Tavaly úgy tűnt, hogy a konzervatívok és a liberálisok közötti polgárháború miatt szétesik a Főbb Amerikai Zsidó Szervezetek Elnökeinek Konferenciája. Most azonban valami fontos dologban sikerült megegyezni: az 53-ból 51 szervezet elfogadta a Nemzetközi Holokauszt Emlékszövetség (IHRA) definícióját az antiszemitizmusról. A jobb- és baloldalról egyaránt érkező, egyre szélesebb körű zsidógyűlölet közepette ez egy fontos lépés, ugyanis a definíció minden vallás tisztességes követője számára segít tisztázni, mit jelent az antiszemitizmus. A definíciót több tucat ország, köztük az Egyesült Államok is elfogadta. Jonathan S. Tobin, a Jewish News Syndicate főszerkesztőjének véleménycikke.
A reform mozgalmat képviselő négy szervezet – a legtöbb amerikai követővel rendelkező vallási felekezet – közleménye szerint az IHRA definíciója jó arra, hogy felismerjük az antiszemitizmust, és felhívjuk rá az emberek figyelmét, de arra nem, hogy törvénybe iktassák. És ez lényeges különbség.
Ha a definíció csak egy beszédtéma, amit nem iktatunk törvénybe, akkor az érdek-képviseleti csoportok nem fogják tudni visszaszorítani a diszkriminációt.
Az antiszemita eseteket így nem gyűlöletbeszédként értelmezik. A reform mozgalom négy szervezete szerint azonban
egy ilyen lépés a szólásszabadságot korlátozná, és azokat is büntetné, akik Izraelt és az ország politikáját bírálják. Ez nevetséges, hiszen senki nem gondolhatja, hogy Izrael kormányának kritikája antiszemitizmusnak számítana.
A reformszervezetek valódi szándéka az, hogy fejet hajtsanak olyan baloldali szervezetek előtt, akik Izrael-ellenes, antiszemita hangokat is megütnek. Céljuk politikai, nem elvi. Liberális szervezetek kottájából játszanak, és attól tartanak, hogy ha a definíció alapján Izrael-gyűlölő baloldaliakat is büntetnének, az elvonná a figyelmet a Demokrata Párt által fontosnak tartott témákról.
A liberálisok nem csak abban érdekeltek, hogy felhívják a figyelmet a szélsőjobboldaliakra, és a fehér felsőbbrendűséget hirdetőkre, hanem abban is, hogy minden republikánust és Trump-szavazót antiszemitának állítsanak be. Ennek megfelelően minden antiszemita cselekményt, amit a BDS-aktivisták követnek el, elhallgatnak a nyilvánosság elől.
Az IHRA definíciójáról szóló vita jól elkülöníti azokat, akik Izraelt démonizálnák, kettős mérce alapján ítélnék meg a többi országhoz képest, „apartheid-államnak” neveznék, vagy a nácikhoz hasonlítanák az izraelieket. A baloldaliak közül sokan úgy vélik, az anticionizmust el lehet választani az antiszemitizmustól.
Viszont ha megtagadunk jogokat a zsidóktól, amiket másoktól nem tagadunk meg, az kettős mérce – és ezáltal antiszemitizmus.
A főiskolákon, egyetemeken ez egészen addig megy, hogy az izraeli termékek bojkottjára szólítanak fel, és elhallgattatják, megszégyenítik a zsidó diákokat. Például, a New York Egyetemen is történhettek hasonló esetek az emberi jogok támogatására hivatkozva, viszont az IHRA definíciója ezt egyértelműen antiszemitizmusnak tekinti.
A Trump-adminisztráció antiszemitizmust visszaszorító törvénye felháborította a baloldali zsidókat, a reformszervezetek egyik fő politikai célja pedig az lesz az idei évben, hogy az IHRA definícióját ne iktathassák törvénybe. Az Egyesült Államok valaha volt leginkább Izrael-barát elnökét – akinek a támogatói, szavazói is nagyrészt Izrael-pártiak voltak – megpróbálják antiszemitaként feltüntetni. Elmondták:
attól még, hogy valaki Izrael-barát, még lehet antiszemita.
Ez igaz, de csak az emberek jelentéktelen töredéke esik ebbe a kategóriába. A baloldal viszont a Capitoliumnál történt zavargásokból úgy igyekszik politikai tőkét kovácsolni, hogy nem csak Trumpot hitelteleníti, hanem azokat is, akik támogatják őt.
A baloldali Izrael-gyűlölőket és az afroamerikai szélsőségesek tevékenységét elbagatellizálják, a szélsőjobboldaliakét pedig kiemelik – ez a politikáról szól, nem az antiszemitizmus visszaszorításáról.
A reform mozgalom szervezeteinek tehát nem a zsidók jóléte az első számú célja, hanem a pártpolitika.
