Közös mozzanat, hogy „iszlamofóbiára” és „jobboldali populizmusra” való hivatkozás útján utasítják el mind az iszlamizmust ért kritikákat, s azokat, akik e kritikákat megfogalmazzák. Zara Riffler, német újságíró írását a Mandiner közölte.
„Ausztriában a politikai iszlámot nyomon követő szervezet [Dokmentationstelle Politischer Islam] már most sikerként könyvelhető el, még akkor is, ha működését csak 2020 júliusában kezdte meg. Európában elsőként jött létre olyan intézet, amely tudományos igénnyel fordul a politikai iszlám körüli jelenségek irányába, és – ami a legfontosabb – teszi ezt teljesen függetlenül. A szervezet megalakulását egyúttal tekinthetjük úgy is, mint az iszlamizmus elleni egyik legfontosabb intézkedésnek, amelyet valaha nyugati kormányzat tett. (…)
Mindeközben Németországban jelenleg épp a politikai iszlám látszik felülkerekedni, nem pedig az ellene vívott küzdelem.
Az osztrák szervezetet egy integrációs szakértő, Lisa Fellhofer vezeti. Az akadémiai tanácsadó testület élén pedig egy elismert iszlámszakértő, Mouhanad Khorchide áll. (…)
A szakmai elismertségnek örvendő, független kutatócsoport felállítása révén az intézet célja, hogy tudományos kutatásokkal vizsgálja és dokumentálja a politikai iszlámot és a vallási-politikai vetületű szélsőségeket. Így vizsgálhatóvá és elemezhetővé válnak az iszlamizmussal összefüggésbe hozható szervezetek, struktúrák, hálózatok, mint ahogy a támogatók köre, továbbá a külföldi befolyásoltság is.
Mindemellett a szervezet elsődleges célja különösen fontos: informálni az osztrák közvéleményt a politikai iszlámról. Felteszi ugyanis azokat a kérdéseket, amelyeket ilyen formában még senki nem tett fel a közéletben: miért késlekedtek eddig a politikusok a felvilágosítással?
Sem a kormányzatok, sem pedig a politikusok nem tettek lépéseket annak érdekében, hogy informálva, oktatva védelmezzék a társadalmat az iszlamizmussal szemben. (…)
Németországban a politikai iszlámmal kapcsolatos felvilágosítás jórészt elmaradt. Ehelyett mind a német politikusok, mind pedig a kormányzat az iszlamistákkal igyekszik együttműködni, közös megnyilvánulások útján népszerűsítve őket – vagyis a német politikusok elsősorban az iszlamizmus legitimálására törekedtek. (…)
Az iszlamizmus elleni harcban jelentős problémát okoz a baloldali-zöld mainstream és az iszlamizmus képviselői irányából érkező nyomás. Mindkét kör esetében közös mozzanat, hogy »iszlamofóbiára« és »jobboldali populizmusra« való hivatkozás útján utasítják el mind a politikai iszlámot ért kritikákat, s mindazokat, akik e kritikákat megfogalmazzák.”
