Trump négy év múlva újra indulhat a választásokon, hacsak nem állítanak alternatívát a republikánusok, vagy őt magát nem állítják meg a demokraták.
Az amerikai politikai élet sajátossága, hogy az elnökök ritkán buknak meg a második ciklusukra, és legtöbbjük két kitöltött mandátum után megy nyugdíjba. A Fehér Ház után az elnökök nagy része alapítványokat patronál, és róluk elnevezett könyvtárakat tervez. Előfordult, hogy a hatalmon levő vezetők diplomáciai segítséget kérnek egy korábbi elnöktől, és a pozíció sajátossága, hogy életük végéig joguk van kikérni a naponta összeállított elnöki CIA jelentést. Ki nem mondott szabály, hogy az ex-elnökök hallgatnak utódjukkal kapcsolatban. Ezt a hagyományt az elmúlt években Barack Obama törte meg, és várhatóan Donald Trump sem fog csendben félrevonulni.
Trump egészen különleges helyzetben lesz január 20-a után, ugyanis hosszú évtizedek óta ő lesz az első elnök, aki elveszítette az újraválasztást.
Bár az elektori számokat összeadva úgy tűnhet, Joe Biden könnyedén nyert, de az elmúlt hetek jogi csatározásait pont az tette lehetővé, hogy öt állam néhány tízezer főnyi szavazaton múlt. A történelem során az egyciklusú elnökök általában könnyedén veszítettek, és gyakran már az előválasztáson is kemény kihívóra akadtak. Gerald Ford, aki Nixon lemondása után alelnökként került az elnöki pozícióba, 1976-ban majdnem elveszítette az előválasztást Ronald Reagannel szemben. Reagan négy évvel később Jimmy Carter újraválasztásért induló elnöktől 44 államot nyert el, letarolva az elektori térképet. Trump azonban úgy veszített, hogy rekordszámú szavazat érkezett rá, így nagy kérdés, hogy megpróbálja-e azt, ami eddig csak egy elnöknek sikerült: visszatérni egy választási vereség után és megpróbálni újra győzni. 1888-ban a ma már szinte teljesen elfeledett demokrata elnök, Grover Cleveland elvesztette az elnökválasztást, majd akkora gazdasági válság következett, hogy 1892-ben visszatértek hozzá a szavazók. Azóta senkinek nem sikerült ilyen, mivel az amerikai választók nehezen bocsátják meg a bukást.
Donald Trump helyzetének különlegességéhez hozzájárul a csalás vádja. A Trump-szavazóbázis egy része még mindig bízik abban, hogy fordulat történhet, de az elektorok már megszavazták Bident, a bírósági indítványokat pedig vagy meg se hallgatták a bíróságok, vagy pedig gyorsan félredobták őket. A Legfelsőbb Bíróságon a bírák elé került a Texas állam által benyújtott kérvény, de végül egyhangúan úgy döntöttek, hogy nem tárgyalják az ügyet.
Az utolsó lehetőség a tiltakozásra január hatodikán lesz, amikor az elektorok tudatják a szavazataikat a Kongresszussal. Azonban ez egy jelképes ceremónia, mivel a Kongresszus nem szokta megváltoztatni az elektorok által már elfogadott eredményt.
A CBS News oldalának leírás szerint utoljára 2005-ben volt egy demokrata képviselő, aki tiltakozott Bush győzelmével kapcsolatban, de gyors felszólalások után a Kongresszus elfogadta a választás eredményét.
Trump 2024 vagy Trump TV?
Az amerikai lapok november óta több hírt is lehoztak Trump terveivel kapcsolatban. Több konzervatív lap, mint a Federalist már a választás előtt felvetette, hogy ha Trump elveszíti a választást, akkor 2024-ben újra kellene indulnia. Négy év múlva pont annyi idős lesz, mint most Joe Biden, ami normális esetben elég érv lehetne, hogy ne induljon. Azonban meglehetősen fontos szempont, hogy Trump továbbra is toronymagasan a legnépszerűbb konzervatív politikus.
George W. Bush óta küzdött azzal a republikánus párt, hogy sótlan, középvonalas embereket jelöltek, akik aztán udvariasan veszítettek. A párt komoly válságban volt 2012-ben, hiszen Mitt Romney dekára kimért, tökéletes republikánus jelölt volt, mégis veszített. Donald Trump váratlan sikere bosszantotta a republikánus elitet, és egyben elfedte a párt válságát. Ellenszenvüket nem is titkolták, hiszen mindent megtett a pártelit, hogy ne Trump legyen 2016-ban a jelölt. Egy ilyen elnök után azonban nehéz lesz visszatérni egy hagyományosabb jelölthöz, különösen mivel a szavazók sem biztos, hogy méltányolnának egy Romney-típusú politikust.
Egyelőre az elnök nem jelezte, hogy mi a szándéka, mert eddig a választási perek dominálták az üzeneteit és a beszédeit. Egyszer felröppent a hír, hogy Trump otthagyja a politikát, saját tv-t alapít és magával viszi a tőle elpártolt Fox News csatorna legnagyobb sztárjait. Ezt a hírt azonban nem erősítették meg, ráadásul Trump cégbirodalma komoly anyagi veszteségeket szenvedett az elmúlt négy évben, így nem biztos, hogy lenne pénze egy ilyen vállalkozáshoz.
Akárhogy is dönt Trump, az elkövetkezendő években várhatóan állandó szereplője marad az amerikai közéletnek. Nehéz elképzelni, hogy az üzletember visszavonuljon egy farmra, majd világvezetőkről és saját magáról fessen portrékat, ahogy ezt pl. George W. Bush tette.
Az bizonyos, hogy Trump nem fog csendben elvonulni, viszont kérdés, hogy a demokraták és a republikánusok ezt hogyan fogják tudni kezelni. Az is kihathat az elkövetkezendő évekre, és arra, hogy vajon indul-e újra Trump, hogy a demokraták mennyire gondolják komolyan az elnök jogi számonkérését.
Jogi meghurcolás
Több amerikai elemzés párhuzamot von 2008 és 2020 között. 2008 tavaszán a még elnökjelölt-aspiráns Barack Obamát megkérdezte egy riporter, hogy ha elnök lesz, felkéri-e majd az igazságügyminiszterét, hogy indítson nyomozást a Bush-adminisztráció által elkövetett „bűncselekmények” kivizsgálására. A kampány alatt ugyanis a gyűrűző gazdasági válság mellett az egyik legforróbb téma a CIA nyilvánosságra került kínzási technikái voltak. Obama akkor azt válaszolta: ha hatalomra kerül, azonnal nyomozást fog indítani. A Financial Times szerint Obama 2009-ben több dokumentumot is nyilvánosságra hozott a CIA tevékenységéről, majd bejelentette, hogy nem fogja a Bush-kormány tagjait elővenni. A demokrata szavazók egy része később is követelte a Bush elleni nyomozást, de az elnök erre nem volt hajlandó.
Hasonló helyzetben van most Joe Biden, akitől szavazói, pártjának tagjai, valamint liberális médiaszereplők is a Trump-adminisztráció tevékenységének kivizsgálását követelik. Ráadásul sokan egyenesen az elnök felelősségre vonását akarják, amely precedens nélküli lépés lenne. Ez azonban csekély politikai tőkét termelne, inkább negatív precedenst teremthetne, és azzal járna, hogy Trump válna a következő évek főszereplőjévé. Ráadásul egy jogi támadás erősítené azt a narratívát, hogy Trump ellen boszorkányüldözés folyik.
Jogi támadás egy elnök ellen szinte lehetetlen, hiszen az elnöki intézmény a hatalom végrehajtó ága, nehezen köthető hozzá közvetlen tett. Például hiába rendelt el Barack Obama pakisztáni terrorsejtek elleni dróntámadást, egy eltévedt bomba által meggyilkolt ember rokonsága ezért nem perelheti be. S ez így igaz más elnöki cselekedetekre is.
A legtöbb elemzés azt latolgatja, hogy az ügyészek olyan perekkel jöhetnek elő, amik Trump elnökség előtti tevékenységével kapcsolatosak. Az USA Today szerzője szerint például adócsalás vádjával kell támadni az elnököt. Azonban az elmúlt években többen is pert veszítettek Trumppal szemben, és az üzletember minden ilyen botrányt túlélt, beleértve azt az esetet, amikor egy pornószínésznő perelte őt, sőt még könyvet is írt az állítólagos viszonyukról.
A republikánus párt nehéz évek előtt áll, hiszen várhatóan megosztja majd a pártot, ha Trump újra el akar indulni 2024-ben. Ha viszont nem akar, nem lesz könnyű találni valakit, aki képes legalább akkora lelkesedést kiváltani, mint ő, és képes megtartani az általa megnyert széleskörű szavazóbázist.
