Az utóbbi időkben Magyarország és az Európai Unió kapcsolatában a talán legtöbbször használt fogalom a jogállamiság. Mivel az EU dokumentumai nem fejtik ki, mit is kell értenünk ezen, csak deklaratív jelleggel emlegetik, érdemes megvizsgálni, mi is a jogállamiság.
Hagyományosan az állam működése egészének a jog alá vetettségét jelenti. Különösen a hatalmi ágak megosztását (a fékek és ellensúlyok rendszere), ami azt jelenti, hogy a törvényhozó, a bírói és a végrehajtó hatalmi ág kölcsönösen ellenőrzi és féken tartja a másik kettőt. Ennek a fogalomnak a használata teljesen eltorzult az utóbbi időben, és már arra értik, hogy a bírói hatalomnak uralnia kell a másik kettőt. Izraelben például az igazságszolgáltatást, ezen belül a bírói kart és a legfelsőbb bíróságot megszállta a baloldal, és bírói úton igyekszik elgáncsolni a jobboldali-nemzeti kormány döntéseit. Csak innen értelmezhetőek a Benjamin Netanjahu elleni sorozatos korrupcióvádak, ezen belül különösen az, hogy a bíróság fog dönteni arról, hogy a Németországtól beszerzett tengeralattjárókra valóban szüksége volt-e az országnak.
Fontos összetevője a jogállamiságnak a törvény előtti egyenlőség. Azaz, senki nem állhat a törvények fölött. A bíróságnak függetlennek, pártatlannak és kizárólag a törvénynek alávetettnek kell lennie. A jogbiztonság azt jelenti, hogy a jogsértést orvosolják, nem születnek visszamenőleges hatályú vagy személyre szabott jogszabályok, és a jog nem változik kiszámíthatatlan irányba és gyorsasággal.
A fogalom lényege – mint az egész jogfejlődésé – az önkény elleni védelem, az önkény kizárása a döntésekből.
Vizsgáljuk meg, hogy maga az Európai Unió mennyire tesz eleget ezeknek a követelményeknek!
Ami a jogbiztonságot illeti, az Unió Bírósága december 17-én egy belga törvény kapcsán úgy döntött, nem sérti a vallási szabadságot, ha a kóser (és halal) vágást gyakorlatilag betiltják, azaz tiltják a kábítás nélküli vágást. Ezzel az állati jogokat egyik napról a másikra önkényesen a vallásszabadság elé helyezte, felrúgva az eddigi közmegegyezést. Belgiumban a kóser húsellátás nagyon megnehezült, a zsidóknak vagy vegánokká kell válniuk, vagy el kell hagyniuk az országot. A bírósági döntés további országokat bátoríthat fel a kóser vágás betiltására.
Természetesen vannak ennél nagyobb kört érintő önkényes döntések: például a teljes európai autóipart tönkre tevő CO2-kibocsátási szabályok, az erőltetett átállás az elektromos autózásra, ami az atomenergia ellenzésével együtt műszakilag megoldhatatlan feladat elé állítja az ipart. Ezzel munkahelyek százezrei fognak megszűnni, és az ázsiai beszállítóknak lesz kiszolgáltatva a személy- és teherszállítás.
Jellemző az Unió intézményei részéről a kettős mérce alkalmazása Magyarországgal szemben: kifogásolják az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségének szűkítését, miközben Finnországban nincs is alkotmánybíróság. Aggódnak az igazságszolgáltatás függetlenségéért, miközben Németországban az ügyészség teljes mértékben a kormány irányítása alatt áll. Nehezményezik a felsőoktatási törvény módosítását (a CEU kapcsán), miközben más tagországokban is hasonló szabályozás van érvényben.
A tavasszal kihirdetett rendkívüli jogrend és a kormánynak adott járványügyi felhatalmazás alkalmat adott az Unió intézményeinek, hogy folyamatosan félremagyarázzák és a jogállam, a szólásszabadság és a hatalommegosztás elleni támadásként értékeljék őket – függetlenül attól, hogy más országok is hasonló intézkedéseket vezettek be. A jogi köntösbe bújtatott politikai támadások természetesen nem korlátozódnak egyetlen országra: szeptemberben Izraelben „aktivisták” a legfelsőbb bírósághoz fordultak a tüntetések korlátozása miatt. A kormánybuktató szándék ott is előbbre való, mint a járvány megfékezése!
Amióta az Orbán-kormány van hatalmon, a nemzetközi közösség folyamatosan figyelmeztet a demokrácia és jogállamiság lebontására. Tíz év után a folyamatos rombolás ellenére csodálatos módon újra meg újra van mit lebontani. A sajtószabadság elleni támadásokkal ugyanez a helyzet: tíz év óta folyamatosan szűnik meg a sajtószabadság, és még mindig százával maradtak orgánumok, amelyek ezt világgá kürtölik.
Az antiszemitizmus is úgy nő folyamatosan tíz éve, hogy még mindig Magyarország az egyik legbiztonságosabb ország Európában a zsidók számára.
Végül térjünk vissza a magával a jogállamisággal kapcsolatos konfliktusra az EU és Magyarország, illetve Lengyelország között. Az EU a nem definiált jogállamisági kritériumok teljesítését akarta feltétlenül szabni az alapszerződés szerint járó EU-költségvetési pénzek kiutalásához, anélkül, hogy az alapszerződések erre feljogosították volna.
A kilátásba helyezett szankciók értékelésénél nem árt megvizsgálni, idáig az EU intézményei mennyire tartották be a büntető intézkedések kirovásánál a jogállamisági követelményeket. Ha egy jogi vagy természetes személyt szankció alá vetnek, nem értesül az eljárásról, nem védekezhet, és nem pártatlan bíróság, hanem politikai testület dönt az ügyében. Az EU arra hivatkozik, hogy egyrészt panaszt lehet tenni, másrészt az Unió bíróságához lehet fordulni a döntéssel szemben, tehát nem esett csorba a jogszerűségen. Képzeljük el – mintha első fokon titkos eljárásban, titkos szabályok szerint ítélne el minket egy politikai kinevezettekből álló testület, és csak fellebbezni lehetne rendes bírósághoz!
Az Unió bírósága ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a Tanács több ízben úgy vont szankció alá embereket és szervezeteket, hogy nem a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság megállapításaira támaszkodott, hanem a sajtóból és az internetről származó információkra.
De maga a luxemburgi bíróság sem áll minden kritika fölött: egy arab férfi a Bírósághoz fordult, mert annak címén zárolták az EU-ban lévő vagyonát, hogy Rami Makhlouf (az egyik legtekintélyesebb szíriai üzletember) testvére és a hírszerző szolgálatnak a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásban közreműködő tisztje. A Bíróság elutasította a panaszt, mert a férfi nem tudta bizonyítani, hogy nem támogatta a rezsimet. (Makhlouf kontra Tanács, T‑383/11, 2013. szeptember 13.).
Ennyit az ártatlanság vélelméről és a bizonyítási teherről.
A főáramú uniós meggyőződés szerint a nemzeti kormányok partikuláris érdekeket képviselnek, az elkerülhetetlen és kívánatos európai egyesülés gátjai, és kevésbé kompetensek, mint az unió szervei. A nemzetállamok a nacionalizmus melegágyai, ami már többször háborúba sodorta Európát, ezért felszámolandók. A nemzetállamokkal kapcsolatos ellenszenv alól egyetlen kivétel van: a palesztin állam.
Ott csodálatos módon szükséges és kívánatos, hogy egy sem korábbi államisággal, sem lehatárolt szállásterülettel, sem saját nyelvvel, történelemmel és kultúrával rendelkező népesség végre élhessen önrendelkezési jogával, és megalakíthassa nemzetállamát.
A több mint ezer éve saját szállásterülettel, nyelvvel, kultúrával és történelemmel rendelkező magyarság és a többezer éves zsidó nép viszont alkalmatlan az önkormányzásra, és szankciókkal kell rászorítani a helyesnek vélt társadalmi rendszer kialakítására.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.