiért egy cikk „menstruáló személyekről” írt, és nem nőkről. Erre az írónőt transzfóbiával kezdték vádolni, mondván azzal, hogy szerinte csak a nők menstruálnak, kirekesztő a transz nőkkel szemben. Miután Rowling úgy döntött, nem enged a Twitter tömegnyomásának, cikkek sora íródott arról, hogy micsoda traumát okozott a megjegyzéseivel.

A Forbes tavaly nyáron megjelentetett egy cikket, amelyben a szerző arra oktatja az olvasókat, hogyan is építsék be a beszédükbe a gender-semleges szavakat. A szerző szerint erre többek között azért van szükség, hogy ne sértsük meg azokat az emberek, akik nem tartoznak egyik nemhez sem. A felvetés természeten abszurd, hiszen egy jelentéktelen számú kisebbség érzéseire hivatkozva akarja a cikk indokolni a nyelv átalakítását.

A valóság megkérdőjelezése semmi jóra nem fog vezetni egy olyan világban, ahol Európán és Amerikán kívül emberek milliói élnek elnyomásban olyan rendszerekben, amelyekkel szemben nem fog tudni megállni egy olyan társadalom, amelynek tagjai már azt se tudják fiúk-e vagy lányok.

Az elmúlt időben divatos lett George Orwellt idézni, így ironikus módon az a kifejezés, hogy „orwelli”, szintén elvesztette a jelentését. A téma azonban megköveteli, hogy itt is Orwellt idézzük. Az angol szerző 1984 című művében létrehozzák az úgynevezett „újbeszél”nyelvet, amely az angolnak egy új verziója.  Az egyik szereplő így írja le Winstonnak az új nyelv célját: „Nem érted, hogy az újbeszélnek az a célja, hogy a gondolkodás területét szűkítsük? A végén betű szerint lehetetlenné fogjuk tenni a gondolatbűnt, nem lesznek szavak, amelyekkel elkövethető lenne.” A könyvbeli diktatúra célja nem pusztán az, hogy új szavakat alkosson, hanem az is, hogy a régieknek elpusztítsa az értelmét. A PC ugyan még nem tudja eltörölni a nyelvet, de szépen lassan igyekszik megváltoztatni azt.

Ráadásul egyre inkább a hatalom eszközeivel igyekeznek kényszeríteni az embereket arra, hogy a politikailag korrekt ideológia képére alakítsák át a beszédüket.

A Twitter például letiltott egy lelkészt a héten, amiért az új amerikai egészségügyi államtitkárra, aki férfinak született, de nőként azonosítja magát, azt írta, hogy az illető „Isten szemében férfi.”

Az a tény, hogy politikai hatalommal visszaélve erőltetik a nyelv átalakítását (lásd új kongresszusi házszabály), már önmagában megcáfolja azt, hogy a tolerancia elérése a cél. Törvényi erővel, cégvezetői hatalommal, akadémiai tekintéllyel kényszerítik a folyamatot, ami minden, csak nem toleráns magatartás.

A politikai korrektség, és a jelentések elmaszatolása következtében a nyelv útvesztővé válik, és az emberek zavara csak segít abban, hogy elfogadják az új nyelvet, hiszen sokan valószínűleg észre sem veszik, hogy mi történik. A védekezés pedig szinte lehetetlen, hiszen ma már a céges világ, a média, a politika, és szinte a közélet minden területe csatlakozott a nyelv megváltoztatásának kísérletéhez.

A cikkben szereplő idézet az Európa Kiadó 1989-es kiadásából van, fordította Szíjgyártó László.

A tech cégek zsarnoksága — Hogy jutottunk ide és mi a megoldás?

A tech-cégek önkényes viselkedése annak köszönhető, hogy teljesen elmaradt a törvényi szabályozásuk – írja Michael Lind a Tablet hasábjain.