Az ország még vonzóbb lett a zsidók és a külföldön élő izraeliek számára – írja a Jerusalem Post.
A koronavírus elérte azt, ami a kormány évtizedes kampányainak nem sikerült. Több száz ezer izraelit hozott haza, és még csábítóbbá tette az országot amerikai zsidók számára.
Júliusig több mint 190 ezer izraeli tért vissza külföldről, köztük több mint 6 ezer olyan, aki több mint egy éve élt máshol.
A korán hazatérők között nagyrészt Kínában dolgozó izraeliek voltak, mert itt lehetett érezni először a járvány hatásait. A külföldi izraeli követségek kb. 10 ezer utazási dokumentumot állítottak ki, köztük új útleveleket (gyakran külföldön született gyerekek számára), valamint létező útleveleket is meghosszabbítottak azok számára, akik visszavágytak Izraelbe a járvány alatt.
Habár Izrael is küzdött kihívásokkal a járvány alatt, a halálozási ráta alacsonyabb volt, mint olyan országokban, ahol jellemzően sok izraeli él. Főleg az USA-ról van szó, ahol egymillió lakosra 1000 halott jutott. Izraelben csak 370 halott jutott egy millió főre. Az olyan területek, ahol különösen sok izraeli él, mint például New York, különösen komolyan megérezték a járvány hatásait. Brooklynban például 7700-an haltak meg a járvány kezdete óta. Közülük többen zsidó közösségekben éltek.
Most pedig, hogy az oltási kampány során több mint egy millió izraelit oltottak be a Pfizer vakcinájával kevesebb mint két hét alatt, még vonzóbb az ország az amerikai zsidók és a külföldön élő izraeliek számára.
“Fogalmunk sincs, hogy mikor kapjuk meg a vakcinát” – mondta a manhattani Shira Dicker, egy szabadúszó író és PR-konzultáns. Habár ő már 60 éves, és 71 éves férjével él, valamint magánbiztosításuk is van, fogalma sincs, mikor kaphatja meg az oltást. Nemrég megkereste egy ismerőse egy lehetőséggel, amivel előrébb tudnának jutni az oltási sorban. Az ajánlatot nem tartotta morálisnak, viszont úgy gondolja, hogy ez is a változó idők jeleit mutatja – ezzel a ParCare nemrég hamis vakcina-botrányára utalt.
Dicker testvére, Adina Feldman ismert izraeli énekes, szóval Dicker és családja a múltban körülbelül három évet töltött az országban – habár állampolgárságuk még nincs, sokáig fontolgatta annak megszerzését. Több olyan barátja is van, aki komolyan elgondolkodott a költözésen, és olyan is, aki már el is ment Izraelbe. Ő viszont úgy döntött, hogy most nem ez a helyes lépés családjának.
De a járvány kezdete óta Dickert “elárasztotta az a hit, hogy Izrael a legbiztonságosabb hely a pandémia alatt.” Különösen lenyűgözte őket az, ahogy Izrael az első hullámot és a lezárásokat kezelte. Valamint a mostani oltásokat is impresszívnek találják.
“Tisztában vagyok vele, hogy egyes izraeliek sem követték a szabályokat.” De Izrael járványkezelését így hasonlította össze az USA-éval: “Úgy érzem magam, mint aki egy pár zoknit kapott Hanukára, míg a szomszéd gyereknek egy kiskutya jutott.”
Ha bevándorlókként érkeznének Izraelbe, Dicker és családja azonnal bekerülne az ország négy egészségügyi alapjának egyikébe. A visszatérő állampolgárok számára ez a folyamat bonyolultabb. Azok az izraeliek, akik évekig éltek külföldön, és nem fizették az otthoni tb-jüket, kötelesek megfizetni a 12 ezer NIS-es díjat, és aztán csatlakozni az egyik alaphoz, mondta az egyik alap szóvivője.
Solly Boussidan, egy brazíliai születésű, Sao Paolóban dolgozó újságíró, aki izraeli-francia apja révén szerzett állampolgárságot, utánajárt annak, hogyan történne a beoltása Izraelben. Több külföldön élő izraeli barátja is így tett.
A legfőbb érve az Izraelbe költözés mellett az, hogy “Izrael a Pfizeres szurit használja.” Gondja van az AstraZeneca vakcinájával, amiből valószínűleg Brazília is kapni fog. Ezzel egészségügyi okok miatt nem fogja tudni beoltatni magát. De a brazil járványkezelést is hibásnak tartja.
A Los Angeles-i zsidó nonprofitnál dolgozó Aliya Slepkov-Dror is többek között a koronavírus miatt tért vissza Izraelbe 15 év után turizmusban dolgozó férjével.
“Mindig is tudtuk, hogy vissza akarunk térni” – mondta. Az év történései adták meg végleg az okot erre. Főleg a Black Lives Matter-tüntetéseket említette, amik az ajtaja előtt történtek Los Angelesben.
“Egy háborús helyzetben találtuk magunkat” – mondta. De a koronavírus is segítette a döntés meghozatalában. Nem magukért aggódtak, hanem azért, hogy a szüleik esetleg elkapják a koronavírust.
“A járvány megtanította, hogy az élet drága, és minden megtörténhet.”
